Jazz/World

Bublé kapta a kanadai Grammyt

2012.04.05. 16:55
Ajánlom
Áprilisi elsejei tréfának beillő kérdés volt Kanadában, hogy az év lemezét Justin Bieber vagy Michael Bublé karácsonyi albuma érdemli-e ki?.Ennél azért komolyabb dolgokra is sor került a Juno díjátadáson, írja ZIPERNOVSZKY KORNÉL. Heti jegyzetében kollégánk egy-egy zenei hírt, eseményt, jelenséget tárgyal E/1-ben, szigorúan a vonal alatt.

Hogy a véletlenül a Fidelio jazzrovatában szörföző tinirajongóknak egy pillanatig se kelljen tovább izgulniuk, rögtön elárulom: az év lemeze díjat a kanadai Grammy-ként is emlegetett Juno-átadón április elsején Michael Bublé kapta, nem vicc, karácsonyi lemezéért. De van igazság a földön, mert a közönségdíjat vetélytársa, Bieber érdemelte ki. Persze az ő szintjükön már nem a Juno a legfontosabb díj, így aligha lehet csodálkozni, hogy egyik kanadai szupersztár sem jött el, hogy személyesen vegye át az elismerést a gálán. Igaz, mindketten videóüzenetben köszönték meg a díjat (Bublé éppen Dél-Amerikában turnézott).

A Juno bevallottan utánozza a Grammy-t, és amint az otthonról is jól látszik, a zenei piacon is elég nagy a hasonlóság meg az átjárás az USA és a Kanada között. Az 1970-ben alapított díjat 1975 óta tévés gálán adják át, amit jelentős publicitás kísér már hetekkel a díjkiosztó előtt. Idén összesen 41 díjat osztottak ki a kétnapos gálán. A jelöltek névsora az aktuális eladási listákból, valamint a Canadian Academy of Recording Arts and Sciences (CARAS) és az (általuk) felkért zsűri tagjainak jelöléseiből áll össze. Ahogy az Egyesült Államokban, itt is a lemezipar nagyjából teljes vertikumát megjeleníti a kamarai funkciókat is magára vállaló akadémia. Ha van számunkra tanulsága a kanadai zsiráf lebonyolítási rendszerének, akkor az az, hogy idén a 41 kategória 99 jelöltje volt "szűz", vagyis nem volt még korábban sem jelölt, sem díjazott. Nem dinoszauruszok felvonulása adja meg tehát az alaphangot. A jelölési rendszert ezzel együtt érdemes lenne kiigazítani: a lista egyszerűen a legnagyobb példányszámban eladott lemezeket összesíti - már amelyeket egyáltalán jelölték kiadóik (összesen 9 olyan díj van, amelynek jelöltjeit az eladási mutatók alapján állítja össze a Kanadai Hangfelvétel Akadémia).

A kanadai szerző-előadók és énekes-gitárosok egész világon megbecsült, patinás vonalából az idei nyertesek közül leginkább Feistet emlegetik, az év művésze és az alternatív év lemeze kategóriát nyerte. Ő, mint középgenerációs, de még nem lehasznált előadó jól példázza a díj jelentőségét - a CARAS által menedzselt és jól kézben tartott publicitás valóban döntő lökést jelenthet a pályán.

Méltánylandó az Akadémia igyekezete az újabb együttesek, a fiatalabb előadók propagálására. Dan Mangan például a harmadik lemezével érdemelte ki a Factor and Radio Starmaker által szponzorált kategória díját, amellyel az „új" előadókat ismerik el. A pálya kimeneti végén (Hall of Fame) a Blue Rodeo együttes tagjai mondhattak köszönő beszédet. A country és soft-rock stílusokból merítő zenekarnak volt mire szerénynek lenne, ahogy Pesten mondanák, mert a Csarnokba minden műfajból bekerültek már muzsikusok, olyanok, mint Glenn Gould, Oscar Peterson, Leonard Cohen, Neil Young és legutóbb Shania Twain, így érthető volt megjegyzésük, hogy köszönik a meghívást, de tudják, hogy nem az asztalfőhöz (eredetiben: főasztalhoz) ültetik őket ebben a csarnokban.

Az Ottawa Senators hokistadionja akusztikai szempontból persze nem igazán alkalmas finomabb dolgokra, inkább csak a nagyobb hangerővel fellépő előadók bírták átvinni, de hát már az egész tévégálát a Nickelback, a nemzetközileg is sikeres középutas rockcsapat nyitotta. A kisebb helyen jobban érvényesülő zenékért a díjakat a gála nyitányaként az Ottawai Kongresszusi központban, de „szárazban" bonyolították. A stadionban és a komoly nézettséget produkáló tévéközvetítésben csak a legismertebbek jutottak mikrofonhoz, a többieket "az Úr hangja" sorolta fel ömlesztve.

Így ismertették a három jazz díjat is. Ezek kapcsán a közszolgálati rádió és több szaklap is elismeréssel jegyezte meg, hogy a 15 jelölt elég jól leképezi a színes kanadai jazzéletet. Érett művész, bár nem tekinthet hosszú pályára vissza Sonia Johnson, aki az év vokális lemezének díját kiérdemelte. A Le carré de nos amours eredeti dalai elsősorban az énekesnő pengeélességű intonációját, lenyűgöző eleganciáját mutatják. Felnőtteknek való zene, kreatív, de elég szolid hangszerelésekkel, hangsúlyos és tudatos dalszövegekkel. Ennek a lemeznek kapcsán újra elmerengtem azon, amit a magyar pop fejlődési vonalával kapcsán már többen leírtak: mi lett volna, ha nem Karel Gott, a Modern Talking és Falco (zenei) nyelvterületének hatása érvényesül nálunk, hanem például Piafé, Aznavouré és Montand-é? A sanzon itt is baromi erősen jelen van, pedig ez egy jazzlemez, Kanada frankofón jazze méltán lehet büszke magára. Ugyanakkor azt is érdemes megjegyezni, hogy a montreali Effendi lemezkiadó ennél általában merészebb lemezekkel alapozta meg hírnevét.

A klasszikus zenei képzettség és ízlésesség adja meg egy másik díjnyertes zenei tartásának gerincét is. A Changing Seasons című lemezt a Phil Dwyer Orchestra rögzítette Mark Fewer hegedűssel mint vendégszólistával. Az eredmény valahol Vivaldi és Jarrett zenéjének elképzelt találkozási pontjánál kötött ki. Könnyen lehet, hogy a szaxofonos-zongorista(!)-zeneszerző Dwyer ezzel a díjjal lett az aktív kanadai jazzisták közül csúcstartó a Juno-díjak számát illetően. Az biztos, hogy a Changing Seasons-t kiválóan lehet használni klasszikus fejeknek a jazz felé tekerésére. Végre egy szimfonikus mű (lemez), ami a vonószenekart ki meri emelni az ósdi, B-kategóriás mozizenék közhelyességének bűvköréből! Valóban megérdemelte, hogy a kortárs kategóriában ismerjék el.

A hagyományos(abb) jazz kategóriában a már korábban is győztes David Braid zongorista szólólemeze nyert, ami kicsit meglepő, amikor kiderül, hogy ezen preparált zongorán is játszik. Valóban, erőteljesen ritmizált játékában kínai népdalfeldolgozástól a ragtime-ig sok stílus jegyeit megtalálhatjuk, de a keverék eredeti, és mindig nagyon szuggesztív.

A sajtó persze méltányolta, hogy a szervezők igyekeztek az általában különböző utakon járó kritika és közönség szempontjait egybeboronálni, a Bublé-díjjal azonban ez a mérleg nagyon elbillent az eladások felé.

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Plusz

Életörömre hangolunk! – Szeptemberben jön a Zsidó Kulturális Fesztivál

Könnyű- és komolyzenei koncertek, irodalmi és gyermekprogramokkal, hazai és nemzetközi művészekkel várja a látogatókat a 24. Zsidó Kulturális Fesztivál szeptember 4. és 12. között. A programokat hét fővárosi helyszínen rendezik meg.
Színház

Érkezik a Darázs – Az iskolai zaklatásról láthatunk előadást a Margitszigeten

A Delta Produkció és a Kristály Színtér közösen mutatja be szeptember 30-án a Darázs című krimit. Az előadás Kiss-Végh Emőkével és Sodró Elizával a főszerepben, Ördög Tamás rendezésében debütál a Margitsziget új játszóhelyén.
Vizuál

Miskolcon debütál Csoma Sándor filmje, amelyet Erőss Zsolt története inspirált

Magasságok és címmel készült el Csoma Sándor első nagyjátékfilmje, amely a 2013-ban elhunyt hegymászó, Erőss Zsolt történetén alapul. Az alkotás elsősorban a férfi feleségére, Sterczer Hildára és a gyászfeldolgozására fókuszál. 
Jazz/World

Egy napig ismét a manouche jazzé lesz a főszerep

Francia, német, szerb sztárelőadók és magyar zenészek lépnek fel a második alkalommal megrendezett Django Feszt Budapesten. A Kobuci Kertbe augusztus 14-én várják a manouche jazz műfaj kedvelőit.
Vizuál

Megérkezett az első előzetes Martin McDonagh új filmjéhez

Egy barátság vége és az észak-írországi polgárháború között von párhuzamot legújabb filmjében Martin McDonagh. Az Oscar-díjas rendező The Banshees of Inisherin című drámája 2023 januárjában kerül a hazai mozikba.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Jazz/World ajánló

Egy napig ismét a manouche jazzé lesz a főszerep

Francia, német, szerb sztárelőadók és magyar zenészek lépnek fel a második alkalommal megrendezett Django Feszt Budapesten. A Kobuci Kertbe augusztus 14-én várják a manouche jazz műfaj kedvelőit.
Jazz/World ajánló

Idén már hat városban csendülnek fel az MVM ZENERGIA dallamai

Egyedülálló élmény, zenei sokszínűség, Rúzsa Magdi, Balázs János, a Concerto Budapest és Keller András várja a hetedik MVM ZENERGIA koncert közönségét 2022. augusztus 27-én. Az Erkel Színház élőzenés, fényfestéssel kísért koncertje mellett öt vidéki helyszínen és online is csatlakozhatnak a jótékonysági esthez az érdeklődők.
Jazz/World ajánló

Az angyalföldi nyomornegyedből Párizsig jutott a világhírű magyar zongoraművész

Három részből álló Cziffra100 programsorozat várja a közönséget augusztus 3-án Szentendrén. A Városházán megnyílik az Árnyékból a fénybe című tablókiállítás Cziffra György életéről és munkásságáról, ugyanitt este a Hot Jazz Band lép színpadra, a P'Art moziban pedig a zongoraművészről szóló Virtuóz című dokumentumfilmet láthatja a közönség.
Jazz/World klippremier

Csodaszép klipet készített az Ephemere egy kápolnásnyéki mozdonyban

Az Ephemere két vezéregyéniségének, Caussanel Izabellának és Orbay Lillának új szerzeménye, a Te is tudod Szőcs Kálmán versére íródott. A Novák Péter által rendezett klipben megjelenik az utazás, a melankólia és a dőzsölés kontrasztja, a gyermeki naivitás és a tiltott szerelmek is. VIDEÓ
Jazz/World hírek

Lukács Miklós szerzeményével rögzített videoklipet a Yurodny Ensemble

Az írországi Yurodny Ensemble és Lukács Miklós cimbalomművész kapcsolata nem újkeletű. Az ír sajtóban július 26-án volt az online premiere annak a videoklipnek, amelyet a neves együttes a magyar művész 2013-as Himnusz című száma nyomán rögzített. A klipet cikkünkben meg is tekinthetik.