Nevetett, amikor egyszer valaki úgy bókolt neki,
„úgy játszol, mint egy férfi”,
és büszke volt, amikor egy vakteszten azt hitték játékára, hogy Christian McBride az. Linda May Han Oh malajziai születésével – ha lehet ilyet mondani – többszörösen hátrányos helyzetből indult a férfiak uralta, amerikai műfajban, mégis sorra aratja le a babérokat. Nemrég Pat Metheny oldalán hallhattuk Budapesten a Get Closer Concerts szervezésében, most pedig ugyancsak az ő szervezésükben vadonatúj saját triójával (Fabian Almazan – billentyűs hangszerek, elektronika, Rudy Royston – dob) mutatkozik be a BMC-ben, április 25-én.
Az 1984-es születésű Linda May Han Oh elképesztő hirtelenséggel került a figyelem középpontjába, miután kitüntetéssel elvégezte a Nyugat-Ausztrália Előadóművészeti Akadémiát Manhattanben. Olyanok mellett szerzett tapasztalatot sidemanként, mint Joe Lovano, Vijay Iyer, Dave Douglas, Kenny Barron, Geri Allen, Terri Lyne Carrington, vagy a már említett Pat Metheny. Első saját lemezét, az Entry-t a trombitás Ambrose Akinmusire-vel és a Obed Calvaire dobossal készítette, ami az Artforum magazin szerint egyike volt 2009 tíz legjobb albumának. 2010-ben a Jazz Újságírók az Év Művészének, a Downbeat Magazin szerkesztői a legjobb akusztikus basszusjátékosnak választották. Ugyanebben az évben a berlini BASS2010 versenyen második helyezést ért el. Következő albumait, az Initial Here (2012), a Sun Pictures (2013) című szólólemezt, valamint a Walk Against Wind (2017) címűt is s hasonlóan nagy figyelem övezte. Legfrissebb felvételéről, a május 17-én megjelenő Aventurine-ről a Pastemagazine azt írta, hogy
„ritka híd a klasszikus, jazz és az új zenei világok között.”
Ugyanez a rangos magazin Linda Oht azon tizenkét női jazz zenész egyikeként említi, akik majd meghatározzák a műfaj jövőjét. Hogy mivel szolgált rá erre a címre, április 25-én megtudhatjuk a BMC-ben.
hírlevél
