Jazz/World

Bujdosó János: "Részt kell venni benne"

2017.02.28. 10:50
Ajánlom
Március elsején sérült és ép előadók két előadásban is közösen lépnek színpadra az ArtMan Mozgásterápiás Közhasznú Egyesület estjén a Trafóban. Az előadások egyike, a Gál Eszter és Farkas Dorka rendezte Fehér a kiszolgáltatottság és a letisztultság témáit feszegeti. Ennek kapcsán az előadás zenéjét szerző Bujdosó Jánost kérdeztük szociális érzékenységről, kívülállásról, a zene terápiás alkalmazásáról és színházi zeneszerzésről.

- Édesanyád gyógypedagógus, te magad pedig szociális munkásként dolgoztál. Ebből adódóan feltételezem a szociális érzékenységed a sérült emberek ügyére is kiterjed. Viszonylag természetes számodra a kommunikáció velük?

- Az érzékenységet illető felvetés helytálló, már gyerekkoromban azt kellett látnom, -és ez valamilyen módon tudatosult is bennem- hogy pl. anyám iskolájában, mely iskolatípust akkoriban kisegítő iskolának hívtak, a túlnyomó többség cigány gyerek, ami nyilvánvaló súlyos aránytalanság.

Nyilván nem voltam tisztában azzal, hogy ezt szegregációnak hívják,

és azzal sem, hogy ez mindenféle továbbtanulási lehetőségtől megfosztja ezeket a gyerekeket, tehát elveszi az esélyüket egy teljesebb élettől. Ugyanakkor ennek az igazságtalanságnak a megtapasztalása, hogy mondjam, eléggé érzékenyítő volt. Másrészről, a sérült emberekkel való érintkezés kapcsán maximum ehhez az érzékenységhez tudok nyúlni, de hogy mindig ellazult és zökkenőmentes lenne a kommunikáció, azt azért nem merném állítani. Ahhoz több gyakorlat kellene, nem vagyok ennek a szakembere.

Bujdosó János

Bujdosó János (Fotó/Forrás: Benke Hunor)

- Olvastam egy interjúban, hogy az idő előrehaladtával egyre erősebb benned a roma identitástudatod. Ezt kívülállásként éled meg? Illetve látsz ebben bármiféle párhuzamot a fogyatékkal élők helyzetével?

- Párhuzam mindig létezik azon csoportok között, akik valahogyan eltérnek az átlagostól. A roma identitásról való megnyilatkozás számomra elég ingoványos talaj. Volt, hogy korábban beszéltem erről interjúkban, valamiféle suta, nyilvános vállalásaként származásomnak, de ez nekem nem tud jól állni, nemigen nézek ki romának, ezért a diszkrimináció sem alapélményem. Identitásom ezért legalább kétféle, de ha sokat mondom ezt a szót, hogy identitás, rá kell jöjjek egy idő után, hogy nem is tudom, mit jelent ez a szó az én esetemben, hiszen

számomra egy ember etnikai hovatartozása nem mérvadó,

úgyhogy különösen furcsa, ha én beszélek a sajátomról. 

- Hogyan találkoztál az ArtMan Egyesülettel?

- Perifériás látásomban ott voltak ők már valahol, de közelebbről csak a mostani munka során ismertem meg őket.

- Az ArtMan egyedülálló abból a szempontból, hogy a táncot terápiás célra és előadóművészeti produktumként is alkalmazza egyszerre. Ugyanakkor a zenében nem tudok ilyen kezdeményezésről. Mit gondolsz a zene terápiás alkalmazásáról?

A zene nagyon sok fontos készség fejlesztésére alkalmas, és nem kell különösebben tehetségesnek lenni ahhoz, hogy saját fejlődésünk szolgálatába tudjuk állítani.

Tanítok zenét, és hát vannak ügyesebb tanítványok, és vannak kevésbé ügyesek. Van, akiből nem lesz zenész, de az ő esetükben is a figyelem, a koncentráció, az együttműködés gyakorlatai pozitívan hatnak az élet egyéb területeire is.

- Az Artman munkamódszere az, hogy a próbákon a közös ötletelésből hozzák létre az előadást. Te is jelen voltál a próbák nagy részén, vagy a zene mindettől függetlenül született?

- Ott voltam a próbákon, és ez nem csak a szűken vett színpadi produkció szempontjából volt fontos. Részt kell venni benne. Én kívülállóként azt látom, hogy a próbafolyamat nem csak azért szükséges itt, hogy begyakoroljuk, hogy ki melyik oldalról jön be.

Ebben a speciális közegben már a próba is egy klassz közösségi eseménynek számít,

egy nagy közös erőfeszítésnek, amire készülni kell, és várni lehet. A zene improvizált lesz, de a főbb pontokat és azokhoz kapcsolódó zenei hangulatokat azért előre lefixáljuk.

- Nagy múltad van a filmzeneszerzésben. A színházi zeneszerzés ehhez képest milyen tapasztalat, mennyiben tér el a kettő?

- Nagyon különbözik a két dolog. A filmzene nagyobb szabadság, és a nagy szabadságot kedvelem. A színház egy más munka, a színház egy gyönyörű gyár, ahol mindenki pontosan ott van fél kettőkor vagy tízkor és felveszi a munkát, a művészeti melót nap nap után, ez is nagyon inspiráló.

- Már jó pár éve működik a jazz és világzene határán egyensúlyozó Bujdosó Trió, amiről egy ajánlóban azt írták: „Ha Tarantino Budapesten forgatna, biztos, hogy ez a zenekar adná alá a zenét”. Neked is filmek, történetek mennek a fejedben, amikor ezeket a számokat írod?

- Jó lenne, de nem. A zeneszerzés folyamata eléggé kiszámíthatatlan, receptem nincs rá, dolgozol hülyeségeken öt órát, majd valaki hív telefonon, közben a felvétel gomb benyomva marad, te prüntyögsz valamit, amiről később meghallgatva kiderül, hogy egy egyedi, létező gondolat lenyomatát hoztad létre, azaz: megtörtént valami.

A dalok, amelyeket írunk, mind ott kószálnak valahol az éterben, képesség vagy szerencse kell ahhoz, hogy mindezeket hallhatóvá tegyük. 

Névjegy

Bujdosó János fáradhatatlan figurája a hazai underground zenei életnek, zenekaraival bejárta Európát, szerzői albumai mellett számos lemezen szerepel komponistaként vagy társszerzőként, és pályája során jó néhány filmhez komponált kísérőzenét. Olyan zenekarok gitárosaként is ismerős lehet, mint a Pop Ivan, a Chakra Hacker, a Kampec Dolores, a Specko Jednó, az Egy Kiss Erzsi Zene, és a Kistehén. 2011 óta saját trióját vezeti Vajdovich Árpád nagybőgőssel és Németh Csaba dobossal, amellyel részben intim hangvételű, mediterrán hangulatú saját szerzeményeket, részben világzenei feldolgozásokat játszik. Édesanyja gyógypedagógus, ő maga szociális munkásként  diplomázott és dolgozott a zenélés mellett. 

Programkereső

Legnépszerűbb

Tánc

25 éve halt meg Róna Viktor, aki még Nurejevvel is jó barátságot ápolt

Adottságai egyáltalán nem predesztinálták a balettművész-pályára, szorgalmának köszönhetően mégis világhírnévre tett szert az 1994. január 15-én elhunyt Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas balettművész, aki Rudolf Nurejev pályájának is meghatározó alakja volt.
Plusz

Ilyet még nem hallottál: hódít a mongol torokének metál

Nem a hörgős metálról van szó, hanem tradicionális mongol hangszereken és énektechnikával előadott heavy metálról, aminek hirtelen rengeteg rajongója akadt világszerte.
Klasszikus

Gyönyörű Bach-klipet forgatott Yo-Yo Ma

A világ 36 helyszínére viszi el Yo-Yo Ma Bach-csellószvitjeit. Íme a projekt lenyűgöző első klipje.
Klasszikus

Ez az első élvonalbeli vonósnégyes, amelyben többségben vannak a nők

Az Artemis Quartetből kilépett két tag, nők érkeztek a helyükre. Ilyenkor felvetődik a kérdés: miért a férfiak uralják a kamarazenét?
Klasszikus

Az Óbudai Danubia mutathatja be Kurtág György operáját itthon

Előreláthatóan 2020-ban. Jövőbeli terveiről tájékoztatta a sajtót Óbuda 25 éves zenekara.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World

Még Mohay András játéka is hallható a MAO most megjelenő lemezén

Régi és új felvételekből, kortárs zeneszerzők műveiből áll a Modern Art Orchestra (MAO) új lemeze, amit vasárnap a Budapest Music Center nagytermében mutatnak be Szilágyi Kinga hárfaművész, Borbély Mihály szaxofonos és Gőz László harsonaművész közreműködésével.
Jazz/World irodalom

Írók, akiknek szövegeiben ott lüktet a jazz

A jazz és az irodalom keveredéséből igazi varázsital jön létre, ha avatott kezek keverik. Olyan prózaírókat gyűjtöttünk össze, akik a jazz és az irodalom iránti szenvedélyüket igazi esszenciába oltották.
Jazz/World hír

Ő itt Django Reinhardt unokája, és hamarosan magyar romazenészekkel játszik

A legendás cigány jazzgitáros, Django Reinhardt unokája, Dotschy Reinhardt énekes is fellép az Európai Roma Fesztiválzenekarral február 10-én a Müpában.
Jazz/World hír

Herbie Hancock nevét viseli ezentúl a Thelonius Monk Intézet

2019. január elseje óta a fúziós jazz élő legendájának nevét viseli az intézmény.
Jazz/World interjú

Andreas Shaerer: „Hagyom magam oda sodródni, ahol az igazi varázslat történik”

Sokak szerint az egyik leginnovatívabb és legbátrabb európai, férfi jazzénekes az ECHO-díjas svájci Andreas Schaerer. A hangvirtuóz január 12-én az Opus Jazz Clubban játszik Kalle Kalima finn gitárossal, aki szerinte hozzá hasonlóan egy igazi punk zenész.