Jazz/World

Bujdosó János: "Részt kell venni benne"

2017.02.28. 10:50
Ajánlom
Március elsején sérült és ép előadók két előadásban is közösen lépnek színpadra az ArtMan Mozgásterápiás Közhasznú Egyesület estjén a Trafóban. Az előadások egyike, a Gál Eszter és Farkas Dorka rendezte Fehér a kiszolgáltatottság és a letisztultság témáit feszegeti. Ennek kapcsán az előadás zenéjét szerző Bujdosó Jánost kérdeztük szociális érzékenységről, kívülállásról, a zene terápiás alkalmazásáról és színházi zeneszerzésről.

- Édesanyád gyógypedagógus, te magad pedig szociális munkásként dolgoztál. Ebből adódóan feltételezem a szociális érzékenységed a sérült emberek ügyére is kiterjed. Viszonylag természetes számodra a kommunikáció velük?

- Az érzékenységet illető felvetés helytálló, már gyerekkoromban azt kellett látnom, -és ez valamilyen módon tudatosult is bennem- hogy pl. anyám iskolájában, mely iskolatípust akkoriban kisegítő iskolának hívtak, a túlnyomó többség cigány gyerek, ami nyilvánvaló súlyos aránytalanság.

Nyilván nem voltam tisztában azzal, hogy ezt szegregációnak hívják,

és azzal sem, hogy ez mindenféle továbbtanulási lehetőségtől megfosztja ezeket a gyerekeket, tehát elveszi az esélyüket egy teljesebb élettől. Ugyanakkor ennek az igazságtalanságnak a megtapasztalása, hogy mondjam, eléggé érzékenyítő volt. Másrészről, a sérült emberekkel való érintkezés kapcsán maximum ehhez az érzékenységhez tudok nyúlni, de hogy mindig ellazult és zökkenőmentes lenne a kommunikáció, azt azért nem merném állítani. Ahhoz több gyakorlat kellene, nem vagyok ennek a szakembere.

Bujdosó János

Bujdosó János (Fotó/Forrás: Benke Hunor)

- Olvastam egy interjúban, hogy az idő előrehaladtával egyre erősebb benned a roma identitástudatod. Ezt kívülállásként éled meg? Illetve látsz ebben bármiféle párhuzamot a fogyatékkal élők helyzetével?

- Párhuzam mindig létezik azon csoportok között, akik valahogyan eltérnek az átlagostól. A roma identitásról való megnyilatkozás számomra elég ingoványos talaj. Volt, hogy korábban beszéltem erről interjúkban, valamiféle suta, nyilvános vállalásaként származásomnak, de ez nekem nem tud jól állni, nemigen nézek ki romának, ezért a diszkrimináció sem alapélményem. Identitásom ezért legalább kétféle, de ha sokat mondom ezt a szót, hogy identitás, rá kell jöjjek egy idő után, hogy nem is tudom, mit jelent ez a szó az én esetemben, hiszen

számomra egy ember etnikai hovatartozása nem mérvadó,

úgyhogy különösen furcsa, ha én beszélek a sajátomról. 

- Hogyan találkoztál az ArtMan Egyesülettel?

- Perifériás látásomban ott voltak ők már valahol, de közelebbről csak a mostani munka során ismertem meg őket.

- Az ArtMan egyedülálló abból a szempontból, hogy a táncot terápiás célra és előadóművészeti produktumként is alkalmazza egyszerre. Ugyanakkor a zenében nem tudok ilyen kezdeményezésről. Mit gondolsz a zene terápiás alkalmazásáról?

A zene nagyon sok fontos készség fejlesztésére alkalmas, és nem kell különösebben tehetségesnek lenni ahhoz, hogy saját fejlődésünk szolgálatába tudjuk állítani.

Tanítok zenét, és hát vannak ügyesebb tanítványok, és vannak kevésbé ügyesek. Van, akiből nem lesz zenész, de az ő esetükben is a figyelem, a koncentráció, az együttműködés gyakorlatai pozitívan hatnak az élet egyéb területeire is.

- Az Artman munkamódszere az, hogy a próbákon a közös ötletelésből hozzák létre az előadást. Te is jelen voltál a próbák nagy részén, vagy a zene mindettől függetlenül született?

- Ott voltam a próbákon, és ez nem csak a szűken vett színpadi produkció szempontjából volt fontos. Részt kell venni benne. Én kívülállóként azt látom, hogy a próbafolyamat nem csak azért szükséges itt, hogy begyakoroljuk, hogy ki melyik oldalról jön be.

Ebben a speciális közegben már a próba is egy klassz közösségi eseménynek számít,

egy nagy közös erőfeszítésnek, amire készülni kell, és várni lehet. A zene improvizált lesz, de a főbb pontokat és azokhoz kapcsolódó zenei hangulatokat azért előre lefixáljuk.

- Nagy múltad van a filmzeneszerzésben. A színházi zeneszerzés ehhez képest milyen tapasztalat, mennyiben tér el a kettő?

- Nagyon különbözik a két dolog. A filmzene nagyobb szabadság, és a nagy szabadságot kedvelem. A színház egy más munka, a színház egy gyönyörű gyár, ahol mindenki pontosan ott van fél kettőkor vagy tízkor és felveszi a munkát, a művészeti melót nap nap után, ez is nagyon inspiráló.

- Már jó pár éve működik a jazz és világzene határán egyensúlyozó Bujdosó Trió, amiről egy ajánlóban azt írták: „Ha Tarantino Budapesten forgatna, biztos, hogy ez a zenekar adná alá a zenét”. Neked is filmek, történetek mennek a fejedben, amikor ezeket a számokat írod?

- Jó lenne, de nem. A zeneszerzés folyamata eléggé kiszámíthatatlan, receptem nincs rá, dolgozol hülyeségeken öt órát, majd valaki hív telefonon, közben a felvétel gomb benyomva marad, te prüntyögsz valamit, amiről később meghallgatva kiderül, hogy egy egyedi, létező gondolat lenyomatát hoztad létre, azaz: megtörtént valami.

A dalok, amelyeket írunk, mind ott kószálnak valahol az éterben, képesség vagy szerencse kell ahhoz, hogy mindezeket hallhatóvá tegyük. 

Névjegy

Bujdosó János fáradhatatlan figurája a hazai underground zenei életnek, zenekaraival bejárta Európát, szerzői albumai mellett számos lemezen szerepel komponistaként vagy társszerzőként, és pályája során jó néhány filmhez komponált kísérőzenét. Olyan zenekarok gitárosaként is ismerős lehet, mint a Pop Ivan, a Chakra Hacker, a Kampec Dolores, a Specko Jednó, az Egy Kiss Erzsi Zene, és a Kistehén. 2011 óta saját trióját vezeti Vajdovich Árpád nagybőgőssel és Németh Csaba dobossal, amellyel részben intim hangvételű, mediterrán hangulatú saját szerzeményeket, részben világzenei feldolgozásokat játszik. Édesanyja gyógypedagógus, ő maga szociális munkásként  diplomázott és dolgozott a zenélés mellett. 

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Zenés színház

Nyomokban Kovalikot tartalmaz – Széljegyzetek a Mefistofeléhez

Több mint tíz éve, 2010 őszén mutatta be a Magyar Állami Operaház Boito Mefistofele című operáját Kovalik Balázs rendezésében. A produkció a márciusi újranyitást követően, jelentősen megváltozott szereposztással újra műsorra került.
Klasszikus

Egy ukrán dallam, amit mindenki ismer

A háború kitörése óta az ukrán kultúra is egyre jobban a figyelem középpontjába kerül, ám létezik egy zenemű, amit eddig is világszerte ismertek. Csak épp azt nem tudják, hogy a dallam forrása egy ukrán zeneszerző népdalfeldolgozása.
Zenés színház

Elhunyt Teresa Berganza

A világhírű spanyol énekesnőt, számos mezzoszoprán szerep feledhetetlen alakítóját nyolcvankilenc éves korában érte a halál. A hírt a művész közösségi oldalán is közzétették.
Plusz

Kreativitás és környezetvédelem kapcsolódik össze az Eleven Tavasz fesztiválon

Megújult programözönnel várja a helyieket és a Bartók Béla Boulevard-ra látogatókat az Eleven Tavasz, ahol a workshopokon dolgozhatunk vadnövényekkel, készíthetünk skandináv fűzött szíveket, alkothatunk növényi tintákkal, elkészíthetjük első makettünket.
Vizuál

KÉP-regény: A klímakrízis madarai

A Fidelio sorozatában hétről-hétre új fotóját – és annak történetét – osztja meg velünk a Morphoblog szerzője, morpho, azaz Hegedűs Ákos. Ezúttal arról mesél, jó-e vagy rossz kócsagot látni a Balatonnál.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Jazz/World ajánló

Jazzstandardek műfajközi fényben: Tigran Hamasyan koncertje a Müpában

2015-ös sikerkoncertje után május 20-án újra a Müpa színpadára lép napjaink egyik legkeresettebb jazz-zongoristája és -zeneszerzője, Tigran Hamasyan, hogy bemutassa április végén megjelent StandArt című új lemezét. A klasszikus jazzstandardek megfogalmazásában teljesen friss értelmezést nyernek.
Jazz/World ajánló

Nem csak Kaukázus: Kardos-Horváth János szerzői estje Újpalotán

Nagy kört futott tavaly a Kaukázus együttes. A zenekar az Egyetlen szóval megnyerte a közönséget és A Dal 2021-et, az énekes frontember, dalszerző Kardos-Horváth Jánost pedig a legjobb dalszövegért díjazták. Május 14-én egy szál gitárral ad szerzői estet az Újpalotai Közösségi Házban.
Jazz/World magazin

Szaxofonos főhajtás a nagy elődök előtt – Kenny Garrett újra Budapesten!

Aligha lehetne méltóbb zárlata a JazzFest Budapestnek, mint Kenny Garrett fellépése a MOMKultban. A világhírű altszaxofonos ezúttal tavalyi Sounds From The Ancestors albumának dalait és vele a rhythm & blues, az afro-kubai dallamvilág lüktetését és egész kozmopolita lényét hozza el május 12-én.
Jazz/World ajánló

Müpa Jazztavasz énekszóra, big bandre

A Müpa a kezdetek óta jazzel ünnepli a tavasz legszebb hónapját, idén két év kihagyás után ismét hódolhat a közönség a műfaj iránti szenvedélyének. Sarah McKenzie bensőséges szólóestjét, a Yellowjackets big band hangzású albumát, a Grammy-jelölt Cyrille Aimée összetéveszthetetlen muzsikáját hozza el Budapestre.
Jazz/World ajánló

Ma is a Fonóból megyek haza!

Cserepes Károly Blacklake című nemzetközi toplistás lemeze szól a Fonó új kisfilmje alatt, amelyben a budai zeneház egy napját kísérhetjük végig a reggeli táncoktatástól az esti koncertig. A HYPE által forgatott kisfilmben ismert művészek és persze a közönséget alkotó civilek is szerepet kapnak.