Jazz/World

Christian Scott: „Fittyet hányunk a stílusokra”

2016.04.21. 14:13
Ajánlom
A „jazz fiatal istenének” is hívja a kritika Christian Scottot, aki amellett, hogy kiemelkedő trombitás és zeneszerző, maga tervezi a hangszereit is, amiken speciális fúvótechnikájával játszik. Május 7-én a Trafóban mutatja be legújabb, Stretch Music című albumát. Ennek kapcsán mesélt a Trafó munkatársának arról, hogy mi a baja a kortárs jazz színtérrel, és hogy mi köze van az anyja énekhangjának az ő technikájához.
Christian Scott

Christian Scott

- 2002-ben jelent meg a cím nélküli debütalbumod, azóta pedig elképesztő ütemben adod ki az újabb és újabb lemezeket. Mit mondanál, mennyit változott eközben a játékod és az, ahogy a zenéről, a zenélésről gondolkodsz?

- Szerintem leginkább arról van szó, hogy 2006 óta (ekkor jelent meg a Grammy-díjra is jelölt Rewind That című albuma - a szerk.) rengeteget turnézunk és koncertezünk minden évben – és amikor ennyit utazol és ilyen intenzíven zenélsz, sokkal gyorsabban is fejlődsz.

- Híres hangszertervező is vagy. Mi volt a „hagyományos” hangszerekkel a problémád, mit hiányoltál belőlük?

- Nem arról van szó, hogy hiányzott volna valami vagy nem tudtam volna valamit eljátszani egy klasszikus vagy jeladó trombitán. Inkább az, hogy ezek a hangszerek tudnának jobbak is lenni. Amikor megtervezték őket, más idők jártak, másképp gondolkodtak róluk, amikhez nem kell máig ragaszkodnunk. Úgy gondoltam, hogy pár apró változtatással többet ki tudok hozni, mondjuk egy trombitából, jobban tudok kommunikálni velük.

- Ezért alakítottad ki a speciális fúvótechnikádat, az úgynevezett „whispertechnique”-et is?

- Mondhatni. Azt a fúvótechnikát két évembe telt kialakítani. A lényege az, hogy a nyomóventileknél létrejövő rezgések helyett a légzésre helyezi a hangsúlyt, a meleg levegő miatt pedig a hangzás lágyabb, suttogóbb lesz, teljesen másképp hat. Senki sem játszott így, tehát mindenre nekem kellett rájönnöm. A nagy áttörés azt hiszem akkor volt, mikor elkezdtem nem arra fókuszálni, hogy megváltoztassam a trombita hangját, hanem hogy

utánozzam anyám énekhangját, felülmúljam azt.

- Nem csak a hangszereid és a fúvótechnikád, de a stílusod is sajátos: te csak stretchmusic-nak nevezed. Mit jelent számodra ez a stílus? Honnan jött az azonos nevű telefonos applikáció ötlete?

- A stretchmusic rengeteg stílusból és kultúrából táplálkozik. Egy újfajta fúziót akartunk kialakítani, olyan zenét játszani, ami fittyet hány a stílusokra. Számunkra az volt a legfontosabb, hogy mindenféle dolgot összepasszintsunk: indiai rágákat a tradicionális japán zenével, vagy a salsát a trappel. Különböző népek és kultúrák zenéjét ötvöztük, hogy bebizonyítsuk:

minden zene összetartozik, egy tőről fakadnak, így óhatatlanul kapcsolat van köztük.

Nem kell különválasztani őket. Ami pedig az applikációt illeti, az lényegében egy interaktív lejátszó. Igaz, csak a Stretch Music albumunkat tudja játszani, de azt úgy alakíthatod, ahogy akarod, nem csak zenehallgatáshoz, hanem gyakorláshoz is ideális. Le tudod némítani vagy épp kiemelni az egyes hangszerek hangját, meg tudod változtatni a tempókat, loopolhatod az egyes részeket és így tovább.

- Kamasi Washington The Epic és a te Stretch Music című albumod kapcsán több cikk is kiemeli, hogy visszaemelitek a jazzt a köztudatba. Ezt te is így érzékeled?

- Abszolút. Ha elmész mondjuk Kamasi Washington vagy Robert Glasper koncertjére, akkor azt látod, hogy ők a játékukkal hidakat építenek saját maguk és a hallgatóság közé. A kompozícióik, a játékuk sokkal befogadhatóbb a közönség számára, sőt, törekednek is rá, hogy az legyen, ez pedig nagyon fontos.

Sokáig a jazzt egyfajta szakrális művészeti formaként kezelték, amihez kapcsolódott egyfajta túlintellektualizáló körítés is, ami sokakat eltántoríthatott a stílustól; de ez most változóban van. Ennek pedig örülök.

- Miért fontos, hogy a nagyközönség számára is befogadható módon játsszák a jazzt?

- A legtöbb jazz-zenész számára sokkal fontosabb a hagyományok ápolása, a folyamatos visszatérés a gyökerekhez és az, hogy kialakítsanak egy stílust és játékot maguknak, mint a hallgató. Sokkal jobban leköti őket a jazz eddigi története, mint a jelen és az, hogy valamit kommunikáljanak azoknak, akik hallgatják őket. Emiatt pedig megértem, hogy sok embert elriaszt a kortárs jazz. De szerencsére sok zenész manapság olyan stílusban próbál játszani, hogy az átlaghallgató számára is befogadható legyen.

Kapcsolj.be - olvasd el a teljes interjút a Trafó blogján ide kattintva!

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Kerekes Vica: „Olyan, mintha több száz éve lennék itt a Földön” 

Bemutatták Szász Attila új, romantikus történelmi thrillerét, az Apró meséket. A II. világháború utáni zűrzavaros időkben játszódó szerelmi háromszög női főszereplőjével, Kerekes Vicával beszélgettünk szerepekről, visszatérésről és az erőszakos jelenetek megéléséről is. 
Színház

Zongoraművésznek taníttatták, mégis inkább édesanyja nyomdokaiba lépett – Voith Ági 75 éves

Már debütáló előadása, A kaktusz virága megmutatta komikusi és zenei tehetségét, partnere pedig későbbi férje, Bodrogi Gyula volt. Március 17-én ünnepli hetvenötödik születésnapját Voith Ági Jászai Mari-díjas színésznő. 
Klasszikus

Egy piros játékzongorával kezdődött a karrierje

A Zeneakadémia nagytermében ad szólóestet Nyikolaj Luganszkij, az ünnepelt orosz zongoraművész.
Plusz

Kiderült, hogy a hanghullámoknak is van tömegük

Eddig a fizika egyik alapvetése volt, hogy a hangnak nincs tömege, de kiderült, hogy van, és hat rá a gravitáció is.
Jazz/World

Kenny Garrett: „Én vagyok a fiatal generáció Miles Davise”

A jazzszaxofonosok számára az egyik legfontosabb hivatkozási pont jelenleg az 58 éves amerikai post-bop szaxofonos, Kenny Garrett, aki meglepő természetességgel viseli az „élő legenda” szerepet. Telefonon adott nekünk exkluzív interjút.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World Nők a zenében

Akik megmutatták, hogy melltartóban is lehet szaxofonozni

A híres jazzmagazin, a DownBeat 1937-ben közölt egy cikket, melynek címe így szólt: How Can You Blow A Horn With A Brassiere? Aki ezt megválaszolta, Peggy Gilbert volt, aki egy egész korszak női zenészének törekvését foglalta össze.
Jazz/World demokrácia

A jazz úgy működik, ahogy egy demokratikus társadalomnak kellene

Kölcsönös tisztelet, egymásra figyelés és őszinte kommunikáció - ezek nélkül még a legtehetségesebb jazz-zenészek sem képesek együtt játszani.
Jazz/World magazin

Ezüst koronával kapta becenevét Nat 'King' Cole

Legnagyobb slágereit, a Nature Boy-t, az Unforgettable-t és a Route 66-et, ma is felismerjük: 100 éve született a bársonyos baritonhang tulajdonosa, Nat 'King' Cole.
Jazz/World interjú

Kenny Garrett: „Én vagyok a fiatal generáció Miles Davise”

A jazzszaxofonosok számára az egyik legfontosabb hivatkozási pont jelenleg az 58 éves amerikai post-bop szaxofonos, Kenny Garrett, aki meglepő természetességgel viseli az „élő legenda” szerepet. Telefonon adott nekünk exkluzív interjút.
Jazz/World szakértők zenekar

Legendás magyar színházi zenék találkoznak egy női szaxofonbandával

A nemrég New Yorkot megjárt Szakértők összefogva az amerikai The Tiptons Sax Quartettel végre összekalapálják a New York – Budapest – Kaposvár – Tel-Aviv tengelyt március 17-én a TRIP hajón.