Lakatos Mónika szólólemeze kapcsán elárulta, a lemezen szereplő dalok zömét felmenőitől tanulta, szerepel közöttük 120-130- éves dallam is, valamint egyetlen archív felvételként édesapja éneke is hallható az albumon. Ezen kívül több saját szerzeményük is helyet kapott a korongon. „A dallamok improvizálásból adódnak. Nem tudunk kottát írni és olvasni, így rögzítjük azt, ami éppen eszünkbe jut, és lassacskán összeáll egy egész dallam, amihez Mazsival (Rostás Mihály „Mazsi”, a zenekar vezetője, Lakatos Mónika férje – a szerk.) együtt írunk szöveget.

Cigányul gondolkodunk és álmodunk, így a szövegek is automatikusan cigány nyelven jönnek”

- mondta az új dalok születéséről.

Rostás Mihály Mazsi és Lakatos Mónika (Fotó/Forrás: Balla Demeter)

Hogy mi volt a cigány közösségekben a hallgatók funkciója, arról így beszélt: „A hallgatók nagyon fontosan a cigányok életében. Ezeket mulatáskor is elővesszük, és akkor is előkerülnek, ha bánatos az ember és csak magában énekelget, dúdolgat. A dallamok nagy része ma is él közösségeinkben, de minden énekes beleteszi a maga lelkét és saját stílusát a dalokba” - fogalmazott. Hozzátette:

A lemezzel a Roma Holokausztra is emlékeznek, ezért egy auschwitzi balladát is feltettek a lemezre. A tragédiával kapcsolatos személyes érintettségükről így nyilatkozott Rostás Mazsi: „Azt mondhatom, hogy cigányként közvetlenül érintettek vagyunk ebben a tragédiában és nem csak a cigányságunk miatt. Nagyapám, Rostás Mihály mesemondó gyerekkoromban sokat mesélt erről, de akkor még nem fogtam fel, hogy miről is beszél pontosan. Csak később tudatosult bennem ennek a súlya, amikor már nem tudtam őt megkérdezni a részletekről. Bár nem is biztos, hogy mertem volna kérdezősködni, mivel nem szívesen beszéltek erről azok, akik közelebbről élték meg ezt a tragédiát. Fontosnak tartottuk, hogy ezzel a dallal emlékezzünk a Roma Holokauszt áldozataira”.

Amikor színpadról lejövünk, és a nem cigány emberek szeretetet és tiszteletet sugároznak felénk, akkor azt érezzük, hogy jó helyen vagyunk.

A boltban, vagy a buszon már kevésbé érzem ezt. (...) Mindenesetre mi a zenénkkel, a személyiségünkkel próbálunk adni az embereknek. Olyankor nem foglalkozunk azzal, hogy ez segít-e lebontani a negatív sztereotípiákat. Mi csak zenélünk örömből” - mondta Rostás Mazsi.

Az interjú teljes verziója a Ritmus és Hang blogon olvasható.