A 2013 óta minden ősszel megrendezett Világraszóló célja változatlan: minél szélesebb körben megismertetni azokat a modern gondolkodású előadóművészeket (Balogh Kálmán, Lukács Miklós, Borbély Mihály) és hangszerkészítőket (Nagy Ákos, Kovács Balázs, Tóth József), akik az elmúlt időszakban nagymértékben megújították és kiszélesítették a historikus jellegű, némelyek által korábban régimódinak tartott hangszerekben rejlő lehetőségeket. Többek között nekik köszönhető, hogy mára a cimbalom és a tárogató egyaránt remekül használható számos műfajban, úgy a klasszikus zenében, mint a népzenében és a világzenében, vagy akár a modern jazzben.

Balogh Kálmán - Lukács Miklós

A 2016 júniusában a Hungarikumok Gyűjteményébe bekerült cimbalom őse arab közvetítéssel jutott Ázsiából Európába, ahol nyelvterületenként eltérő neveken lett a középkori fejedelmi és királyi udvarok egyik kedvelt hangszere. Az angolok hammered dulcimernek, a németek hackbrettnek, a franciák tympanonnak, az olaszok és spanyolok salteriónak hívták. Aztán a 19. század második felében egy európai műveltségű pozsonyi hangszergyáros, Schunda Vencel József modernizálta ezt a szólózenélésre és hangszeres kíséretre egyaránt alkalmas hangszert. Megnövelte a hangterjedelmét és a hangerejét, javította a hangszínét, tökéletesítette a játszófelület beosztását, lábra helyezte és zengést tompító pedállal látta el. Ezzel megszületett a hangversenycimbalom, amelynek mechanikáját és pedálműködését a 20. század elején idősebb és ifjabb Bohák Lajos tökéletesítette olyanra, amilyennek ma ismerjük.

Schunda Vencel József azonban nemcsak a cimbalmot forradalmasította, hanem egy másik – 2014 óta szintén hungarikumnak számító – hangszert, a tárogatót is, mondván,

ez a két instrumentum az, amelyik a leginkább alkalmas „a magyar lélek rezdüléseinek kifejezésére”.

A Rákóczi-szabadságharc idején használt kettős nádnyelves töröksípra a klarinét fúvókáját és az oboa billentyűzetét illesztette, megalkotva ezzel – saját szavaival élve – „az oboá-nak, a klarinétnak és a fagottnak a színeit egyesítő” modern tárogatót. Az új hangszer a Bayreuthi Ünnepi Játékok Trisztán és Izolda előadásán debütált, és a 20. század első felében főként népies, a korszak édes-bús kurucromantikájába beleillő dalokat játszottak rajta. Népszerűsége később erősen megkopott, mondhatni, a tárogató kikopott a zenei életből, de mostanában kreatív és innovatív muzsikusok sora kezdi magának újra felfedezni. Egyben – a cimbalomhoz hasonlóan – igyekeznek megszabadítani a rátapadt előítéletektől és sztereotípiáktól.

„Ahogy a 20. század közepén Rácz Aladár a komolyzene számára fedezte fel a cimbalmot, úgy Balogh Kálmán a népzenék és a népzenei alapú improvizációk, Lukács Miklós pedig a jazz műfaj számára. Közös repertoárjukban két egészen különleges, egyedülálló tudás és játékmód összegződik. A kölcsönös inspiráció olyan energiákat szabadít fel, amelyekkel a hangszerjáték lehetőségeinek határait érik el. Kettejük együttműködésének alapja a zeneakadémiai stúdiumok, a tökéletes hangszerismeret, a rendkívüli tehetség, és nem utolsósorban a kiemelkedő technikai felkészültség. Véleményem szerint óriási szerencsénk, hogy kortársak ők, így fültanúi lehetünk kettejük érzékeny, lélekkel teli, virtuóz együttmuzsikálásának, kezük nyomán a cimbalomjáték újjászületésének” – hangsúlyozta Liber Endre, a Világraszóló minifesztivál szerkesztője-rendezője.

Kapcsolódó

„Ez éltet: mindig új helyzetbe kerülni”

Lukács Miklós cimbalmos több hazai formáció (Dresch Quartet, Tóth Viktor Arura Trió, Balogh Kálmán-Lukács Miklós duó) zenei arculatának kialakításában is meghatározó szerepet játszik, valamint néhány éve saját Cimbiózis nevű trióját is vezeti, akikkel decemberben jelentették meg Budapest Anzix című lemezüket. Június 4-én egy egészen új, nemzetközi formációval lép az Opus színpadára. A világhírű Eric Harland dobossal és Larry Grenadier bőgőssel játszik majd, akikkel a koncertet megelőző napokban egy lemez anyagát is felveszi a BMC stúdiójában.

Szalóki Ági (Fotó/Forrás: Emmer László)

A koncert első felében a Cimbalomduóként is rendszeresen fellépő – sőt ezen a néven két kiváló nagylemezt publikáló – Balogh Kálmánt és Lukács Miklóst hallhatjuk, a második részt a szaxofonos, tárogatós Borbély Mihály és az ütőhangszeres Horváth Kornél közös produkciója indítja. Borbély, aki klasszikus klarinétművésznek indult, majd a hetvenes évek elején a népzene felé fordulva az Eredics testvérekkel megalapította a Vujicsics együttest, az elmúlt évtizedekben az egyik leginnovatívabb és legszélesebb horizontú hazai jazzmuzsikussá nőtte ki magát. A népzenétől a világzenéig, a modern jazztől a kortárs zenéig sokféle területen alkot, elsősorban szaxofonosként tartjuk számon, de tárogatón és más (népi) fúvós hangszereken is játszik. Borbély és Horváth duójához később Balogh és Lukács is csatlakozik, illetve vendégként a kiváló népdalénekes, Szalóki Ági, aki másnap délelőtt az Átriumban mutatja be Körforgás című, gyerekek és felnőttek számára egyaránt szóló nagylemezének anyagát. A fellépő muzsikusok, valamint Nagy Ákos és Kovács Balázs cimbalomkészítő és Tóth József tárogatókészítő mester interaktív foglalkozása teszi teljessé a kétnapos minifesztivált.