A Kossuth-díjas énekes, gitáros, zeneszerző pályafutása az I. kerületben, a vízivárosi Iskola utca egyik albérletében indult el. Ide költözött szerzőtársa, Bereményi Géza, akivel Cseh Tamás valamikor 1971 telén találkozott a pesti éjszakában, valahol a Dohány utcában – ezt követően pedig ebben a budai lakásban írták meg számos, azóta legendává érett dalukat.
Cseh Tamás szinte minden generáció számára üzen dalaival: sikerült örök érvényűen megfogalmaznia a késő Kádár-kor Budapestjét is, ahol a presszókávé íze, a keserédes nosztalgia és a füstös albérletek hangulata formálódott dalokká, refrénekké, időtlen pillanatokká.
Az I. kerületben jelenleg viszonylag kevés alkotás őrzi a művész emlékét, fontos, hogy ez megváltozzon és a kivételes örökséget méltó módon ápolják a kerület lakói, a művészek és a közélet szereplői egyaránt. A Budai Vároltalmazó Közalapítvány ezt a hiányt pótolná: nyilvános művészeti pályázatot írnak ki, amelyre Cseh Tamás szellemi hagyatékához kapcsolódó műveket várnak.
A pályázat célja egyrészt, hogy az énekes-zeneszerző emlékéhez méltó képzőművészeti alkotások szülessenek, amelyek később a környékbeli kávézókban, éttermekben, kiállítótereken hozzájárulhatnak a hagyaték megőrzéséhez, másrészt pedig, hogy támogassa és ösztönözze napjaink kortárs alkotóművészeit.
A pályaművek beérkezési határideje 2022. június 30. A legjobb alkotások készítői pénzjutalomban részesülnek, a Facebookon legnépszerűbbnek bizonyuló pályamű készítője pedig közönségdíjat kap.
A pályázat részletei itt olvashatók.
Fejléckép: Cseh Tamás 1973-ban (fotó/fortepan: Vadász Ágnes / fortepan)