Palya Bea első „anyukás" lemeze nem tudom, mennyire mérföldkő az életében - inkább csak érzem, hogy emberi és művészi szempontból is nagy-régi vágya teljesült a művésznek azzal, hogy  oly sok másik után most ebben a szerepben is megmártózhat - mit mártózhat, elmerülhet nyakig! Bea soha nem volt finnyás, ha választani kellett kanálméretet az élet falásához. A gátlás nemigen tartozik eszköztárába, de művészete nem itt kezdődik. Valahogy a legszabadabb, a legfrivolabb, a már-már orgiasztikus színpadi helyzetekben is az az érzésem, hogy ott a mérték az előadás mögött. Hogy ez tudatos tervezés, vagy ösztönös arányérzék eredménye-e, nem tudom. Az utóbbira mindenképp szükség van ahhoz, hogy valaki úgy tudjon tömegek hangján szólni, ahogy arra ő képes. Ez a Janus-arcú zene az arányérzék zsonglőrmutatványa, amely az önfeledt buliközönség és az elemző zenehallgató számára egyaránt sokat kínál - ilyet pedig világviszonylatban is keveset ismerek.

Ám a zenei mélyelemző tudor összeráncolt szemöldökét félredobva rögtön világos, hogy Bea sikerének titka nem elsősorban a remek muzsika - igazi magva az eszmei üzenetben van. Önmaga bátor, leplezetlen, felhőtlenül boldog és büszke felvállalása példaképet jelent azok számára, akik ezt a szabadságot valamiért lelki luxusnak gondolják. A szabadság megélése, olthatatlan vágya visszatérő témája Palya Bea szerzeményeinek, az új lemezen is kétszer felsóhajt ez a motívum.

A bemutató koncert egyik ajánlójában olvastam, hogy Bea azt szeretné, ha nemcsak nyilatkozataiból ismernék, akik szeretik, hanem zenéjét is felfedeznék. Nos, mivel én a nyilatkozatai olvasásánál sokkal jobban szeretem a dalait hallgatni, ezért nem volt kérdés, hogy ott a helyem az A38-on. Annál is inkább, mert 2008-as lemeze, az Adieu Les Complexes óta nem foglalkoztatott ilyen összetett zenekari apparátust. Az Adieu...-t személy szerint Bea eddigi zenei csúcsteljesítményének tartom, amely hiánytalan összefoglalása volt a művész személyes emberi érdeklődésének, alkotói inspirációinak, előadói képességeinek - ráadásul a legjobb magyar jazzművészek mellett olyan nemzetközi fűszerek tették ellenállhatatlanná a muzsikát, mint a bolgár Theodosii Spassov kaval-szólója.

A koncert sokkal inkább emlékeztetett bejáratott slágerválogatásra, mint új zenék bemutatójára. Jellemző a világsztár együttesek turnéjára, hogy a koncert első felében az egész közönség a körmét rágja, amíg végigtopogja az új számokat, és csőre töltve várják, hogy végre tombolhassank a régi slágerekre. Szó mi szó, én még nem láttam olyat, mint a Nő lemezbemutatóján - itt ugyanis a vadonatúj slágerekre tombolt mindenki. Magyarázat lehet persze az, hogy Bea Youtube-csatornáján január óta fenn van a zenék videója, és egyik-másik százezres látogatottsággal bír. De a gondos promóció mit sem érne, ha nem volnának a dalok annyira ügyesen komponálva. Visszahallgatva már az új lemezt az iPodomban, rájövök, mennyire patikamérlegen kiegyensúlyozott kompozíciókról van szó. Megint az arányérzék - de most már a muzsikában is... tudatos, vagy ösztönös, megint nem tudom - talán mágikus. Ezek a dalok elsőre fülbe másznak, de sokadszorra is újat üzennek. A profizmushoz hozzátartozik a zenekari tagok megválogatása. Ebben az előbb említett Adieu... biztosra ment élvonalbeli muzsikusaival; a mostani, részben junior gárda teret hagy a kockázat izgalmának. De hiába, mert a fiatal közreműködők a tapasztaltak magabiztosságát árasztják - a zenekaron nagyítóval se lehetne fogást találni, ha érdemes volna keresni. Nagyon szívesen hallgatom Bodoczki Ernő bőgőjét 2011 óta, amikor a Snétberger Zenei Tehetségközpont első ígéretei között jelent meg a hazai zenei életben. Klasszikus hangszerkezelésére - benne vonós bőgőjátékára - bizton számíthat a zenekar. Gerzson János hosszú évek óta készült arab lanton arra, hogy megtalálja helyét a színpadon, most pedig úgy tűnik, megtérül a hangszerbe fektetett kitartó munka. Míves soundja elemeli a slágeres dalokat is, és a poétikus, világzenés vonalat erősíti az egész ciklusban. Ifj. Tóth István a fehér folt számomra a zenekarban - csak tippelni tudom, hogy az egykori Bosambo együttes alapítójának, a szintén gitáros Tóth István Sztívnek a fiához van szerencsénk - a megfejtéseket a szerkesztőségbe várjuk. Az ifjabb akusztikus gitáron lett a lant komplementere és a ritmusszekció biztos tagja a zenekarban.

Az ütőhangszereknél Mogyoró Kornél hozza azt a sokszínű ritmikát és „zöngét", amely a Palya Bea-stílusnak szinte obligát kelléke. Korábban Dés András látta el ezt a feladatot - Kornél az immár majd húszéves zenésztapasztalat birtokában most továbbgondolta, és az ütők mellé felzárkóztatta a dobfelszerelést is néhány szám kíséretének. Laikusoknak tegyük hozzá: kevés ütős van, aki dobos és viszont, ami nem véletlen, mint ahogy az sem, ha valaki egyszerre mindkettőt bírja. Kornél ilyen, és én ezért még jobban szeretem az alázatos, virtuóz és boldogságot árasztó zenélést, amire ő képes.

A felsorolás végére hagytam Szokolay Dongó Balázs méltatását, nem véletlenül. Dongó az, akinek fúvós hangszerei nélkül Palya Bea sikere, még énekhangja sem lenne olyan, amilyennek ismerjük. Óriási szerepe van a Bea-zene rítus-, mágia-, orgia-jellegének megteremtésében. Szaxofonjának rusztikus, tárogatós hangja egyszerre magyar népies és blues-osan karcos. Furulyájának, bőrdudájának folyondárszerűen díszített dallamvezetése hol követi, színezi Bea hangját, hol elválik tőle, kommentálja, évődik vele. A szabadságélmény egyik leginkább zenei ábrázolása a kettejük közös megszólalása.

Bár élvezettel végig lehetne elemezni a Nő album valamennyi dalát, most csak a Szavak nélküli című balladára utalnék: Bea ezt úgy konferálta a koncerten, mint a kismamaság egész korai szakaszának az ábrázolását. Mégis, nem tudok nem elpirulni azoknak az erotikus, mélységesen intim soroknak a hallatán, amelyek legalább annyira illenek a nászéjszaka után ébredő menyasszony himnuszába, mint a babáját ringató anya altatójába. Varázslatosan idézi annak a folyamatnak a misztikumát, amely során a nő anyává válik. Azt hiszem, valahol itt kell keresni, merre fejlődött lelki értelemben ez a művész az elmúlt pár évben, és azt is, amiért ennyire sokan saját életükre ismernek Palya Bea történeteiben.

Palya Bea: Nő - lemezbemutató koncert

A38, április 9.