Jazz/World

Csupacsaj csúcslemez

2012.06.24. 16:55
Ajánlom
A dobos Terri Lynne Carrington utolsó lemeze elmenne akár feminista kiáltványnak is, de attól még csudajó jazz – írja ZIPERNOVSZKY KORNÉL. Heti jegyzetében kollégánk egy-egy zenei hírt, eseményt, jelenséget tárgyal E/1-ben, szigorúan a vonal alatt.

Terri Lynne Carrington lassan harminc éve van a pályán. Ritkásan, de rendszeresen rakta le az asztalra szerzői lemezeit, amióta 18 éves korában elkezdett a legnagyobbaknak dobolni. Tony Lakatossal is játszott, Babos Gyula vendégeként is járt már nálunk. Az utolsó lemezét, amelynek a címe Mosaic, szintén éveken át tervezgette, és amikor tavaly megjelent, rögtön lehetett tudni, hogy nagy dobás, meg is kapta idén rá a Grammyt, amint arról mi is beszámoltunk. A borítóján a mozaik Carrington félprofilját ábrázolja, darabjai pedig a közreműködők kis arcképei.

A résztvevők listája az elmúlt évek egyik legnagyobb sztárparádéja, olyan hosszú és érdekes névsor, hogy komolyan lehetett attól tartani, hogy öncélúvá válik, de Carrington több évtizedes rutinja és koncepciózussága ezt megakadályozta. A zenekar magjában a három billentyűs közül Geri Allen afféle nagyasszonyként és egy számban szerzőként van jelen, Ingrid Jensen trombitán, Tineke Postma szopránszaxofonon szólózik, néhány számban Esperanza Spalding bőgőzik, ebben a felállásban néha turnéztak is. Carrington nyolc fantasztikus énekesnőt hívott meg a projektre, és legnagyobb mestereitől (Herbie Hancock, Wayne Shorter, George Duke, Terence Blanchard, stb.) azt is megtanulta, hogy testre szabottan hangszereljen. Olyan biztosra ment, mint azt egyik interjújában beismerte, hogy amikor az egyre nagyobb új énekes sztárt, Gretchen Parlatót meghívta, hogy ő énekelje el az egyik standardet, akkor meg sem fordult a fejében, hogy az énekesnő visszaadná a szerepet, egy Irving Berlin-dalt.

A további crème de la crème: Dianne Reeves, Dee Dee Bridgewater, Cassandra Wilson, Carmen Lundy és Esperanza Spalding - tudomásom szerint a vokális jazz itthoni rajongói Lundy kivételével mindegyiküket megcsodálhatták már. Az ars poétikus nyitószámban és a dal reprízében-remixében pedig Nona Hendryx énekel, ez az ő régi szerzeménye (Transformation). Hendryx távolról sem jazzénekes, viszont Carrington sem ragaszkodott egy szűkebb stílusfelfogáshoz: a modern mainstream alapot poszt-funk vérpezsdítővel látta el, és más, divatos árnyalatok felé is nyitva hagyta a kapukat. Hendryxnek nagy múltja van a női együttesek terén, de Carringtonnak, akinek dobosként nap mint nap meg kell küzdenie a női-férfi sztereotípiákkal, egészen az utóbbi időkig eszébe sem jutott, hogy csak nőket hívjon meg. A lemez kapcsán viszont többször is elmondta, hogy annyi kiváló női énekessel és hangszeres szólistával dolgozott már az utóbbi időkben, hogy megváltozott a véleménye, gond nélkül össze tudta rakni ezt a színes, változatos lemezt csak nőkkel.

Persze, a jazzénekesnők a műfaj kezdeteitől jelen vannak, a zongorázás sem számított részükről akkora illetlenségnek, de a kevésbé nőiesnek tekintett hangszereken - a jazzben ugyanúgy, mint a klasszikusban - mind  a mai napig meg kell küzdjenek az előítéletekkel. A gender-alapú tanulmányok rég kiterjedtek a jazzre is, mint ahogy a nőket fókuszba állító fesztiválok is igen népszerűek. Carringtonnak pedig van véleménye ezekről a kérdésekről: nem feminista, csak éppen - ha a lemez alapján határozzuk meg - rokonszenvez ezekkel a törekvésekkel, a nők közötti szolidaritást sürgeti. A lemez tehát Grammy-díjat kapott, ami az establishment legnagyobb elismerése, viszont attól, hogy a vokális kategóriát nyerte meg, a feminista vonal kicsit háttérbe került, az énekesnők valóban tündöklő sztárparádéja pedig az előtérbe. A két fiatalt, Spaldingot és Parlatót külön ki kell emelni, mert fényes egyéniségük beragyogja a produkciót, nem véletlen, hogy ők mindketten két számot vállaltak a lemezen. Parlato még azt a számot is énekelte a Mosaic együttessel koncerteken (Simply Beautiful), ami Cassandra Wilsoné a lemezen - erre nem sokan mernének vállalkozni.

Ez a zene felvet egy másik kérdést is, hiszen a jazz erősen társadalomba ágyazott és arra konkrétan reagáló zenei műfaj. A Lenin-békedíjas Angela Davis köszöni szépen a feltett kérdést, és üzeni, hogy jól van. Az afro-amerikai polgárjogi aktivista jelenleg egyetemi tanár Kalifornia egyik legdrágább egyetemén. Davis korábban összeütközésbe került a törvénnyel, társaival fegyverrel próbálta meg testvérének szerelmét kiszabadítani a börtönből. A szabadítási kísérlet balul ütött ki, többen meghaltak. Ezután az állam kormányzója, egy bizonyos Ronald Reagan, kijelentette, hogy Davis soha nem fog katedrára állni. Előremutatónak nevezhető az a politikai kompromisszum, hogy végül nem ítélték el a büntetőperben, Davis viszont azóta csak a szavát emeli fel a börtönök ellen. A lemezen felhasznált hangfelvételen például arról beszél, hogy amíg egyszerre 2.4 millió embert rácsok mögé zárnak, felrémlik a rabszolgaság árnyéka. A szabadságnak viszont - folytatja - útjában áll a szegénység, fajgyűlölet, idegenellenesség, homofóbia is.

A nagy befektetéssel és precíz, fegyelmezett marketinggel készült Mosaic című kereskedelmi terméknek, amely megkapta a legnevesebb áruvédjegyet is, van tehát egy határozottan balos, kemény üzenete. Amikor a szövegekben a szolidaritásra buzdítanak, annak a nők összefogása mellett az afro-amerikaiak összetartására felszólító, egyértelmű jelentése is van. Bár Carrington mindenek előtt profi zenész, zenekarvezető és csak azután szimpatizánsa feminista és polgárjogi aktivista "nővéreinek", üzenetének hitele van. Ugyanis meghívta maga mellé Parlatót, Jensent, Postmát is, akik magukévá tették a feketék kisebbségi sorsának élményéből nagyban táplálkozó mai jazzt, ami nem művelhető ezen a szinten a teljes hagyomány elsajátítása nélkül.

Angela Davis az én generációm számára embléma, bélyegkép, olyan szimbólum, mint a Che Guevarás póló. Nem sok prominens ember jutott el hozzánk a hetvenes években a szakadék szélén tántorgó nyugati civilizációból, főleg nem állami segítséggel, de az amerikai Kommunista Pártba belépett (azóta kilépett) Davis magyarországi és Szovjetunió-beli útjai nagy hatással voltak itthon: főleg az afro-frizurának csinált divatot. Fortélyos kanyarokat mutat, ha végiggondolom, hogy alapjaiban változatlan társadalmi nézetek fogadtatása hogy alakult a változó idők hatására az Egyesült Államokban és Kelet-Európában.

Az Echo című szám Davisnek arra a mondatára épül, hogy a jelen visszhangozza a múltat, és formailag is mesterien imitálja a visszhangot, fantasztikus a hangszerelése, Reeves előadása pedig mélységet ad a társadalomkritikának. A sztár énekesnők közül Bridgewater a legszebb szerelmes számot választotta, Spalding saját számában is úgy dalol, mint egy huncut tinitündér, amúgy meg kemény bőgős elképesztő time-mal. Carrington mindenek előtt zenész és csak mellesleg dobos, de olyan jó dobos, hogy egy szólót sem kellett adjon magának, hogy ezt bizonygassa. Többnyire csak szerényen vokálozik, de az általa énekelt melódiák is teljesen rendben vannak. És akinek ez még nem volt elég, annak ajánlom, hogy a lemez instrumentális pillanatait, húzós groove-jait és szárnyaló szólóit, különösen a Soul Talk és a Mosaic Triad című számokat játssza le a hitetlenkedőknek: nincs ember, aki csak hang után rájönne arra, hogy ez egy női zenekar.

Ha csak ez lett volna a cél, már megérte.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Tudod, mit énekel latinul a kórus a Mr. Bean-sorozat főcímében?

Az eredeti Mr. Bean-sorozat főcímében elhangzik egy latin nyelvű kórus, amelynek a szövegére senki sem figyelt. Pedig mély mondanivalót hordoz!
Zenés színház

Az Operett új vezetése bemutatta új évadát

A 2019/20-as évad legfontosabb bemutatója a Csárdáskirálynő lesz, de Mohács tragédiája is megjelenik egy új rockmusicalben.
Színház

“Kasszasiker” az Átriumban!

Új bemutatóra készül az Átrium, a Kasszasiker című vígjátékát június 17-én mutatja be színház.
Vizuál

Hosszú taps fogadta az Egy férfi és egy nő újabb folytatását Cannes-ban

Hatalmas sikerrel vetítette Claude Lelouch több mint fél évszázados Oscar-díjas filmjének újabb folytatását a Cannes-i filmfesztivál. Az Egy élet legszebb évei című film főszereplői ezúttal is Jean-Louis Trintignant és Anouk Aimée. 
Tánc

A kiégett szerelemmel szembesít az izraeliek könyörtelen táncelőadása

Sharon Eyal legújabb koreográfiájában, a Love Chapter 2-ban azt az élményt foglalja táncba, amikor a szerelem már csak egy „utóbetegség, miután már minden elveszett”. Az előadás három alkalommal látható a Trafóban május 24. és 26. között.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World ajánló

Ülj föl a balatoni jazzhullámokra! – Jön az első Babel Jazz Fesztivál

A Babel Sound világzenei fesztivál szervezői ezúttal a jazz műfaján belül teremtik meg azokat az ünnepi találkozásokat, amik immár a Babel védjegyét jelentik. Május 27. és 29. között Budapesten, május 30-tól június 1-ig pedig Balatonbogláron várnak az izgalmas hazai és külföldi együttesek.
Jazz/World ZSIMÜ 2019

A gothic metál egyik legnépszerűbb énekesnője a Zsidó Művészeti Napokon

Izgalmas zenei fúzióval érkezik az idei Zsidó Művészeti Napokra Moran Magal izraeli származású énekesnő.
Jazz/World interjú

„Aki azért lépi át ajtaja küszöbét, hogy a maga igazát bizonyítsa, könnyen pórul jár”

Berecz András mesemondó, énekes ezúttal a szövevényes görög mitológia labirintusában és a görög népdalokban keresi az igazságot, test és lélek harmóniáját. Síp és lant - Tisztelet Arisztotelésznek című estje május 26-án látható a Nemzeti Színházban. Interjú.
Jazz/World kritika

Omara, a napfény hangja

Omara Portuondo, a Buena Vista Social Club egykori dívája valószínűleg utolsó koncertjét adta Budapesten május 18-án és 19-én, amin beteljesítette az összes Kubáról alkotott pozitív előítéletünket: napfényt hozott az esős budapesti vasárnapba.
Jazz/World ajánló

Zeneünnep - Pop, swing, klezmer

Szűcs Gabi, Falusi Mariann és Váczi Eszter közös koncertje június 1-jén,19 órától látható a MOMkult Színháztermében, a Zsidó Művészeti Napok keretében.