Czirják Csaba: "A jazzben a gondolkodás a legnehezebb”

- Mesélj kérlek a kezdetekről! Vidékről indultál egy kisvárosból, majd a tehetségednek köszönhetően egészen Bostonig jutottál, végül mégis hazatértél.

- Hat évesen kezdtem zongorázni, de amikor minden haverom belépett Szeghalmon a fúvószenekarba, akkor én is úgy éreztem, hogy meg kell tanulnom játszani egy fúvós hangszeren. Tíz éves lehettem talán. Ezután tizenkét évig trombitáltam. Versenyekre jártunk, nagyzenekarral és kvartettben is felléptünk. Egy tízezres kisvárosban igazi kuriózum volt egy negyven fős nagyzenekarban játszani, főleg, hogy ennek köszönhetően külföldre is eljutottunk. A közös zenélés szempontjából ez egy meghatározó időszak volt számomra.

- Sosem merült fel benned, hogy jazzt is játssz trombitán?

- Nemrégiben gondoltam erre, de akkoriban még nem. Először a gitár kezdett érdekelni annak hatására, hogy elkezdtem apám bakelit lemezeit hallgatni. Az első komoly benyomást Chick Corea zenekara, a Return to Forever gyakorolta rám. Addig csak indulókat és klasszikus zenét hallgattam. A hangszeremet úgy szereztem, hogy találtam egy piros Jolana gitárt annak a kocsmának a padlásán, ahol nagyapám vendéglátós-zenészként játszott. Azon kezdtem el az alapokat megtanulni, elsősorban olyan rock zenéket, mint a Cream vagy Jimi Hendrix. A jazz csak később jött.

- Valóban nem. Már nagyon hosszú ideje kizárólag jazzt játszom, illetve mostanában népzenét. Azért kezdett el foglalkoztatni a folk, mert rájöttem, hogy bizonyos gyökereket csak itt tudok megtalálni. Egy csárdás-blokk bizonyos szempontból közelebb áll hozzám, mint egy jazz-standard. Technikailag meg egyszerűen kegyetlen a magyar népzene. A hegedűs játékát szedem le hangról-hangra. Ha egy tanítványom kérdezi, hogyan fejlessze a technikáját, már neki is ezt ajánlom.

- Van napi rutinod a gyakorlásban?

- Van, csak most, hogy megszületett a gyermekem, egyre kevésbé tudom betartani. Egyébként mindig is fontos volt számomra, hogy szinte órarend szerinti beosztással gyakoroljak. Amikor a Berklee-n tanultam, egy nagyon komoly gyakorlási rendszert dolgoztam ki a magam számára, amit nagyon szigorúan vettem. Akkoriban úgy tartottam szinten magam, hogy a jazz minden alkotóelemére szántam napi fél órát: skáláztam, váltóhangokat, akkordbontásokat gyakoroltam, stb. Más kérdés, hogy ezek aztán hogyan épülnek be a játékba. Fél éven keresztül így gyakoroltam napi nyolc órát, de aztán abbahagytam, mert úgy éreztem, hogy káros. Egyszerűen nem érdekelt már semmi más.

- Azt gondolod, hogy a New Yorkban évről-évre feltűnő tehetségek is így gyakorolnak?

- Igen, szerintem ez egyértelműen hallatszik a játékukon. Pont ez különbözteti meg őket az európai gitárosoktól, akik viszont gyakran a saját zenei gyökereikből, például a népzenéből építkeznek. Érdekes, de én például nem szeretem a jazzbe beépíteni a népzenét. Volt olyan nyár, amikor egyáltalán nem volt koncertem, és hét-nyolc Coltrane szólót gyakoroltam egész nyáron. Felfedeztem az egyikben négy ütemet, ami egy az egyben megegyezik egy csárdás részletével! Coltrane is abban az úgynevezett körülírásban gondolkodott, ami a magyar népzenét jellemzi. Rengeteg transzkripciót kell ahhoz leírni, hogy olyan alaposan megismerjünk egy zenét, hogy igazán tudjuk használni. Ma a fiatalok gyakran készen kapnak minden információt az interneten, és ezért nem jutnak el ilyen mélységekig. A tanítást én mindig a bebopnál kezdem, először a törzshangokat nézzük meg egy standardre. Van, akinek fél vagy egy év, amíg használni tudja ezt a technikát, és persze van, akinek sosem sikerül. Teljesen más jazzt tanítani, mint népzenét, ahol adottak a dallamok, amiket szépen és persze stílusosan el kell játszani. A jazzben a gondolkodás a legnehezebb.

- A Magyar Rádió jazz-gitár versenygyőzelmedet követően volt egy időszak, amikor kifejezetten sokat foglalkoztatott zenész voltál. Rengetegszer tűnt fel a neved, majd szinte teljesen eltűntél, és utána legközelebb akkor hallottam rólad, amikor már bolgár zenét játszottál.

- Nagy törést okozott az itthoni karrieremben, hogy két és fél évig alig jöttem haza Amerikából. Viszont miután hazaköltöztem, már minden zenekarban betöltötték a helyem. Utána öt évem ment rá arra, hogy próbáljak a saját együttesemnek fellépéseket szervezni. Elegem lett abból, hogy a szervezők nem hallgatták meg a zenéket, amiket küldtem, és nem válaszoltak. Aki menedzser, az biztos bírja ezt gyomorral, de én nem bírtam. Játszani meg nem hívtak el mások, amit szintén nem értettem. Ezután kezdtünk el -még Mohay Andris ösztönzésére- az első balkáni zenét játszó együttessel, a Trans Balkan Collectiv-el dolgozni. Amikor elküldték a kottákat, akkor szembesültem vele, hogy milyen csodálatos zenék vannak itt körülöttünk a Balkánon.

- Tudom, hogy játszol tamburinon is, de először feltételezem gitáron kezdtél bolgár zenét tanulni.

- Igen, aztán időközben kaptam egy tamburint kölcsön, ami nálam maradt. Nagyon nehéz a tamburinon játszani, nagy a húrnyomás és hamis is. Autentikus bolgár zenét később, a Pravo zenekarral kezdtem játszani, Gera Attila hívott el, aki magyar népzenét is játszik a Szalonna és Bandájával, valamint az Állami Népi Együttes klarinétosa. Az első koncerten még az akkordokat sem tudtam rendesen. De ott már nem gitároztam egyáltalán. Viszont az elmúlt időben elkezdtem a bolgár után a magyar népzenével is intenzíven foglalkozni.

- Both Mikin kívül senki sem játszik elektromos gitáron magyar népzenét. Őt talán lassan elfogadják a népzenészek is, bár az ő Hendrixhez hasonlító torzítós gitár hangja elég távol áll az akusztikus hangzástól. Te gondolkoztál azon, hogy magyar népzenét elektromos gitáron játssz?

- Igen, sőt éppen azon gondolkozom, hogyan tálalhatnám ezt ízlésesen. A zene a kezemben van, legalábbis egy lemezre való anyag, és biztos vagyok benne, hogy jazz-gitár hangon, zenekari kísérettel szeretném előadni. Azt, hogy pontosan miképp, még ki kell találnom. A hegedűsök által megszólaltatott témákat kilencven százalékban le lehet játszani gitáron, de birkatürelem kell hozzá. Ezt szeretném legközelebb lemezre venni.

- Több tájegységről is tanulsz dallamokat?

- Csak Kalotaszegről.

- Érdekes Both Miki is csak kalotaszegit játszik...

- Igen, őt is ez érdekli. De szerintem harmóniai szempontból ő nagyon másképp közelíti meg ezeket a dallamokat. Én a jazz harmonizációs fordulatait ismerem jól, és bizonyos szempontból a klasszikus zeneszerzés is hat rám. A jazzt azért szeretem nagyon, mert ebben a műfajban lehet elérni a legmagasabb szintre harmóniai és gondolkodásbeli értelemben. A triómban is erre törekszem.

- Velük milyen zenét játszotok?

- Elsősorban modern standardeket. Sok gitárost hallgatok, például Kurt Rosenwinkelt, Peter Bernsteint. A bebopból kiinduló modern gitározás érdekel. Próbálom azt is gyakorolni, hogy ne legyen kötött harmóniai alap. De nem free-t szeretnék játszani, sokkal inkább a Wayne Shorter-féle világ érdekel. Ezenkívül nagyon sokat gyakorlom a páratlan ritmusok megvalósítását egy egyébként páros lüktetésre épülő jazz-közegben. De igazából akár a népzene jó lejátszásához, akár ez utóbbihoz a legfontosabb a relaxált, görcsmentes lelki állapot. Egy kicsi görcs, és már nem lehet megvalósítani azt a technikai szintet, ami szükséges ezekhez a zenékhez. Úgy megyek fel a színpadra, hogy a legfontosabb ennek a lelki állapotnak az elérése. Nem lehet kapkodni, másképp nem jön ki. Nincs is jobb ilyen szempontból, mint egy táncház, ahol négy-öt órát kell koncentráltan végigjátszani. A magyar népzene a köztudatban halott, az előző rendszer tönkretette. Most próbálják meg feltámasztani a Felszállott a Páva és más műsorok segítségével. De a Lagzi Lajcsi-féle propaganda miatt sokan a műzenével azonosítják a népzenét. Romániában vagy Bulgáriában van élő és izgalmas népzene. Húsz éve létezik már népzenei tanszak, és a hallgatóság is megvan hozzá. Nálunk a popzenei tehetségkutatók a népszerűek, amik a tingli-tangli műfajt erősítik. Engem az érdekel, hogy a végletekig fokozzam a hangszeres tudást. Ez nagy munka, de egyben olyan, mint a drog. Egy végtelen utazás, ahol minden nap találunk valami új felfedezni valót.

- Beszéljük egy kicsit arról, ami köztünk, gitárosok között elmaradhatatlan: a hangszereinkről! Tudom, hogy egy olasz mesterhangszeren, egy Moffa gitáron játszol, aminek nem csak a hangját szereted jobban az eddigieknél, de a legkényelmesebb gitárodnak is tartod. Milyen erősítővel használod?

- Ez most pont egy nagyon aktuális kérdés! Találkoztam nemrég Nyerges Andrással és azóta megfordult velem a világ. Sokáig az akusztikus hangzást kerestem elektromosan is, sőt nem is igazán fektettem erre hangsúlyt. Sokkal inkább a technikai tudásom és a dallamkészségem fejlesztésére figyeltem. Ezért régebben sok olyan erősítőm volt, amikben csak az akusztikus hanghoz közelítő tiszta soundot kerestem. Sokáig nem is gondolkoztam abban, hogy effekteket használjak. Jó hat éve kezdtem el különböző gitáreffektekkel kísérletezni, de a közelmúltig nem találtam meg azt az erősítőt, amit ehhez a hangzáshoz a legjobb. András kézzel készített erősítőjében azonnal megtaláltam ezt a soundot. Ő egy olyan ember, aki az én zenei elképzeléseimet le tudja fordítani műszaki nyelvre. A régi erősítőmet vittem el hozzá javításra, amit nem csupán megszerelt, de úgy szól most, ahogy eddig még soha. Ő is zenész, talán ezért érti annyira, hogy mit is várok gitárosként egy erősítőtől. Természetesen azonnal rendeltem tőle egy saját készítésű erősítőt is, ezt várom most, hogy elkészüljön. Az előfok tranzisztoros, a végerősítés pedig a reverbhez hasonlóan csöves meghajtású lesz. Azok az erősítők, amikkel általában találkozom, rockosabb hangzásúak, mint amiket ő készít. Dús középtartománnyal rendelkeznek, és emiatt az akkordok gyakran egy trió szituációban nem szólják át úgy a zenekart, ahogy én szeretném. Azzal, hogy jobban elkezdtem foglalkozni az erősítés és az effektekkel kérdésével, egy olyan világ nyílt ki, ami mind a jazzben mind a népzenében nagyon izgalmas. A legutolsó lemezünkön már hallható ez az új irány. A Balkan Consort-tal lapvetően autentikus bolgár zenét játszunk, amiben - az eredetihez hasonlóan - van improvizáció, ez az a rész benne, ami a mienk, ami valamennyire eltér a népzenétől.

- Van valami, amit fejlesztenél a hangzásodon, hangszer amit vennél a jövőben?

- Gitárom egy van csupán jelenleg, jó lenne még egy. Talán egy D'Angelico-t vennék, nagyon kíváncsi vagyok azokra, amiket nemrég kezdtek újra gyártani Dél-Koreában. Nagyon tetszik a formája és egész megfizethető az áruk, de sajnos itthon nem próbálhatóak ki sehol. Ami még nagyon érdekel mostanában az a mikrofonozás kérdése. A Royer 121-es ribbon mikrofonnal kacérkodom. Rengeteg jazz történeti felvételt, amiket hallgatunk ilyeneket rögzítettek. Minden ott dől el a felvétel pillanatában, nem a keverésnél. Annak látom az értelmét a jelen helyzetemben, hogy évente, kétévente felvegyek egy lemezt ezzel lenyomatot hagyva, mert amúgy jazz gitárosként, de akár népzenészként is itthon nagyon kevés lehetőség van. Nem bántam, hogy a Berklee-i tanulmányaim után hazajöttem, mert a nagyvárosi lét - ilyen értelemben sem Boston vagy New York sem Budapest - nem a közegem, de azért ambivalens érzéseim vannak ezzel kapcsolatban. Igazából, ha tehetném, legszívesebben egy erdő közepén laknék.

Gitár:

- Moffa Lorraine

Erősítő:

- Rivera R55-12

- Nyerges András custom

Effektek:

- Strymon Timeline

- Electro-Harmonix Hog 2

- TC Polytune hangológép

Díjak:

- 2000: Magyar Rádió Jazz-gitár versenyen II. helyezett

- 2002: Berklee ösztöndíj (Perugia, Italy)

- 2003: Stehphen D. Holland díj (Boston, USA)