Jazz/World

Czirják Csaba: "A jazzben a gondolkodás a legnehezebb”

2015.03.11. 08:00
Ajánlom
Czirják Csaba jazzgitáros rengeteg energiát fektet abba, hogy igényes, nem hétköznapi zenét hozzon létre. Megérdemli a figyelmet, hiszen egész életét a zenélésnek szenteli, és nem csak a színpadon töltött öt percre van predesztinálva. Párniczky András zenésztársával beszélgetett. HANGSZERELEM

- Mesélj kérlek a kezdetekről! Vidékről indultál egy kisvárosból, majd a tehetségednek köszönhetően egészen Bostonig jutottál, végül mégis hazatértél.

- Hat évesen kezdtem zongorázni, de amikor minden haverom belépett Szeghalmon a fúvószenekarba, akkor én is úgy éreztem, hogy meg kell tanulnom játszani egy fúvós hangszeren. Tíz éves lehettem talán. Ezután tizenkét évig trombitáltam. Versenyekre jártunk, nagyzenekarral és kvartettben is felléptünk. Egy tízezres kisvárosban igazi kuriózum volt egy negyven fős nagyzenekarban játszani, főleg, hogy ennek köszönhetően külföldre is eljutottunk. A közös zenélés szempontjából ez egy meghatározó időszak volt számomra.

- Sosem merült fel benned, hogy jazzt is játssz trombitán?

- Nemrégiben gondoltam erre, de akkoriban még nem. Először a gitár kezdett érdekelni annak hatására, hogy elkezdtem apám bakelit lemezeit hallgatni. Az első komoly benyomást Chick Corea zenekara, a Return to Forever gyakorolta rám. Addig csak indulókat és klasszikus zenét hallgattam. A hangszeremet úgy szereztem, hogy találtam egy piros Jolana gitárt annak a kocsmának a padlásán, ahol nagyapám vendéglátós-zenészként játszott. Azon kezdtem el az alapokat megtanulni, elsősorban olyan rock zenéket, mint a Cream vagy Jimi Hendrix. A jazz csak később jött.

- Érdekes, mert a játékodon nem érződik ez a fajta előélet.

- Valóban nem. Már nagyon hosszú ideje kizárólag jazzt játszom, illetve mostanában népzenét. Azért kezdett el foglalkoztatni a folk, mert rájöttem, hogy bizonyos gyökereket csak itt tudok megtalálni. Egy csárdás-blokk bizonyos szempontból közelebb áll hozzám, mint egy jazz-standard. Technikailag meg egyszerűen kegyetlen a magyar népzene. A hegedűs játékát szedem le hangról-hangra. Ha egy tanítványom kérdezi, hogyan fejlessze a technikáját, már neki is ezt ajánlom.

- Van napi rutinod a gyakorlásban?

- Van, csak most, hogy megszületett a gyermekem, egyre kevésbé tudom betartani. Egyébként mindig is fontos volt számomra, hogy szinte órarend szerinti beosztással gyakoroljak. Amikor a Berklee-n tanultam, egy nagyon komoly gyakorlási rendszert dolgoztam ki a magam számára, amit nagyon szigorúan vettem. Akkoriban úgy tartottam szinten magam, hogy a jazz minden alkotóelemére szántam napi fél órát: skáláztam, váltóhangokat, akkordbontásokat gyakoroltam, stb. Más kérdés, hogy ezek aztán hogyan épülnek be a játékba. Fél éven keresztül így gyakoroltam napi nyolc órát, de aztán abbahagytam, mert úgy éreztem, hogy káros. Egyszerűen nem érdekelt már semmi más.

- Azt gondolod, hogy a New Yorkban évről-évre feltűnő tehetségek is így gyakorolnak?

- Igen, szerintem ez egyértelműen hallatszik a játékukon. Pont ez különbözteti meg őket az európai gitárosoktól, akik viszont gyakran a saját zenei gyökereikből, például a népzenéből építkeznek. Érdekes, de én például nem szeretem a jazzbe beépíteni a népzenét. Volt olyan nyár, amikor egyáltalán nem volt koncertem, és hét-nyolc Coltrane szólót gyakoroltam egész nyáron. Felfedeztem az egyikben négy ütemet, ami egy az egyben megegyezik egy csárdás részletével! Coltrane is abban az úgynevezett körülírásban gondolkodott, ami a magyar népzenét jellemzi. Rengeteg transzkripciót kell ahhoz leírni, hogy olyan alaposan megismerjünk egy zenét, hogy igazán tudjuk használni. Ma a fiatalok gyakran készen kapnak minden információt az interneten, és ezért nem jutnak el ilyen mélységekig. A tanítást én mindig a bebopnál kezdem, először a törzshangokat nézzük meg egy standardre. Van, akinek fél vagy egy év, amíg használni tudja ezt a technikát, és persze van, akinek sosem sikerül. Teljesen más jazzt tanítani, mint népzenét, ahol adottak a dallamok, amiket szépen és persze stílusosan el kell játszani. A jazzben a gondolkodás a legnehezebb.

- A Magyar Rádió jazz-gitár versenygyőzelmedet követően volt egy időszak, amikor kifejezetten sokat foglalkoztatott zenész voltál. Rengetegszer tűnt fel a neved, majd szinte teljesen eltűntél, és utána legközelebb akkor hallottam rólad, amikor már bolgár zenét játszottál.

- Nagy törést okozott az itthoni karrieremben, hogy két és fél évig alig jöttem haza Amerikából. Viszont miután hazaköltöztem, már minden zenekarban betöltötték a helyem. Utána öt évem ment rá arra, hogy próbáljak a saját együttesemnek fellépéseket szervezni. Elegem lett abból, hogy a szervezők nem hallgatták meg a zenéket, amiket küldtem, és nem válaszoltak. Aki menedzser, az biztos bírja ezt gyomorral, de én nem bírtam. Játszani meg nem hívtak el mások, amit szintén nem értettem. Ezután kezdtünk el -még Mohay Andris ösztönzésére- az első balkáni zenét játszó együttessel, a Trans Balkan Collectiv-el dolgozni. Amikor elküldték a kottákat, akkor szembesültem vele, hogy milyen csodálatos zenék vannak itt körülöttünk a Balkánon.

- Tudom, hogy játszol tamburinon is, de először feltételezem gitáron kezdtél bolgár zenét tanulni.

- Igen, aztán időközben kaptam egy tamburint kölcsön, ami nálam maradt. Nagyon nehéz a tamburinon játszani, nagy a húrnyomás és hamis is. Autentikus bolgár zenét később, a Pravo zenekarral kezdtem játszani, Gera Attila hívott el, aki magyar népzenét is játszik a Szalonna és Bandájával, valamint az Állami Népi Együttes klarinétosa. Az első koncerten még az akkordokat sem tudtam rendesen. De ott már nem gitároztam egyáltalán. Viszont az elmúlt időben elkezdtem a bolgár után a magyar népzenével is intenzíven foglalkozni.

- Both Mikin kívül senki sem játszik elektromos gitáron magyar népzenét. Őt talán lassan elfogadják a népzenészek is, bár az ő Hendrixhez hasonlító torzítós gitár hangja elég távol áll az akusztikus hangzástól. Te gondolkoztál azon, hogy magyar népzenét elektromos gitáron játssz?

- Igen, sőt éppen azon gondolkozom, hogyan tálalhatnám ezt ízlésesen. A zene a kezemben van, legalábbis egy lemezre való anyag, és biztos vagyok benne, hogy jazz-gitár hangon, zenekari kísérettel szeretném előadni. Azt, hogy pontosan miképp, még ki kell találnom. A hegedűsök által megszólaltatott témákat kilencven százalékban le lehet játszani gitáron, de birkatürelem kell hozzá. Ezt szeretném legközelebb lemezre venni.

- Több tájegységről is tanulsz dallamokat?

- Csak Kalotaszegről.

- Érdekes Both Miki is csak kalotaszegit játszik...

- Igen, őt is ez érdekli. De szerintem harmóniai szempontból ő nagyon másképp közelíti meg ezeket a dallamokat. Én a jazz harmonizációs fordulatait ismerem jól, és bizonyos szempontból a klasszikus zeneszerzés is hat rám. A jazzt azért szeretem nagyon, mert ebben a műfajban lehet elérni a legmagasabb szintre harmóniai és gondolkodásbeli értelemben. A triómban is erre törekszem.

- Velük milyen zenét játszotok?

- Elsősorban modern standardeket. Sok gitárost hallgatok, például Kurt Rosenwinkelt, Peter Bernsteint. A bebopból kiinduló modern gitározás érdekel. Próbálom azt is gyakorolni, hogy ne legyen kötött harmóniai alap. De nem free-t szeretnék játszani, sokkal inkább a Wayne Shorter-féle világ érdekel. Ezenkívül nagyon sokat gyakorlom a páratlan ritmusok megvalósítását egy egyébként páros lüktetésre épülő jazz-közegben. De igazából akár a népzene jó lejátszásához, akár ez utóbbihoz a legfontosabb a relaxált, görcsmentes lelki állapot. Egy kicsi görcs, és már nem lehet megvalósítani azt a technikai szintet, ami szükséges ezekhez a zenékhez. Úgy megyek fel a színpadra, hogy a legfontosabb ennek a lelki állapotnak az elérése. Nem lehet kapkodni, másképp nem jön ki. Nincs is jobb ilyen szempontból, mint egy táncház, ahol négy-öt órát kell koncentráltan végigjátszani. A magyar népzene a köztudatban halott, az előző rendszer tönkretette. Most próbálják meg feltámasztani a Felszállott a Páva és más műsorok segítségével. De a Lagzi Lajcsi-féle propaganda miatt sokan a műzenével azonosítják a népzenét. Romániában vagy Bulgáriában van élő és izgalmas népzene. Húsz éve létezik már népzenei tanszak, és a hallgatóság is megvan hozzá. Nálunk a popzenei tehetségkutatók a népszerűek, amik a tingli-tangli műfajt erősítik. Engem az érdekel, hogy a végletekig fokozzam a hangszeres tudást. Ez nagy munka, de egyben olyan, mint a drog. Egy végtelen utazás, ahol minden nap találunk valami új felfedezni valót.

- Beszéljük egy kicsit arról, ami köztünk, gitárosok között elmaradhatatlan: a hangszereinkről! Tudom, hogy egy olasz mesterhangszeren, egy Moffa gitáron játszol, aminek nem csak a hangját szereted jobban az eddigieknél, de a legkényelmesebb gitárodnak is tartod. Milyen erősítővel használod?

- Ez most pont egy nagyon aktuális kérdés! Találkoztam nemrég Nyerges Andrással és azóta megfordult velem a világ. Sokáig az akusztikus hangzást kerestem elektromosan is, sőt nem is igazán fektettem erre hangsúlyt. Sokkal inkább a technikai tudásom és a dallamkészségem fejlesztésére figyeltem. Ezért régebben sok olyan erősítőm volt, amikben csak az akusztikus hanghoz közelítő tiszta soundot kerestem. Sokáig nem is gondolkoztam abban, hogy effekteket használjak. Jó hat éve kezdtem el különböző gitáreffektekkel kísérletezni, de a közelmúltig nem találtam meg azt az erősítőt, amit ehhez a hangzáshoz a legjobb. András kézzel készített erősítőjében azonnal megtaláltam ezt a soundot. Ő egy olyan ember, aki az én zenei elképzeléseimet le tudja fordítani műszaki nyelvre. A régi erősítőmet vittem el hozzá javításra, amit nem csupán megszerelt, de úgy szól most, ahogy eddig még soha. Ő is zenész, talán ezért érti annyira, hogy mit is várok gitárosként egy erősítőtől. Természetesen azonnal rendeltem tőle egy saját készítésű erősítőt is, ezt várom most, hogy elkészüljön. Az előfok tranzisztoros, a végerősítés pedig a reverbhez hasonlóan csöves meghajtású lesz. Azok az erősítők, amikkel általában találkozom, rockosabb hangzásúak, mint amiket ő készít. Dús középtartománnyal rendelkeznek, és emiatt az akkordok gyakran egy trió szituációban nem szólják át úgy a zenekart, ahogy én szeretném. Azzal, hogy jobban elkezdtem foglalkozni az erősítés és az effektekkel kérdésével, egy olyan világ nyílt ki, ami mind a jazzben mind a népzenében nagyon izgalmas. A legutolsó lemezünkön már hallható ez az új irány. A Balkan Consort-tal lapvetően autentikus bolgár zenét játszunk, amiben - az eredetihez hasonlóan - van improvizáció, ez az a rész benne, ami a mienk, ami valamennyire eltér a népzenétől.

- Van valami, amit fejlesztenél a hangzásodon, hangszer amit vennél a jövőben?

- Gitárom egy van csupán jelenleg, jó lenne még egy. Talán egy D'Angelico-t vennék, nagyon kíváncsi vagyok azokra, amiket nemrég kezdtek újra gyártani Dél-Koreában. Nagyon tetszik a formája és egész megfizethető az áruk, de sajnos itthon nem próbálhatóak ki sehol. Ami még nagyon érdekel mostanában az a mikrofonozás kérdése. A Royer 121-es ribbon mikrofonnal kacérkodom. Rengeteg jazz történeti felvételt, amiket hallgatunk ilyeneket rögzítettek. Minden ott dől el a felvétel pillanatában, nem a keverésnél. Annak látom az értelmét a jelen helyzetemben, hogy évente, kétévente felvegyek egy lemezt ezzel lenyomatot hagyva, mert amúgy jazz gitárosként, de akár népzenészként is itthon nagyon kevés lehetőség van. Nem bántam, hogy a Berklee-i tanulmányaim után hazajöttem, mert a nagyvárosi lét - ilyen értelemben sem Boston vagy New York sem Budapest - nem a közegem, de azért ambivalens érzéseim vannak ezzel kapcsolatban. Igazából, ha tehetném, legszívesebben egy erdő közepén laknék.


Gitár:

- Moffa Lorraine

Erősítő:

- Rivera R55-12

- Nyerges András custom

Effektek:

- Strymon Timeline

- Electro-Harmonix Hog 2

- TC Polytune hangológép

Díjak:

- 2000: Magyar Rádió Jazz-gitár versenyen II. helyezett

- 2002: Berklee ösztöndíj (Perugia, Italy)

- 2003: Stehphen D. Holland díj (Boston, USA)

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Színes, szélesvásznú életműdíjak a magyar film ünnepén

Megszámlálhatatlan filmben és televíziós alkotásban játszottak az 5. Magyar Filmhét életműdíjasai: Andorai Péter, Bánsági Ildikó, Bodrogi Gyula, Koncz Gábor és Venczel Vera. A díjátadóval megkezdődött a filmhét, hét kategóriában összesen 203 filmet vetítenek a Corvin moziban.
Színház

Udvaros Dorottya: „Mintha az élet direkt adná nekem ezeket a szerepeket”

Világhírű román rendező, Silviu Purcărete állította színpadra a Nemzeti Színházban Csehov utolsó, összegző főművét, a Meggyeskertet. A román és az orosz színházi iskoláról, Csehovról és a tavaszról is beszélt a női főszerepet alakító Udvaros Dorottya.
Klasszikus

Megújul a Virtuózok, május elejétől már nézheti a tévében

Idén kamaraegyüttesek versenyeznek a Virtuózok 5. évadában, május 3-án lesz a széria első adása. Mutatjuk, kik versenyeznek!
Klasszikus

A Kodály-módszer hírnöke: Szőnyi Erzsébet 95 éves

A kilencvenöt éves Szőnyi Erzsébet rengeteget tett a Kodály-módszer megőrzéséért, de saját jogán is kiváló zeneszerző. Születésnapján köszöntjük.
Jazz/World

Mary Lou Williams, aki az ujjaival imádkozott zongorázás közben

A női zenészekről szóló sorozatunkból nem hiányozhat Mary Lou Williams, aki nemcsak azért izgalmas, mert elsőként szerzett érvényt magának női zeneszerzőként és zongoristaként, de azért is, mert beemelte zenéjébe azt a spirituális töltetet, ami a szakrális jazz anyjává avatta őt.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World ajánló

Budapesten játszik a (női) jazzbőgősők egyik legjobbika

Linda May Han Oh már unja, ha arról kérdezik, milyen érzés nőként egy erősen férfias szerepben, jazzbőgősként és basszusgitárosként létezni. Csak teszi a dolgát szívből, az emberek pedig nem győznek ámuldozni.
Jazz/World interjú

Salamon Soma: „A népzene vibráló energiája átjön a színpadon is"

Salamon Soma nemrég az USA egyik legnagyobb presztízsű zeneoktatási intézményében, a Berklee College of Music-on szemléltette a magyar népzenekutatás módszereit Hodorog András moldvai furulyással. Erről az útról is kérdeztük a Népzene Tanszék oktatóját, aki zenészként is praktizál.
Jazz/World magazin

Mary Lou Williams, aki az ujjaival imádkozott zongorázás közben

A női zenészekről szóló sorozatunkból nem hiányozhat Mary Lou Williams, aki nemcsak azért izgalmas, mert elsőként szerzett érvényt magának női zeneszerzőként és zongoristaként, de azért is, mert beemelte zenéjébe azt a spirituális töltetet, ami a szakrális jazz anyjává avatta őt.
Jazz/World ZSIMÜ 2019

Szabad Hangok - Dés László Free Sounds Quartet

Dés László és zenekara csak hangszeres tudásukra, a fülükre és érzékenységükre hagyatkozva, minden előzetes próba, egyeztetés nélkül játszanak, a teljes szabadság örömével május 27-én az Óbudai Társaskörben.
Jazz/World ZSIMÜ 2019

Alinda Chagallról és tüdőkapacitásáról is kérdezte Horgas Esztert

Folytatódik a heti rendszerességgel jelentkező portréinterjú széria, melyben Veiszer Alinda kérdezi a Zsidó Művészeti Napok művészeit. Horgas Eszter fuvolaművésszel arra is kitértek, mennyire kemény fizikai munkát jelent a fuvola, és hogy jönnek ehhez a gumimatracok.