„Elhatároztam, hogy a halálomnak nagyon becses alkalomnak kell lennie. Szeretném kihasználni. Szeretném, ha a halálom épp annyira érdekes lenne, mint amilyen az életem”
– nyilatkozott David Bowie 1976 szeptemberében, a Playboynak adott interjúban. Negyven évvel később utolsó albumával a művész beteljesítette az elhatározást: a Blackstar egyszerre vált új, de végső mérföldkővé karrierjében, enigmatikus hattyúdallá a rajongók szemében és Bowie páratlanul színes életének utolsó felvonásává, aki sosem tudta és nem is akarta elválasztani magában a művészt és a magánembert.
Teljes titokban
Hogy Bowie hattyúdalnak szánta-e a Blackstart, arról megoszlanak a vélemények. Az biztos, hogy amikor a zenész 2015 elején Donny McCaslin szaxofonossal, Jason Lindner zongoristával, Mark Giuliana dobossal, Tim Lefebvre basszusgitárossal és régi barátjával, Tony Visconti producerrel bevonult a New York-i Magic Shop stúdióba, teljes titokban tette. (Ben Monder, James Murphy csatlakozott később néhány sessionre.) Nem kötötte sem a média, sem a rajongók orrára, hogy lemezt készít, betegségét pedig kollégái elől is elrejtette. Akkor már fél éve májrákot állapítottak meg nála, és a kór gyengébbé tette ugyan, de kevésbé elszánttá nem.
David Bowie (Fotó/Forrás: Jimmy King)
„Tele volt élettel, sokat nevetett, lehetetlen volt elképzelni, hogy bármi baja lenne”
– mondta később Jonathan Barnbrook grafikus, a lemez borítójának tervezője.
Bowie előző lemezét, a The Next Dayt sokan a ’70-es évekbe tett nosztalgikus visszatekintésnek nevezték, a Blackstar azonban megmutatta, hogy öt évtizednyi karrier és huszonöt stúdióalbum után a rocksztár még mindig meg akar újulni. A Blackstar központi ihletője Kendrick Lamar korszakmeghatározó mesterműve, a To Pimp a Butterfly volt, amelyet Bowie és Visconti ismételve játszott a többieknek. A producer azt mondta, nem rock’n’rollt akarnak gyártani.
Azokkal, akiket Bowie maga köré gyűjtött, nem is lehetett volna. Fiatal New York-i jazz-zenészeket szedett össze, akik nem ismerték és nem is tartották sokra a hagyományos rockműfajt. A jazz ritmusainak, színességének és technikai igényessége hallatszik az összes dalban – különösen a ’Tis A Pity She Was A Whore és a Sue esetében szembe fülbeszökő –, és ez igen felvillanyozta Bowie-t.
Az efféle zenei megújuláson persze nincsen mit csodálkozni. Bowie nem csak stílben volt kaméleon. Amikor az elektronikus zene teret hódított, a berlini technoszcénában merült nyakig, amikor a funk, akkor megcsinálta a Let’s Dance-t. Még szép, hogy hatott rá a jazz, a pop és a hiphop házassága.
Két nap
2015 novemberében már megjelent a Blackstar című szám, 2016. január 8-án pedig a teljes album. Bowie kalapban, karcsún és elegánsan pózolt Jimmy King lencséje előtt.
David Bowie egyik utolsó fotója, amelyet a Blackstar című album megjelenésekor közölt, két nappal halála előtt (Fotó/Forrás: Jimmy King)
A sajtó már a megjelenés előtt Bowie „legkülöncebb művének” nevezte az új lemezt. Két napig tartott, míg a rajongók és a kritikusok lelkesen, de többé-kevésbé mégis értetlenül álltak az új dalok előtt. Január 10-én Bowie elhunyt, a hírt másnap jelentették be. A Guardian nekrológ gyanánt aznap már arról írt, hogy a Blackstart hattyúdalként kell-e értelmezni.
„Bowie költői új albuma betegségről, halálról és mennyországról beszél – és érdekes képet ad az emberről, aki azt énekli: »Nem popsztár vagyok, fekete csillag vagyok«” – írta a cikk.
A hallgatók szétcincálták a lemezt, különféle rejtett utalásokért és jelentésekért kutatva. A jelenség szinte mániákus méretet öltött. Kiderült, hogy a blackstar névvel a rákból fakadó kiütéseket illetik (igaz, többnyire mellrák esetén), de jelent rejtett bolygót is, amely esetleg nekiütközne a Földnek. Néhányan Elvis-utalásként értelmezték a címet, aki ugyanezzel a metaforával énekelt a halálról.
A fizikusok szerint blackstar a neve az összeomló csillagoknak, amelyek megóvták magukat a fekete lyukká válástól.
Hasonló vehemenciával kutatták a lemez kapcsán készült két videoklip, a Blackstar és a Lazarus képsorait. A Blackstar klipjében felbukkan Major Tom űrsisakja, önkívületben rángó táncosok, és maga Bowie, aki egy könyvet mutat a világ felé. Külön talánnyá vált, hogy vajon hol van, ha létezik egyáltalán a „villa of Ormen”, amely valószínűleg a szerpent okkultista szimbólumára való utalás (az ormen kígyót jelent norvégul).
A Lazarus klipje könnyebben adja magát az értelmezésnek. A Vak Próféta halálos ágyából énekel arról, hogy a mennyben van, eljutott a csúcsra, király volt New Yorkban, megjárta a világ tetejét, most pedig szabad lesz, mint a cinege.
A klipet nem is magyaráznám túl, alább lehet megnézni. Megkapó, amilyen fegyelemmel Bowie a forgatáson dolgozott. A rendező, Johan Renck szerint senki nem gyanakodott arra, hogy beteg. „De amikor bementem az öltözőjébe egy take után, azt mondta: Ledőlök egy kicsit, nagyon elfáradtam. Nem csinált belőle ügyet, és senki nem vette észre.”
Ikon és karakter: ★
Nem kevés figyelmet kapott az album borítója, tegyük hozzá, okkal. Egyetlen fekete csillag, alatta néhány csonka. Minden felirat nélkül. Talán nem meglepő, hogy a kiadó nem örült Jonathan Barnbrook koncepciójának. Ez Bowie egyetlen lemeze, amelyen nem szerepel a neve és az arcképe. „Igazán nagyszerű” – mondták a Columbia fejesei egy meetingen, de végül átment a terv. Ahhoz kell némi szemfülesség, hogy észrevegyük, az öt, csonka csillag a zenész nevét adja ki. Azt pedig rajongók vették észre, hogy a nagyobb csillag a fényben a galaxist mutatja, sötétben pedig világít. Barnbrook egyébként azt elárulta, hogy sok easter egget rejt az album bookletje és borítója, és maga Bowie sem tudott mindegyikről.
David Bowie Blackstar című albuma (Fotó/Forrás: Barnbrook honlapja)
A Blackstar körüli találgatások végére a lemez zárószáma tesz pontot: „I can’t give everything away” – szól a szöveg. Azaz: nem fedhetem fel minden titkomat. Az biztos, hogy Bowie és Barnbrook mindent megtett, hogy a Blackstar olyan tárgy legyen, amit szívesen akarnak megszerezni az emberek.
És hogy enigmatikus legyen. Azt még el sem mondtuk, hogy ketten egyszerűen ezt a címet akarták adni a lemeznek: ★. Csupán az ötágú fekete csillag ikonja, Unicode-száma U+2605. A számítógépes kultúrában jártas (korábban vad virtuális víziókat hangoztató) Bowie mintha csak azt mondaná: a 21. században ezzé is meg lehet halni.
David Bowie (Fotó/Forrás: Jimmy King)
Hattyúdalnak szánta?
A lemezt hallgatva az ember egyértelműen arra gondol, hogy ezekkel a dalokkal Bowie a távozását kísérte végig. Donny McCaslin szaxofonos szerint azonban nem kell ennyire sarkosan értelmezni: „Tervezte, hogy dolgozik tovább. Amikor 2015 novemberében a lakásán meghallgattuk az albumot, felmerült az ötlet, hogy szervezzünk néhány kisebb koncertet” – mesélte, hozzátéve, hogy Bowie januárban újra stúdióba akart vonulni. Barnbrook viszont jelentőségteljes utolsó találkozásra emlékszik, amikor Bowie mintha egyenesen elbúcsúzott volna tőle.
Ziggy Stardust is David Bowie volt, a vékony, fehér herceg is David Bowie volt. A Blackstar talán egy utolsó szerep volt, a Lazarus szerepe, aki meghal ugyan, de a művei folytán rögtön fel is támad. Ziggy Stardust a szeretetről sikított apokalipszis előtt. A fehér, vékony herceg kokainnal tapasztalta meg a fasizmust. Lazarus (vagy ahogy netes fórumokon elnevezték, a Vak Próféta) pedig azt kutatta fel, hogyan lehetne még szép és popsztárhoz méltó halált halni a legújabb korban. Csakhogy Bowie eggyé vált minden szerepével, álarc mögött volt a legszemélyesebb. Éppen öt éve.
Fejléckép: David Bowie a Blackstar című dal klipjében (forrás: YouTube)
hírlevél
