Mivel töltöd most az idődet?
Próbálom összeszedni magam mentálisan és lelkileg is. Elég nagy családom van, és persze aggódom értük, miközben mint veszélyeztetett korban lévő, nem találkozhatom velük. Ez és a saját helyzetem gyakorlati megoldása, vásárlás, szükséges dolgok előteremtése, tájékozódás, stb. eléggé lefoglalt az elmúlt időszakban.
Hogyan fogadtad a kényszerleállást? Hogyan éled meg a bezártságot?
Ez engem nem zavar túlságosan hiszen az elmúlt évtizedekben, és különösen 2010.-től nagyon gyakran voltam hasonló helyzetben, persze a fenyegető járvány tudata nélkül. Mivel az utóbbi tíz évben több nagy megírási munkám volt, és ezeket csak önkéntes visszavonulással, mondhatni bezárkozással tudtam megvalósítani, nem szokatlan ez a fajta remeteélet.
Gyakran vonultam el például a Szigligeti alkotóházba dolgozni, akár hónapokra is egy huzamban, és volt, hogy hetekig teljesen egyedül voltam a nagy kastélyban. Ez engem egyáltalán nem zavart, remekül ment a munka!
És mivel most is vár rám ilyen nagyszabású zeneszerzői feladat, illetve annak előkészítéseként irodalmi kutató munka, és az anyag dramatizálása, ez nem hogy kényszerleállás, de „ajándék” idő, amivel élni akarok és fogok. Értem persze, hogy a kérdés a koncertezésre vonatkozik, de mivel én régóta úgy élek, hogy időszakonként vagy a szerzői munka, vagy a koncertezés kerül előtérbe az életemben, a játékkal való leállás nem okoz különösebb gondot.
Mit tanácsolsz az elkövetkező hetekre?
Éppen ezt, amit az előző kérdésre válaszoltam. Mindenkinek vannak restanciái, elvégzetlen feladatai, vagy régi tervei, amiket a mindennapi hajtásban sosem tudott megvalósítani. Vagy akár csak ötletek, amiket az idő hiányában nem tudott végig gondolni, kibontani, most itt az ideje. A csend és a nyugalom nagy erő, óriási lehetőség arra, hogy összeszedjük magunkat, magunka szálljunk, és ha ez valamiféle kataklizmával van összefüggésben, az még adhat egy nagy lökést, ha letudjuk győzni félelmünket.
Létezik egy elmélet, mely szerint az egyiptomiak a piramisokat a kataklizmától való félelmükben építették, félve attól, hogy egész kultúrájuk elpusztul egy Özönvízszerű katasztrófában. Felhasználták minden matematikai, természettudományos művészi és technikai tudásukat, hogy ezek a mesterművek megmaradjanak az örökkévalóság számára.
Építsük meg saját piramisainkat!
A sorozat részei ide kattintva érhetők el!


hírlevél








