Jazz/World

Dés László: „Ha megértenénk, hogy mi vagyunk a Grund, ez egy békés ország lenne”

2018.12.18. 17:10
Ajánlom
Az egyik legsokoldalúbb magyar muzsikus, szaxofonos, zeneszerző hatvannégy évesen új oldaláról mutatkozik be az Éjféli járat című, nemrég megjelent szerzői lemezével, amit december 29-én mutat be az Arénában egy nagyszabású koncerten.

Des_azEjfeliJarat_borito-161812.jpg

Éjféli járat (Fotó/Forrás: broadway.hu)

A zene számos területén kipróbálta már magát, az Éjféli járat című lemezén azonban első ízben mutatkozik be saját dalai énekes-előadójaként. Miben hozott újat ez a szerep?

Régi ambícióm volt, hogy készítek egy énekes albumot, miután már több mint tíz éve azt tapasztalom koncerteken, hogy az emberek szeretik, ha én magam tolmácsolom a dalaimat. Ez természetesen inkább előadói gesztus, mintsem énekesi. Egy-egy dal már meg is jelent válogatáslemezeken, de más, vonzó és fontos munkák miatt eddig nem volt időm egy teljes lemezt rögzíteni belőlük. Úgyhogy idén elkezdtem írni a dalokat, amiket azonnal repertoárra is vettünk a magyar turnénk koncertjein. Így amikor bementünk a stúdióba, három nap alatt felvettük az alapokat, hiszen már mindenki tudott mindent, a dalok szerkezete és a hangzás ki volt már próbálva koncerteken. A lemez koncepciójának azt találtam ki, hogy a három állandó alkotótársam – Nemes István, Geszti Péter és a Bereményi Géza – mellé minden dal szövegének megírására más és más íróbarátomat kérem fel. Körbeadtam a dallamokat Grecsónak, Parti Nagynak, Müller Péter Sziáminak, Bródynak – így egy olyan lemez született, amin a zeneszerző köti össze a szövegírókat.

Ön az irodalmi életnek is aktív szereplője, olvasó, véleményformáló ember. Szövegírásra még nem gondolt? 

Talán éppen ezért nem. Annyira irodalom közelben vagyok, és olyan sok jó íróbarátom van, hogy kialakult bennem egy „intellektuális gátlás” ezzel kapcsolatban. Érdekes módon, míg a zenében gátlástalannak mutatkozom, tehát bármire képes vagyok a saját ízlésem határain belül, addig a szövegírásban kifejezetten gátlásos vagyok. De ami késik, nem múlik.

Nézze, hatvannégy évesen csináltam meg az első olyan szerzői lemezemet, ahol éneklem a saját dalaimat. Ez egy optimista üzenet. Soha semmit nem késő elkezdeni.

A hangszeres zenész, szaxofonos énjét is előtérbe helyezi majd a koncerten?

Zongoristaként végig kísérem a dalaimat, sőt, mindjárt egy szaxofonszólóval kezdem az egész koncertet: A vágy villamosa balettdrámám szerelmi pas de deux-jét adom elő, ami egy vad, sodró lendületű szóló vonós kísérettel. A koncerten egyébként a Dohnányi Szimfonikusok vonósai is közreműködnek, lesznek fúvósok, szóval egy színes nagyzenekar gazdagítja a hangzást.

Ön azon ritka zenészek egyike, akik a rétegzenének számító jazz területéről eveztek át a népszerű dalszerzői vonulatra. Hogy fér meg a jazz-zenész mivolta a dalszerzővel?

Egészen más a két műfaj, de pont ezt élvezem. A dalszerkezet tökéletesen ellentétes a jazzel, mert a dal egy rövid, szigorúan felépített műfaj; egy-két taktussal több vagy kevesebb, és már nem is működik, tehát nagyon ki kell találni a dal felépítését. A jazzkompozíciókat is ki kell találni, de ott nagyobb tér kínálkozik arra, hogy az ember bőbeszédűen fejtsen ki egy gondolatot sok-sok zenei mondattal és nagy szólókkal, szabadon.

Általában szeretem, hogyha teljesen ellentétes jellegű munkák követik egymás, mert így nem tudom megunni magamat.

DesLaszlo-161808.jpg

Dés László (Fotó/Forrás: broadway.hu)

Az említett A vágy villamosa balettzenéjében sokféle zenei stílus ötvöződik a jazztől a kortárs zenén át a világzenéig. Amikor ilyen nagy volumenű megrendeléseket kap, nincsenek Ön számára műfaji megkötések?

Elég komoly korlátok vannak, de inkább zenedramaturgiai értelemben. A vágy villamosa például egy dráma, ami dialógusokból áll, tehát nincs benne leíró rész. Ehhez képest a balett egy olyan műfaj, ahol két absztrakt műfaj találkozik: a zene és a balett. Egyikben sincs egy szó sem. Az a cél lebegett a szemem előtt, hogy a zene minden taktusa a történetmesélést szolgálja. Ez egy erősen pszichologizáló darab. Azt a folyamatot kell nekünk megmutatni zenével és tánccal, ahogy az eleve zavarodottan New York-ba érkező Blanche megőrül. Ha ebben nincs egy nagyon erős szimbiózis a zeneszerző és a koreográfus között, akkor megette a fene. Itt döntő jelentősége van a zenének, éppen ezért használtam több műfajt: szimfonikus kortárs zenét, bigbandet, kamarajazzt, kamara kortárs zenét – amit a történet éppen megkívánt. Elég abszurd dolog például azt mondani egy zeneszerzőnek, hogy zenésítse meg azt, ahogyan négy New Orleans-i fickó leül szenvedélyesen pókerezni. Ez nyilvánvalóan csak kamarazenei formában lehetséges, mert akkor a négy figurának van egy-egy hangszere. Végül szerintem ez lett az egyik legjobb jelenet zenei és koreográfiai szempontból is.

A másik rendkívül sikeres munkája a közelmúltból A Pál utcai fiúk. A musical műfajában már nagy rutinja van, de azért megkérdezem, milyen kihívásokkal szembesült a történet megzenésítése során.

Itt pont ellentétes volt a probléma, mint A vágy villamosánál; egy olyan regényből kellett zenés színpadi művet készíteni, ami gyönyörű leíró részekből áll, viszont alig van dialógus. Már a regény kezdete is kihívást jelentett, ahol a tavaszi hangulatot, az ablakon bejövő illatokat, fényeket, verkliszót állítottuk színpadra a zene és színház eszközeivel. Na persze verkliszó nélkül! Másrészt a Molnár-jogutódok mindeddig nem engedték, hogy zenés előadás szülessen A Pál utcai fiúkból. Érdekes módon a prózai színpadra vitelt engedélyezték, de soha nem készült olyan előadás, ami igazán sikeres és hiteles lett volna. Ezért is

izgultunk, hogy vajon nekünk sikerül-e olyat írni és rendezni ebből a rendkívül népszerű, külföldön is ismert regényből, ami hosszú távon is érvényes lesz.

A lemezbemutató koncertjének is A Pál utcai fiúkból kölcsönözte a címét: Mi vagyunk a Grund. Mennyire áthallásos ez a cím? Van ennek bármilyen aktuális, társadalmi üzenete?

A grund a regényben is egy metafora. Nemecsek Ernő többször elmondja a regényben, hogy „De hát a Grund a mi hazánk!” És ez így van. Bárki mondhatja azt, hogy „mi vagyunk a grund”, hiszen mindenkinek van egy grundja: lehet ez a szerelme, a családja, a háza, a környék, a táj, az ország – mindaz, amiért bármit képes volna megtenni. Számomra ennek a címnek az a jelentése, hogy „tessék tudomásul venni, hogy itt, együtt, mindnyájan, mi vagyunk a Grund". Ha ezt megértenénk, nem lenne áskálódás, gyűlölködés, politikai összecsapások. Mert most borzalmas válságban van az ország.

Ostobaság és veszélyes játék, ahogy egyes politikai csoportok felhatalmazva érzik magukat arra, hogy megmondják, ki a magyar, ki nem magyar, ki a rendes ember, vagy ki nem rendes ember.

Szerintem az a rendes magyar ember, aki itt született, magyar állampolgár, befizeti az adót, tisztességgel dolgozik, nem lop, nem csal, és nem dobja el a szemetet az utcán. A többi csak hazafias hablaty. Ha megértenénk, hogy „mi vagyunk a grund”, akkor ez egy békés, jó hangulatú ország lenne.

Kapcsolódó

"A világ legrosszabb énekese", aki ütőhangszeres

A Dés András Triónak nyáron jelent meg A világ legrosszabb énekese című albuma a BMC kiadónál, aminek anyaga legközelebb november 4-én lesz hallható az Opus Jazz Clubban. Dés András ütőhangszeres-zeneszerzővel nyitottságról, empátiáról és a társművészetekkel való kapcsolatáról is beszélgettünk.

Programkereső

Legnépszerűbb

Tánc

Szergej Polunyin elvesztette a józan eszét?

Először a mellkasára tetováltatta egy politikus arcképét, majd homofób és kirekesztő üzeneteket posztolt Instagram oldalán. A táncvilág komoly aggodalmát fejezte ki a táncos mentális állapota miatt.
Vizuál

Pont a Mona Lisánál nem működik a Mona Lisa-hatás

Leonardo da Vinci híres portréjához számos rejtély kapcsolódik a hölgy személyétől a mosoly okáig. Az egyik legutóbbi kutatás annak járt utána, tényleg követi-e a tekintetével a titokzatos asszony a nézőit.
Tánc

25 éve halt meg Róna Viktor, aki még Nurejevvel is jó barátságot ápolt

Adottságai egyáltalán nem predesztinálták a balettművész-pályára, szorgalmának köszönhetően mégis világhírnévre tett szert az 1994. január 15-én elhunyt Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas balettművész, aki Rudolf Nurejev pályájának is meghatározó alakja volt.
Klasszikus

Nem gyöngyszem, gyémánt – 25 éve hunyt el Cziffra György

Huszonöt éve, 1994. január 15-én hunyt el meg Franciaországban Cziffra György zongoraművész, akit gyakran emlegetnek Liszt Ferenc méltó, sőt egyetlen igazi örököseként.
Klasszikus

Gilbert Varga debütáló koncertje

Vezető karmesterként első alkalommal dirigálja a Pannon Filharmonikusokat a Maestro január végén a Müpában.

Támogatott mellékleteink

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World hír

Ő itt Django Reinhardt unokája, és hamarosan magyar romazenészekkel játszik

A legendás cigány jazzgitáros, Django Reinhardt unokája, Dotschy Reinhardt énekes is fellép az Európai Roma Fesztiválzenekarral február 10-én a Müpában.
Jazz/World hír

Herbie Hancock nevét viseli ezentúl a Thelonius Monk Intézet

2019. január elseje óta a fúziós jazz élő legendájának nevét viseli az intézmény.
Jazz/World interjú

Andreas Shaerer: „Hagyom magam oda sodródni, ahol az igazi varázslat történik”

Sokak szerint az egyik leginnovatívabb és legbátrabb európai, férfi jazzénekes az ECHO-díjas svájci Andreas Schaerer. A hangvirtuóz január 12-én az Opus Jazz Clubban játszik Kalle Kalima finn gitárossal, aki szerinte hozzá hasonlóan egy igazi punk zenész.
Jazz/World magazin

Jégből készült hangszereken játszanak az első jégzenei fesztiválon

Színházzá alakítottak egy 2600 méter magasan fekvő iglut az olasz Alpokban, a Vermiglióban lévő létesítményben jégzenei fesztivált rendeznek több mint 60 koncerttel a programban három hónapon át.
Jazz/World ajánló

Nap- és holdzene is lesz hétvégén a Fonóban

Január 12-én különleges együttállás figyelhető meg a Sztregova utcai univerzumban: a nevét a bolgár ’holdacska’ szóból kölcsönző világzenei szupernova, a Meszecsinka, valamint a hat női énekes-egyéniségből alakult a cappella együttes, a Napfonat lép fel egyazon estén.