Jazz/World

Díva a babaházban

2008.12.15. 00:00
Ajánlom
Szép lassan kezdünk megismerkedni a portugál zene fadon túli világával is. A bőgős Carlos Bica Azul nevű formációja és a Mário Laginha-Bernardo Sassetti zongora duó után ismét egy megközelítőleg dzsessz produkció érkezett Budapestre. Maria João már énekelt nálunk az említett Laginhával, aki egyébként a férje.

Maria Joao

Most azonban egy teljesen más produkcióval érkezett João; a tavaly megjelent Joao című lemez anyagát turnéztatja, amely teljes egészében a nagy brazil daloskönyv dalaiból tartalmaz tizennégyet. Közhelyért tehát így sem kellett a szomszédba szaladni, a portugál-brazil kapcsolat százszoros kölcsönhatásait egy portugál előadó számára újfent megénekelni körülbelül annyit tesz, mint mondjuk egy dzsessztanszakos növendéknek szvinget játszani. Kétségkívül alapvetés, a zenei pálya kötelező penzuma, de újat mondani velük már-már lehetetlenség, ráadásul minden próbálkozó felett ott tornyosulnak a jobbnál jobb előadók felvételei. Maria João azonban újra gyúrta a masszív alapanyagot, és a 2000-es Corinho Feliz albuma után most másodszor adózott a nagyszerű daloknak. A bő százperces koncert némi afrikai kitekintést is engedett a brazil dallamok mellett, felteszem ez a mozambiki mama miatt mindig így van. João zenéje egyébként sem áll meg a jól ismert brazil lüktetésnél, az édes harmóniavilágnál, hanem azokat csupán a saját univerzumába beolvasztandó adalékként kezeli. A kísérő muzsikusokat a dzsessz területéről választja, de a megszülető eredményből a dzsessz csak egy csöppet hallatszik ki erősebben, mint a világzenei, a rock vagy éppen a klasszikus zenei hatások.

Az énekesnő tíz évnél is többet letagadhatna korából, rendkívül vitális előadása, varázsos aurája minden bizonnyal nagy hatással van azokra, akiket nem zavar a gyakran infantilis gesztusokba forduló előadói magatartás. A színpadi szerep természetesen pontosan kitalált: a szolidan öltözött zenészek mellett a túlszínezett, buggyos szoknyában papagájnak ható João dívaként viselkedik, és ehhez már csak a hangja hiányzik. A turnézó kvartettben a brazil dobos Alexandre Frazão a lemezen is játszott, a bőgős fiú argentin, a gitáros pedig portugál (a nevüket a bemutatáskor sajnos nem értettem). A lemezen még fontos szerepe van a hárfának, ám ezt elhagyva is sikerült a dalok João által megálmodott karakterét megtartani. Ez a karakter viszont igen jellegtelen albumot eredményezett, és élőben, más dalokkal kiegészítve sem nyújtott bátorítóbb összképet. Feltűnő, hogy João a színpadias finomkodásnak rendeli alá a valódi zenei teljesítményt, így sikolyai olykor elhalkuló suttogásba folynak, máskor operai áriázásba kezd különösebb dinamikai távolságok bejárása nélkül. Pedig érezni, hogy az ösztön zenéje tombol a kis asszonyban, a hangjából hiányzó vaskosság mégis inkább mókássá, idővel pedig unalmassá teszi hangszínét. A hangszínt ráadásul gyakran elnyomja a deklamáló stílus, a már-már beszédbe forduló fintorgó ének: mintha kabarédalok egyszemélyes estjén ülnénk, csak a főszereplő valamiért kifordított brazil dalokat énekel. Valószínűleg tényleg rengeteg humorral fűszerezett az előadás, ezt akár érteni is lehetne, ha nem állna ott egyszerre az 50 évesen pajkos kislányt alakító érzelmes, ugyanakkor boszorkányosan vamp díva. És ez a kibogozhatatlan szerep sokak számára megkapó, a közönség őrjöng és még az egy rossz és két közepes bőgő szólót is rivalgással nyugtázza.


Maria Joao

Az album elkészítésében segédkezett a brazil zene egyik élő legendája, Chico Buarque (tőle tavaly ugyanitt például Brad Mehldau játszott egy feldolgozást): a másodikként eljátszott Partido Alto és az album nyitó dala, a Retrato em Branco e Preto volt a műsoron szerzeményei közül. Ha lehet mérlegelni, a legnagyobb sláger a Canto de Ossanha volt (persze a lemezen a Tico-Tico az, de azt nem játszották), a gitáros-szerző Baden Powell dala. Powell tette talán a legtöbbet azért, hogy a brazil zene élő szövetséget kössön a dzsesszel (és ezt A. C. Jobim dalainak ismeretében mondom!), ennek megfelelően számos variáció kínálkozott volna ennek a dalnak az érzelmes feldolgozására is. Ez sajnos annyira nem sikerült, hogy a dallam majdhogynem elveszett, az eredetire törekvő harmonizálást pedig elnyomta a rossz hangszerelés. A minden érzelem kiadására remek alkalmat kínáló játékos ”Vai, vai, vai, vai, não vou” sor alatt körülbelül olyan érzésem támadt, amikor a Pál utcai fiúk legutóbbi olasz filmadaptációját néztem – inadekvát, szenvtelen és viszonytalan.

Caetano Veloso Dor de Cotovelo-ja sokat mentett a helyzeten, ráadásként szépen megállta a helyét. És bár sok felesleges szólót hallottunk, a zenészek teljesítménye többnyire jól alkalmazkodott a lebutított hangszereléshez, és tulajdonképpen ennek köszönhető, hogy Maria João koncertje valamelyest egységes képet is tudott mutatni a maga babaház-szerűségével együtt.

(Maria João: The Brazilian Project – Müpa, december 8.)

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Mi történik, ha Don Giovanniból RockGiovanni lesz?

Ütős napunk volt tegnap Miskolcon. Délután stand-up, este pedig a várva várt idei népopera: a RockGiovanni. Nevettünk, izgultunk, elámultunk, ünnepeltünk, kutyagoltunk, fáztunk... És persze jól el is fáradtunk. De megérte.
Klasszikus

87 évesen elhunyt Gennagyij Rozsgyesztvenszkij

A világhírű orosz karmester több ízben járt Magyarországon is. Több mint félszáz művet írtak neki kortárs zeneszerzők.
Klasszikus

Daganatos betegségből gyógyuló sorstársainak gyűjt a Virtuózok döntőse

Lukács Gergely tavaly a döntőig jutott a Virtuózok tehetségkutató műsorban. A tubaművész most egy fontos ügy érdekében kéri közönségének támogatását. A rákból felépült művész a Démétér ház daganatos betegségből gyógyuló lakóinak szeretne segíteni, akik ugyanazt a nehéz utat járják végig, amit egykor ő.
Színház

Székely Krisztát, Kováts Adélt és a kolozsvári társulatot is díjazta a POSZT

A XVIII. Pécsi Országos Színházi Találkozó szakmai, színész- és közönségzsűrije idén is döntött a fesztivál díjairól. A Kolozsvári Állami Magyar Színházé a legjobb előadásnak járó elismerés, a Fidelio támogatásával átadott legjobb 30 év alatti színésznőnek járó díjat Szakács Hajnalka vehette át. Íme a díjazottak listája!
Zenés színház

DaCapo: lehet kétszer is érdekes ugyanaz a produkció?

Ismerik azt a keserédes érzést, amikor felvirrad egy várva várt esemény utolsó napja? Ezzel ébredtünk ma Miskolcon immár túl operabáron, régi keresztény hagyományokat idéző felvonuláson, és a RockGiovanni második előadásán is.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Jazz/World quincy jones

Andreas Varady nem akar iskolába menni

A magyar származású, csodagyerekként felfedezett gitáros a leghíresebb jazzmagazin, a Downbeat címlapján szereplő cikkben mondja el, miért nem akar a legjobb jazziskolákban továbbtanulni.
Jazz/World lukács miklós

Lukács Miklóssal lép fel Charles Lloyd Budapesten

A tervezettől eltérő helyszínen, a RAM Colosseumban lesz a világhírű amerikai jazzszaxofonos, Charles Lloyd és formációja, a Marvels budapesti koncertje július 1-jén.
Jazz/World ajánló

90 évesen is a legjobbak között a BJC-be látogató Lee Konitz

A Világsztárok a Budapest Jazz Clubban sorozat következő vendége az idén 90 éves Lee Konitz, aki a jazz történetének élő legendája és egyben krónikása.
Jazz/World rustico

Alázattal kísérletezni

Kubinyi Júlia már tizenévesen nyakig benne volt a népzenei koncertéletben, hiszen a Dűvő Zenekar énekeseként rengeteg helyen játszottak. Most izgalmas mérföldkőhöz érkezett, amikor Szokolay Dongó Balázzsal és Zimber Ferenccel közös, Rustico című lemezén újraértelmezték a népi hangzásvilágot.
Jazz/World

Billy Cobhammal és Richard Bonával vár a SopronDrum Fesztivál

A június 15-én kezdődő SopronDrum ütősfesztiválon világhírű ütőszenészek és világzenei előadók muzsikáján keresztül ismerhetjük meg az ütős zene sokszínűségét a fertőrákosi barlangszínház gyönyörű környezetében és Sopronban.