Jazz/World

Drogok és jazz – a bordélyoktól a koncerttermekig

2019.05.27. 15:55
Ajánlom
A jazz a periférián született és sokáig az éjszakában burjánzó műfaj volt, a polgárosodást követően azonban mintha kezdene feledésbe merülni az egykori félvilágisága, pontosabban az, hogy milyen kényesen tudott a késhegyen egyensúlyozni az al- és a művészvilág között.

A jazz olyan, mint a férfi, akihez nem akarod, hogy a lányodnak bármi köze is legyen

– ahogy Duke Ellington fogalmazott. A XX. század első felében széles társadalmi elfogadottsággal bíró faji szegregáció nem csak megágyazott a jazz kirekesztettségének, de közvetve hatással volt a korai korszak bizonyos dalainak témáira is, hosszabb időre rögzítve ezzel a műfaj félvilági pozícióját. Az első világháborút követően az olcsó gramofonok elterjedésével megszületett a lemezipar, Mamie Smith Crazy Blues-ának sikere pedig utat nyitott az ún. race-lemezeknek. Érdekes módon a cenzúra meglehetősen lazán kezelte ezeket a felvételeket, az pedig hamar kiderült, hogy

a lemezeket vásárlók részéről komoly igény mutatkozik a központi téma különböző variációi és a kábulat praktikái, vagyis a szex és a drogok iránt.

Mindez a szesztilalom idején, aminek egyébként nem annyira morális, sokkal inkább gazdasági okai voltak. Nem meglepő, hogy a feketepiac rögtön virágzásnak indult, a városok sikátoraiban sorra nyíltak a speakeasy-nek hívott helyek (ezekről kapta a nevét később a legendás londoni klub, ahol a hetvenes évek elején gyakorlatilag minden asztalnál olyan zenészek ültek, akik megváltoztatták a világot), egy olyan időszakban, mikor az első világháború emléke elég élénk volt ahhoz, hogy sokan rövid lejáratú örömökbe meneküljenek előle. A prosperáló gazdaság és az ennek mentén felgyorsuló technológiai fejlődés egy rohamos átalakulásban lévő társadalomban egészen rendhagyó vegyületté állt össze, ami egyszerre temette a boldog békeidőket, szembesült a felgyorsult jelennel, és talán azt is megsejtette, mekkora pofára esés lesz ekkora svunggal nekimenni a jövőnek.

GettyImages-503052351-104952.jpg

Louis Armstrong 1959-ben (Fotó/Forrás: Franz Hubmann / Getty Iamges)

Ebben a dekadens, stílusosan urizáló korszakban emelkedett fel először a jazz, a brandjét épp szorgosan építő Al Capone Chicagójában, de messze nem csak ott. A korszak Vaudeville-társulatokból kiszivárgott blues-énekesnői ugyan többféle műfajból összeállított műsorral járták az országot, a zenei kíséretükben azonban egyre nagyobb szerepet kapott a jazz. Ahogy a szókimondó szövegvilág is.

A cenzúra alapvetően marginális kérdésként tekintett a fekete előadók zenéjére, így jelenhettek meg könnyedén a droghasználatot propagáló, vagy meglepően huncut témák a dalokban.

A jazz és a blues ezzel egy időre elfoglalta az alvilági pozícióját.

A másik oldalról megközelítve, a különböző tudatmódosító szerek nem csak a dalok témáiban jelentek meg, hanem a zenészek életében is. Itt viszont felesleges belemenni azokba a sugalmazásokba, amik a drogok művészetet megtermékenyítő hatásáról szólnak, annak tétje ugyanis jóval nagyobb annál, hogy hagyja magát hétköznapi örömökkel kompromittálni. A jazzhez tapadt romantikus sallangok között mégis ott van ez az erős kötődés, ami része a műfaj mitológiájának. A beatköltők amfetamintól megveszett sorainak híradásai szinte népmesei alakokat kreáltak a bebop-korszak gyakran lecsúszott, drogos figuráiból, akiknek a zenéjéből ugyanaz a sótlan jóléttől iszonyodó sikoly hallatszott, ami az őket megéneklő költők soraiból.

Ez volt az a korszak, mikor Charlie Parkert az egyik sarokból Sztravinszkij figyelte, a másikból az a pitiáner drogdíler, akinek a nevét Miles Davis jegyezte föl az utókornak, mikor az egyik dalának a Freddie Freeloader címet adta.  

A jazz kötéltánca a két világ között talán ebben az időszakban volt a legfinomabban kivitelezett.

A műfaj eddigre megkezdte a lassú kikecmergést a pária-státuszból. A polgárjogi mozgalmak virágzása idejére már bőven túlnőtte a tűrt kategóriát, eddigre a hallgatóság is legfeljebb csak bőrszínt társított hozzá, az egyéb áthallások mindinkább elmaradtak. Nem csak azért, mert a rock zene megjelenésével, a középszerűség oltáránál fundamentális képmutatással áldozó amerikai konzumkultúra már rég talált egy jóval piacképesebb ellenségképet magának, de jazz maga is hozzászelídült a korhoz. A szórakoztatóiparban a tudatmódosító szerek ráadásul teljesen természetes kelléknek számítottak.

Mostanáig. Napjaink reneszánszát élő egészségkultusza olyan mélyen becsatornázódott a szórakoztatóiparba, hogy már a rock-bandák riderén is vegán-tálak szerepelnek a szín szerint előválogatott M&M’s és a vodka helyett.

A jazz-zenészek sem menekülnek már az önpusztításba a skatulyák elől, inkább keresik az újabb ledöntésre váró falakat,

nekünk meg legfeljebb amiatt kell aggódnunk, hogy megsülünk ezen a bolygón, mielőtt a végső korlátok is ledőlnek, de ez szerencsére már egy másik történet.

Nem titok többé: Louis Armstrong himnuszt írt a marihuánához

Kapcsolódó

Nem titok többé: Louis Armstrong himnuszt írt a marihuánához

A Song of the Vipers című szerzeményét a marihuána fogyasztók ódájának szánta, amely "klubnak" ő is büszke tagja volt.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Alig várja Boros Misi, hogy bejárja az országot

Országos turnéra indul Boros Misi. Tizenhét évesen tizenhét városban lép fel, de mielőtt elindulna, szóra bírtuk tinédzserkorról, szlogenekről és továbbtanulási tervekről.
Jazz/World

Cseh Tamás fia is színpadra lép a magyar kultúra napján édesapja dalaival

Születésének 77. évfordulóján Cseh Tamásra emlékeznek a Kolibri Színházban január 22-én, a magyar kultúra napján.
Zenés színház

Gyönyörű színházban kap helyet Bayreuth második operafesztiválja

Újabb operafesztivál kezdődik Bayreuthban 2020-ban. A Bayreuthi Ünnepi Játékok mellett ősztől a Bayreuth Barokk is várja a komolyzene kedvelőit.
Vizuál

Meghalt Terry Jones, a Monty Python tagja

A legendás angol humorista csapat tagja hosszú betegség után, 77 éves korában hunyt el.  
Klasszikus

Kórházakban, iskolákban, aluljárókban csendül fel Bach zenéje

Idén március 16-án kezdődik a Bach Mindenkinek Fesztivál, amelynek idején több mint száz településen élvezhetjük Bach muzsikáját.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World hír

Világszínpad? – Zenei felkészítő magyar zenekaroknak 

A magyar zenészek, énekesek és zenekarok többnyire a műsorra helyezik a hangsúlyt, ez viszont már közel sem elég az ismertség eléréséhez. Ebben segít a Hangvető, a Halmos Béla Programiroda és a Hagyományok Háza ingyenes zenei felkészítő workshopja, amit a budapesti Womexhez kapcsolódóan szerveznek.
Jazz/World bmc

Francia barátaival közös koncerten játszik Ávéd János

Az elismert magyar jazzszaxofonos zenekara, az Ávéd János Balance két francia formációval, a D.U.O.-val és a REVERSE-zel mozdul ki a műfaji keretek közül: január 25-én az Opus Jazz Clubban kép és hang szenvedélyes, szoros házasságát kötik meg performatív estjükön.
Jazz/World ajánló

Micheller Myrtill örökzöld swingdalokat énekel a Müpában

The Great American Songbook címmel ad koncertet Micheller Myrtill a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben január 24-én.
Jazz/World kult50

Két énekes, két stílus – Lakatos Mónika és Dolhai Attila a Kult50-ben

Mit jelent örömmel zenélni? Mit jelent a csend? És mi a legborzasztóbb egy énekes számára? Ezek a kérdések is szóba kerültek Dolhai Attila és Lakatos Mónika között, akik ugyan más stílusokban tevékenyek, de egyvalami összeköti őket: a hangszalagjaikkal dolgoznak.
Jazz/World ajánló

Cseh Tamás fia is színpadra lép a magyar kultúra napján édesapja dalaival

Születésének 77. évfordulóján Cseh Tamásra emlékeznek a Kolibri Színházban január 22-én, a magyar kultúra napján.