A „bolond nigger nótákat” (pl. Alexander’s Ragtime Band – magyarul Medvetánc) kedvelő Ady és számos kortársa is a Monarchia utolsó évtizedeiben megjelenő – eleinte a tengerentúlról importált, majd gyorsan elmagyarosodó – új szórakozási formák hívéül szegődött. A „boldog békeidők” elmúlása egybeesett a közízlésben is bekövetkező radikális változásokkal, a modern értelemben vett jazz megjelenésével.

A kiállítás kották, plakátok, műsorfüzetek, mechanikus zeneeszközök és nem utolsó sorban korabeli hangfelvételek segítségével mutatja be a pesti flaszter nagyon jellemző, ámde kevéssé ismert jelenségét – a „ronggyá tépett idő” miliőjét. A tárlatban főszerepet kap a XIX. század végén Amerikában keletkezett, majd Európában is divatba jött új zenei módi, a jazz közvetlen előzményének tekinthető, szinkópált ritmusú ragtime zene és cakewalk tánc, s a többi rokonműfaj: a one-step, a foxtrott, a macsics stb. Megidéztetnek az egzotikumra éhes közönség által szeretettel fogadott technikai újítások (gramofon!), a megannyi eredeti és „eredeti” produkció, mint például az afro-amerikai és blackface művészek, külföldi utazótársulatok, ragtime-repertoárral is bíró cigánymuzsikusok és „az éhes várost” kiszolgáló mulatós iparág (orfeumok, kabarék, zenés színházak), a divatos melódiákra írott, a maguk műfajában remekműnek számító, humoros avagy kifejezetten blőd és pajzán kuplészövegek, illetve a magyar ragtime-éra motívumai szépirodalmunkban.

Egy művelődéstörténetileg kuriózumnak számító, rég elmúlt és elfeledett, ám egykor olyannyira pezsgő pesti világot idéznek meg a szervezők. A forgatókönyv Simon Géza Gábor és Thuróczy Gergely, a látványterv Mihalkov György munkája. Rendezte: Thuróczy Gergely.