Jazz/World

Egy életmű megünneplésének kihívásai

2018.07.22. 15:45
Ajánlom
Az idén 85 éves Quincy Jones prominens társasággal ünnepelte a születésnapját a Papp László Budapest Sportarénában, az ő esetében azonban egy életműkoncert kivitelezése eleve problémás, a megvalósítás viszont a kényszerből leszállított elvárásokat is képes volt helyenként alulról súrolni.

Quincy Jones jelentőségét természetesen egy rosszul sikerült koncert nem képes egy pillanatra sem megingatni, ráadásul voltak az estnek olyan pillanatai, amelyekbe bele volt kódolva egy kevés extázis, de a szinte végig uralkodó esetlegesség és enerváltság szinte rögtön maguk alá temette az ihletettséget, ahányszor az megpróbálta felütni a fejét. Az életmű annyira széles, hogy még a sarkalatos pontok felvázolása is nehéz lenne egy két és fél órás koncertbe sűrítve, ennél nagyobb akadályt jelentett, hogy Quincy Jones, a hosszú karrierje során dolgozott zeneszerzőként, hangszerelőként, producerként, éceszgéberként, miközben egymástól sokszor óriási távolságokban húzódó műfajokon hagyott letörölhetetlen nyomott. Ebből kifolyólag

hiányoznak azok az attribútumok, amiknek a mentén egy ilyen életműkoncert valamilyen ívet kaphatna, ehelyett az egész valamifajta esztrád-jelleget öltött, néhány emlékezetes egyéni teljesítménnyel (és kínos pillanattal).

37322657_791699367692378_4709697163532173312_o-143343.jpg

Quincy Jones (Fotó/Forrás: Kleb Attila / Get Closer Concerts)

Az este felépítése is az imént említett esztrád-jellegre erősített rá. Jones, valamint a házigazda, a brit Nic Harcourt egy kanapén helyezkedtek el a színpad rendezői balján, kedélyes anekdotázás helyett azonban csak némi ironikus távolságtartással amúgy könnyen kivédhető mesterkéltséget kaptunk, amit csak tetézett a tolmács számomra nehezen érthető jelenléte, aki leginkább valami brechti elidegenítő effektusként mutatott rá a koncepció defektusaira. A sorban érkező vendégek szinte mindegyike képes volt valami saját magára jellemző karaktert csempészni a dalokba, a koncert ívét viszont folyamatosan megtörték az elnyúló konferálások.

 

Az elsőként érkező Vula Malinga (Basement Jaxx) Michael Jackson-blokkjából leginkább a Human Nature tudott kiemelkedni, Alfredo Rodriguez Thriller-je érdekes módon sokkal konvencionálisabbnak hatott, annak ellenére, hogy Rodriguez szinte gyerekes lelkesedéssel próbált meg lendületet és tűzijátékot vinni az interpretációjába. A legérdekesebb fellépők Richard Bona és Dee Dee Bridgewater voltak. Előbbi hozta a szokásos népdal-feldolgozását, de ő tipikusan olyan előadó, akinek még a vetítésében is van alázat. A basszusgitárja sajnálatos módon rettenetesen alul volt keverve, a dögöt és az egyébként nagyon szép harmóniákat legfeljebb csak odaképzelni lehetett, hallani nem. A hangzás egyébként az Arénában szokásos mélytónusú volt, diszkrét dobokkal - a zseniális Mogyoró Kornél szinte alig volt hallható -, a hangszeres szólamok nagy része viszont szépen érvényesült.

Dee Dee Bridgwater színpadi jelenléte ellenállhatatlan. Sem az estet, sem saját magát nem vette annyira komolyan, amennyire tisztelte az ünnepeltet azzal, hogy minden fakszni nélkül elénekelte a rá bízott dalokat. Akkor volt jelen, amikor kellett, egyébként meg csak kuncogott.

37571947_791699964358985_3038645531778744320_o-143341.jpg

Richard Bona (Fotó/Forrás: Kleb Attila / Get Closer Concerts)

Andreas Váradyn mindvégig látszott a megilletődöttség, a játékából hiányzott a ritmikai feszesség, a koncert vége felé érkező Radics Gigi pedig hiába óriási tehetség fantasztikus hanggal, a művészi előadásából hiányzik valami, ami nagyon fontos, bár megfoghatatlan. A Budafoki Dohnányi Zenekar számára a műsor technikai megformálása nyilvánvalóan nem jelentett nehézséget, csuklóból rázták ki az egyébként nem kifejezetten bonyolult darabokat, de az érzés itt is nagyon hiányzott az előadásból. A mosolyok mintha inkább a megilletődöttségnek szóltak volna, a rövid szólókba pedig időnként mglehetősen kínos pillanatok vegyültek.

37355550_791700794358902_2845867526720585728_o-143336.jpg

Dee Dee Bridgewater (Fotó/Forrás: Kleb Attila / Get Closer Concerts)

Az ünnepelt, Quincy Jones, aki az utóbbi időben leginkább a szándékosan botrányosra dagasztott interjúival hívta fel magára a figyelmet, valójában egy nagyon kedves jelenség, és arról a rengeteg zenei kincsről sem szabad elfeledkezni, amit ő szabadított rá a világra, ezen az esten csak hagyta ünnepeltetni magát, ezt pedig egy pillanatra sem lehet felróni neki.

Több szempontból sem volt méltó ez az este az életművéhez, de ez valójában a nyilvánvaló hiányosságok ellenére sem róható fel a közreműködőknek. Az ilyesmi egyszerűen nem férhet bele egy koncertbe.

A nagyon erős jóindulattal is csak félig telt Aréna közönsége egyébként végig élvezte az előadást, a legtöbben talán pont ezért az ömlesztve adagolt életmű-csomagért érkeztek, ami kétségkívül képes volt hatásos lenni, ugyanakkor nem volt képes arra, hogy ezen túllépve megmutassa azt a zeneiséget, ami ott van szinte mindenben, amihez Quincy Jones valaha hozzáért.

37386755_791699327692382_600958854917783552_o-143337.jpg

Nic Harcourt, Quincy Jones, Dee Dee Bridgewater (Fotó/Forrás: Kleb Attila / Get Closer Concerts)

Soha nem hallott sztorikat is mesél majd Budapesten Quincy Jones

Kapcsolódó

Soha nem hallott sztorikat is mesél majd Budapesten Quincy Jones

A legendás zenész-producerrel Richard Bona, Dee Dee Bridgewater, és Radics Gigi is fellép július 16-án a Papp László Soprtarénában, ahol a showman Nic Harcourt izgalmas, soha nem hallott sztorikat is megpróbál majd belőle kiszedni!

Richard Bona:

Richard Bona: "A magyarok szeretnek, mert én vagyok a gulyáskirály"

Számos világsztár vendége között a magyar közönségkedvenc Richard Bona is fellép Quincy Jones exkluzív, 85. születésnapi koncertjén, július 16-án, a Papp László Budapest Sportarénában, a Get Closer Concerts szervezésében.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Ezt a 10 zeneművet ajánlja Rost Andrea a karácsonyi készülődéshez

Idén is több hazai zenész állított össze karácsonyi lejátszási listát az Aria Hotel Budapest kezdeményezésére. Rost Andrea válogatásán opera- és oratóriumrészletek szerepelnek. Hallgasd meg!
Zenés színház

Milyen volt A Nyugat lánya az Operában?

Nem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet az Erkel Színház évadnyitó előadása, tudj’isten, hogy miért. Erről is írok, meg arról is, mit szóltak hozzá más kritikusok.
Klasszikus

„Ha valaki nem tud rendesen kiabálni, akkor nem lesz jó erre a pályára”

Beke Márk most ért haza brazíliai turnéjáról, fellépett már a Budapest Arénában több ezer néző előtt, és sorra nyeri a versenyeket. A Virtuózok idei abszolút győztesét kilenc évesen fedezte fel tanára, Kuna Lajos.
Klasszikus

Bajorország legmagasabb kitüntetésében részesült Jonas Kaufmann és Jörg Widmann

Jonas Kaufmann tenor és Jörg Widmann klarinétművész kapták a bajorok legrangosabb kitüntetését, a Maximilian-rendet.
Tánc

Az arany középút utópiája

Duda Éva vállaltan nagy fába vágta a fejszéjét, amikor a jelenkor társadalmi, ökológiai és politikai helyzetére szeretett volna reflektálni egy elvont jelrendszeren, a tánc nyelvén az Utópia című új darabjában.

Támogatott mellékleteink

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World hír

Elhunyt a mézédes hangú jazzénekesnő, Nancy Wilson

81 éves korában elhunyt Nancy Wilson Grammy-díjas énekesnő, aki csak a hatvanas években 8 slágerlistás albumot adott ki.
Jazz/World náray erika

Náray Erika újra a legnagyobb izraeli popdíva dalait énekli

December 21-től négy alkalommal hallhatjuk Náray Erika koncertszínházi estjét, amely Ofra Haza előtt tiszteleg. Hogyan lehet megidézni egy olyan művészt, akit ma szinte istennőként tisztelnek rajongói?
Jazz/World hír

Herczku Ágnes színházi előadást rendez a lemezbemutatójából

Az énekesnő Hozomány című legújabb népzenei albumát december 19-én és 20-án mutatja be a felújított Hagyományok Háza színháztermében, egy szcenírozott lemezbemutató keretében.
Jazz/World magazin

Így történt, hogy Sun Ra szóra bírta a némákat zenéjével

Herman Poole Blount, művésznevén Sun Ra zeneterápiás célból adott koncertet egy chicagói idegklinikán, ahol még a vártnál is gyorsabb „gyógyulást” ért el.
Jazz/World klippremier

Így szól A rózsaszín párduc jazz-fusion változatban

A Fidelión mutatkozik be az Antal Gábor Trió stúdió session sorozatának harmadik, befejező része. Két saját szerzemény után ezúttal Henry Mancini híres filmzenéjéből készült feldolgozással jelentkeznek.