Jazz/World

Egy életmű megünneplésének kihívásai

2018.07.22. 15:45
Ajánlom
Az idén 85 éves Quincy Jones prominens társasággal ünnepelte a születésnapját a Papp László Budapest Sportarénában, az ő esetében azonban egy életműkoncert kivitelezése eleve problémás, a megvalósítás viszont a kényszerből leszállított elvárásokat is képes volt helyenként alulról súrolni.

Quincy Jones jelentőségét természetesen egy rosszul sikerült koncert nem képes egy pillanatra sem megingatni, ráadásul voltak az estnek olyan pillanatai, amelyekbe bele volt kódolva egy kevés extázis, de a szinte végig uralkodó esetlegesség és enerváltság szinte rögtön maguk alá temette az ihletettséget, ahányszor az megpróbálta felütni a fejét. Az életmű annyira széles, hogy még a sarkalatos pontok felvázolása is nehéz lenne egy két és fél órás koncertbe sűrítve, ennél nagyobb akadályt jelentett, hogy Quincy Jones, a hosszú karrierje során dolgozott zeneszerzőként, hangszerelőként, producerként, éceszgéberként, miközben egymástól sokszor óriási távolságokban húzódó műfajokon hagyott letörölhetetlen nyomott. Ebből kifolyólag

hiányoznak azok az attribútumok, amiknek a mentén egy ilyen életműkoncert valamilyen ívet kaphatna, ehelyett az egész valamifajta esztrád-jelleget öltött, néhány emlékezetes egyéni teljesítménnyel (és kínos pillanattal).

37322657_791699367692378_4709697163532173312_o-143343.jpg

Quincy Jones (Fotó/Forrás: Kleb Attila / Get Closer Concerts)

Az este felépítése is az imént említett esztrád-jellegre erősített rá. Jones, valamint a házigazda, a brit Nic Harcourt egy kanapén helyezkedtek el a színpad rendezői balján, kedélyes anekdotázás helyett azonban csak némi ironikus távolságtartással amúgy könnyen kivédhető mesterkéltséget kaptunk, amit csak tetézett a tolmács számomra nehezen érthető jelenléte, aki leginkább valami brechti elidegenítő effektusként mutatott rá a koncepció defektusaira. A sorban érkező vendégek szinte mindegyike képes volt valami saját magára jellemző karaktert csempészni a dalokba, a koncert ívét viszont folyamatosan megtörték az elnyúló konferálások.

 

Az elsőként érkező Vula Malinga (Basement Jaxx) Michael Jackson-blokkjából leginkább a Human Nature tudott kiemelkedni, Alfredo Rodriguez Thriller-je érdekes módon sokkal konvencionálisabbnak hatott, annak ellenére, hogy Rodriguez szinte gyerekes lelkesedéssel próbált meg lendületet és tűzijátékot vinni az interpretációjába. A legérdekesebb fellépők Richard Bona és Dee Dee Bridgewater voltak. Előbbi hozta a szokásos népdal-feldolgozását, de ő tipikusan olyan előadó, akinek még a vetítésében is van alázat. A basszusgitárja sajnálatos módon rettenetesen alul volt keverve, a dögöt és az egyébként nagyon szép harmóniákat legfeljebb csak odaképzelni lehetett, hallani nem. A hangzás egyébként az Arénában szokásos mélytónusú volt, diszkrét dobokkal - a zseniális Mogyoró Kornél szinte alig volt hallható -, a hangszeres szólamok nagy része viszont szépen érvényesült.

Dee Dee Bridgwater színpadi jelenléte ellenállhatatlan. Sem az estet, sem saját magát nem vette annyira komolyan, amennyire tisztelte az ünnepeltet azzal, hogy minden fakszni nélkül elénekelte a rá bízott dalokat. Akkor volt jelen, amikor kellett, egyébként meg csak kuncogott.

37571947_791699964358985_3038645531778744320_o-143341.jpg

Richard Bona (Fotó/Forrás: Kleb Attila / Get Closer Concerts)

Andreas Váradyn mindvégig látszott a megilletődöttség, a játékából hiányzott a ritmikai feszesség, a koncert vége felé érkező Radics Gigi pedig hiába óriási tehetség fantasztikus hanggal, a művészi előadásából hiányzik valami, ami nagyon fontos, bár megfoghatatlan. A Budafoki Dohnányi Zenekar számára a műsor technikai megformálása nyilvánvalóan nem jelentett nehézséget, csuklóból rázták ki az egyébként nem kifejezetten bonyolult darabokat, de az érzés itt is nagyon hiányzott az előadásból. A mosolyok mintha inkább a megilletődöttségnek szóltak volna, a rövid szólókba pedig időnként mglehetősen kínos pillanatok vegyültek.

37355550_791700794358902_2845867526720585728_o-143336.jpg

Dee Dee Bridgewater (Fotó/Forrás: Kleb Attila / Get Closer Concerts)

Az ünnepelt, Quincy Jones, aki az utóbbi időben leginkább a szándékosan botrányosra dagasztott interjúival hívta fel magára a figyelmet, valójában egy nagyon kedves jelenség, és arról a rengeteg zenei kincsről sem szabad elfeledkezni, amit ő szabadított rá a világra, ezen az esten csak hagyta ünnepeltetni magát, ezt pedig egy pillanatra sem lehet felróni neki.

Több szempontból sem volt méltó ez az este az életművéhez, de ez valójában a nyilvánvaló hiányosságok ellenére sem róható fel a közreműködőknek. Az ilyesmi egyszerűen nem férhet bele egy koncertbe.

A nagyon erős jóindulattal is csak félig telt Aréna közönsége egyébként végig élvezte az előadást, a legtöbben talán pont ezért az ömlesztve adagolt életmű-csomagért érkeztek, ami kétségkívül képes volt hatásos lenni, ugyanakkor nem volt képes arra, hogy ezen túllépve megmutassa azt a zeneiséget, ami ott van szinte mindenben, amihez Quincy Jones valaha hozzáért.

37386755_791699327692382_600958854917783552_o-143337.jpg

Nic Harcourt, Quincy Jones, Dee Dee Bridgewater (Fotó/Forrás: Kleb Attila / Get Closer Concerts)

Soha nem hallott sztorikat is mesél majd Budapesten Quincy Jones

Kapcsolódó

Soha nem hallott sztorikat is mesél majd Budapesten Quincy Jones

A legendás zenész-producerrel Richard Bona, Dee Dee Bridgewater, és Radics Gigi is fellép július 16-án a Papp László Soprtarénában, ahol a showman Nic Harcourt izgalmas, soha nem hallott sztorikat is megpróbál majd belőle kiszedni!

Richard Bona:

Richard Bona: "A magyarok szeretnek, mert én vagyok a gulyáskirály"

Számos világsztár vendége között a magyar közönségkedvenc Richard Bona is fellép Quincy Jones exkluzív, 85. születésnapi koncertjén, július 16-án, a Papp László Budapest Sportarénában, a Get Closer Concerts szervezésében.

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Kerekes Vica: „Olyan, mintha több száz éve lennék itt a Földön” 

Bemutatták Szász Attila új, romantikus történelmi thrillerét, az Apró meséket. A II. világháború utáni zűrzavaros időkben játszódó szerelmi háromszög női főszereplőjével, Kerekes Vicával beszélgettünk szerepekről, visszatérésről és az erőszakos jelenetek megéléséről is. 
Színház

Zongoraművésznek taníttatták, mégis inkább édesanyja nyomdokaiba lépett – Voith Ági 75 éves

Már debütáló előadása, A kaktusz virága megmutatta komikusi és zenei tehetségét, partnere pedig későbbi férje, Bodrogi Gyula volt. Március 17-én ünnepli hetvenötödik születésnapját Voith Ági Jászai Mari-díjas színésznő. 
Klasszikus

Egy piros játékzongorával kezdődött a karrierje

A Zeneakadémia nagytermében ad szólóestet Nyikolaj Luganszkij, az ünnepelt orosz zongoraművész.
Plusz

Kiderült, hogy a hanghullámoknak is van tömegük

Eddig a fizika egyik alapvetése volt, hogy a hangnak nincs tömege, de kiderült, hogy van, és hat rá a gravitáció is.
Jazz/World

Kenny Garrett: „Én vagyok a fiatal generáció Miles Davise”

A jazzszaxofonosok számára az egyik legfontosabb hivatkozási pont jelenleg az 58 éves amerikai post-bop szaxofonos, Kenny Garrett, aki meglepő természetességgel viseli az „élő legenda” szerepet. Telefonon adott nekünk exkluzív interjút.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World Nők a zenében

Akik megmutatták, hogy melltartóban is lehet szaxofonozni

A híres jazzmagazin, a DownBeat 1937-ben közölt egy cikket, melynek címe így szólt: How Can You Blow A Horn With A Brassiere? Aki ezt megválaszolta, Peggy Gilbert volt, aki egy egész korszak női zenészének törekvését foglalta össze.
Jazz/World demokrácia

A jazz úgy működik, ahogy egy demokratikus társadalomnak kellene

Kölcsönös tisztelet, egymásra figyelés és őszinte kommunikáció - ezek nélkül még a legtehetségesebb jazz-zenészek sem képesek együtt játszani.
Jazz/World magazin

Ezüst koronával kapta becenevét Nat 'King' Cole

Legnagyobb slágereit, a Nature Boy-t, az Unforgettable-t és a Route 66-et, ma is felismerjük: 100 éve született a bársonyos baritonhang tulajdonosa, Nat 'King' Cole.
Jazz/World interjú

Kenny Garrett: „Én vagyok a fiatal generáció Miles Davise”

A jazzszaxofonosok számára az egyik legfontosabb hivatkozási pont jelenleg az 58 éves amerikai post-bop szaxofonos, Kenny Garrett, aki meglepő természetességgel viseli az „élő legenda” szerepet. Telefonon adott nekünk exkluzív interjút.
Jazz/World szakértők zenekar

Legendás magyar színházi zenék találkoznak egy női szaxofonbandával

A nemrég New Yorkot megjárt Szakértők összefogva az amerikai The Tiptons Sax Quartettel végre összekalapálják a New York – Budapest – Kaposvár – Tel-Aviv tengelyt március 17-én a TRIP hajón.