- Mi jelent egy jazz-zenekar életében tíz év?
-Általában rövidebb kort érnek meg a jazz műfajában a különböző együttesek. Sajnálatos módon a hozzánk hasonló nagyzenekaroknak világszinten is egyre kevesebb pénzt juttatnak a különböző támogatási rendszerek. Még az egyik legismertebb európai big band, a holland Metropole Orkestra is kénytelen volt az elmúlt években kilépni a piacra, mivel a holland kulturális tárca kihátrált mögülük. A kisebb formációk pedig általában addig működnek egy adott felállásban, amíg a zenekarvezető az aktuális művészeti koncepciójának jegyében foglalkoztatja a zenészeket. Amint egy újabb ötlet kerül előtérbe, akár az egész zenekar kicserélődhet.
- Honnan indult a zenekar?
- Amikor tíz éve megalapítottuk a MAO-t, egy lebontásra ítélt épület egyik kis szobáját kaptuk meg próbateremnek. Fűtés sem volt, az összes kottánk átázott. El is neveztük DOHnányi-teremnek (nevet). Akkor ilyen körülmények között tudtunk működni, de reméltük, hogy majd lesz másképp. Aztán a BMC két és fél évvel ezelőtt befogadott bennünket. Az intézményt vezető Gőz László – aki régóta mentorom és barátom – már az építkezés közben megmutatta, hogy majd hol fogunk próbálni, hol lesz a színpad. Azóta itt vagyunk otthon, itt próbáljuk a darabjainkat, ide jár a közönségünk, és büszkén mondhatom, hogy én vagyok az első, aki hangszeren játszott az épületben.
- Készített számvetést az eddigi tíz évről?
- Évente összeszámolom, hogy mennyi olyan zenemű született meg, amit kifejezetten a zenekarnak vagy a zenekar által inspirálva írtak. Ez már a húsz óra időtartamot nyaldossa. És ez a szám csak növekszik. Az idei, tizenegyedik évadban is számos újdonsült szerzőnek lesz szerzői estje nálunk. Az évad végére pedig tervezünk megjelentetni egy antológiai kiadványt a korábban íródott darabokból.
- Mi a MAO alapkoncepciója?
- Az elképzelésem pont azon alapul, hogy nem csak egy ember koncepciója a fontos. Én vagyok a zenekar művészeti vezetője, de a zenei irányításom mellett más szerzők és más kreatív emberek zenei koncepcióját valósítjuk meg. Ami a gárdát illeti, a fluktuáció egy ekkora zenekarban jelen van, de azok a bástyák, akik szólistaként és kreatív muzsikusként itt vannak, nagyjából ugyanazok az emberek, mint kezdetben. Egyre szélesebb azoknak is a köre, akik a MAO-val szerzőként kapcsolatba kerülnek. Sok esetben ők kívülről érkeznek, és a saját zenei gondolatukat szeretnék elmondani a zenekarunk által.
- Miért pont Önöket találják meg a szerzők?
- Mi egyfajta átjárót képezünk: egyaránt nyitottak vagyunk a kortárs, klasszikus komponisták és a jazz-szerzők darabjai iránt. Azt gondolom, a népszerűség ebből fakad: mindkét oldalról van bejárás a mi kis műhelyünkbe.
- A jubileumi koncerten milyen művészeket látnak majd vendégül?
- A Zeneakadémián tartandó koncertünkre az Egyesült Államokból érkezik két fantasztikus előadó. Egyikőjük a fusion jazz egyik szülőatyja, Randy Brecker, aki a jazz és a rockzene házasításánál az „anyakönyvvezető” szerepét látta el. A másik vendég pedig a hagyományos jazz meghatározó legendája, az idén nyolcvanhat éves szaxofonos Benny Golson lesz. Ő amellett, hogy egy fantasztikus szólista, olyan darabokat komponált, amelyek egyenrangúvá váltak Cole Porter vagy George Gerschwin darabjaival. Az ő műve például a Killer Joe vagy a Whisper Not. Az a tervem, hogy mindkettőjük darabjai közül megmutatunk két számot, aztán összeeresztjük őket egy – a MAO szerzői által az ő ihletésükre írt – nagy finálé darabba.
- Mi alkotja majd a jubileumi koncert repertoárját?
- Egyrészt adunk a nézőknek egy keresztmetszetet arról, mit is csináltunk az elmúlt tíz évben. Ez már önmagában ki tudna tölteni egy kétórás koncertet. Úgyhogy a darabokat valószínűleg úgy választjuk majd ki, hogy feldobáljuk a kottákat, és amelyik az asztalra esik, azt mutatjuk be (nevet). Azt pedig luxusnak tartanám, ha a megnyert szólisták mindössze egy-egy számot játszanának el, úgyhogy valószínűleg nem lesz egy rövid koncert.
Fekete-Kovács Kornél rendkívül sokat foglalkoztatott muzsikus és hangszerelőként is folyamatos résztvevője a magyar kortárs-, jazz-, és könnyűzenei életnek. Számos korábbi zenekara közül kiemelkedik a Brass Age, az Oláh Kálmán Szextett, a Blacksmith Workshop. A Budapest Jazz Orchestra alapítója, 1998-tól 2005-ig művészeti igazgatója és szólistája. 2005-től a Modern Art Orchestra vezetője, 2006-ban pedig megalakította a Fekete-Kovács Kvintettet. Zeneszerzőként számos kisebb kompozíció mellett meghatározó értékűek jazz nagyzenekarra írott egészestés kompozíciói. Díjai: Artisjus Zenei Alapítvány díja (2000. és 2004.), Arany Zsiráf-díj (2000), eMeRTon díj – Az Év Zeneszerzője (2002), Liszt Ferenc-díj (2009), Orszáczky Miklós – díj (2010.), FONOGRAM-díj (2011.)