Jazz/World

Egy gitárnindzsa Budapesten

2011.07.20. 10:10
Ajánlom
A legtöbben így ismerik az amerikai Trace Bundyt, mivel akusztikusgitár-játékának fő jellemzője a pregnáns, de lomha jobb- és a cingár, de fürge bal kéz látványos párharca. Július 17-én harmadszor járt nálunk. KRITIKA

A Budapest Jazz Club mint helyszínválasztás némiképp meglepő, hiszen Bundy muzsikája inkább hagyományos rockos-folkos könnyűzene, még ha instrumentális kiadásban is. Ambíciója pedig nem kevesebb, mint egyetlen akusztikus gitárral egy teljes zenekar hangzását imitálni a színpadon. Ehhez a hagyományos gitárjáték perifériájához tartozó játéktechnikai megoldások egész tárházát vonultatja fel.

A basszussal erősített harmóniameneteket legtöbbször a country-ból hozott fingerstyle módszerrel hozza, a feszes ritmusokat pedig úgynevezett sika-pengetéssel oldja meg (ilyenkor a jobb kéz határozottan csap le az akkordra, majd rögtön el is fojtja azt), már amikor éppen nem dobol a gitártesten. A gyorsan elérhető regiszterek számát rendszeres áthangolásokkal, sűrű kápóhasználattal és üveghangokkal növeli meg, illetve azzal a bizonyos nindzsa technikával. Amikor is a jobb kéz a pengetést feledve kalapácstechnikával üt (úgymond tappingel) kettes-hármashangzatokat a fogólapon alsó szólam gyanánt, miközben a bal kéz önmaga által elpengetett legátókkal artikulál dallamokat, vagy éppen futamozgat kedvére. Ez utóbbi látványnak sem utolsó egyébként. S hogy még szabadabban kísérhesse önmagát, a digitális loopingtól sem retten vissza olykor; vagyis bejátszik egy sémát kütyüjébe, végteleníti, és azt bolondítja tovább valós időben.  

Miután a lelkes rajongók forradalmi újításokat tulajdonítanak Bundynak, sőt, maga a művész is „saját technikaként" beszélt a koncerten játékmódjáról, kénytelen vagyok helyére tenni a dolgokat a később érkező ifjak kedvéért. A részleges (tehát nem minden húrt szorító), akár többszörös kápóhasználat Harvey Reid muzsikusi és teoretikus munkássága nyomán terjedt el igazán a nyolcvanas évek legelején (igaz, elsősorban folk körökben). A kétkezes tappinget természetesen Eddie Van Halen dolgozta ki még a hetvenes évek közepén (lásd: Eruption), az önjáró balkéz pedig már a nyolcvanas évek gitárhőseinél (Satriani, Vai, Jason Becker) is szériafelszerelés volt. A nindzsákról pedig csak annyit, hogy Jennifer Batten (igen, ő a Michael Jackson turnék nagyhajú szőke ciklonja) már a kilencvenes évek kezdetén ezzel a technikával játszott, mégpedig feketeöves szinten. Csak tessék meghallgatni például a Cruzin' the Nile című dalát a '92-es Above Below and Beyond lemezről, és lesz nagy meglepetés. (Batten egyébként mindemellett még slappelt is szólógitáron, akár a legendás basszer Mark Kinget is le tudná szerintem karatézni.)   

Maradjunk tehát annyiban, hogy Trace Bundy egy tehetséges és kreatív figura, akinek a már ismert játéktechnikák akusztikus gitárra való alkalmazásáért jár a pont, de a hangszer nagy megújítójaként tekinteni rá egyszerű zenei műveletlenségből fakadó tévedés. Viszont tény, hogy szimpatikus ember és szórakoztató előadó.

Fentebb vázolt játékmódjának elemeit többé-kevésbé magabiztosan mutatta be ezen az estén - no, azért nem teljesen, hisz nem mindig könnyű uralni a hangokat pengetés és tompítási lehetőségek nélkül. Volt persze Pachelbels's Canon, Urban Challenge, Hot Capo Stew, Dueling Ninjas és Missile Bell is, és ismét rá kellett döbbennem, hogy Bundy sajnos jóval többet foglalkozik játéktechnikájának csiszolgatásával, mint a zeneelméleti önfejlesztéssel. Kompozíciót többnyire arcátlanul közhelyes harmóniafordulatok uralják ugyanis, noha ennyi tappinggel és kápóval sokkal kacifántosabb meneteket is lehetne kivitelezni. És nem maradt el a már megszokott, kissé kamaszos zenebohóckodás a Backstreet Boys, a Guns 'n' Roses, a The Village People és hasonlók számaival sem. Nálam akkor telt be a pohár, amikor Bundy Eminemet reppelt (még ha közkívánatra is), bár a visszafelé eljátszott Happy Birthday és a Für Elise sem volt éppen a magas művészet csúcsa. Határozottan az a véleményem támadt, hogy a produkció, bár olykor tényleg mókás volt, még nem színpadérett. Inkább való haveroknak az ágy szélén ülve, mintsem pódiumra. Aztán amikor Bundy közölte, hogy a következő dal befejezését még nem találta ki, de azért eljátssza, odalett a maradék jóindulatom is.

A közönség azonban kitartóan és fanatikusan éljenezte hősünket, ami komoly aggodalommal töltött el. A tehetséget ugyanis legfeljebb tehetségkutatókon szokás megtapsolni, koncertre elvileg művészi katarzisért megy az ember. Nyilván sok fiatal gitáros volt jelen, ők talán afféle mesterkurzusként figyelték az eseményeket, ezért az alacsony igényszint. A mesterkurzus műfaji követelményeinek azonban végképp nem felelt meg az előadás. Szomorú volt látni, hogy a Youtube generáció már ennyitől is boldog.           

Programkereső

Legolvasottabb

Zenés színház

Tomboló sikert aratott Berlinben Eötvös Péter új operája

November 28-án este mutatta be a Berlini Állami Opera Eötvös Péter legújabb, Jon Fosse Trilógiája alapján készült operáját. A Sleepless Mundruczó Kornél rendezésében került színre.
Klasszikus

Itt a bejelentés, amitől minden Mozart-rajongó kibukik

A koronavírus járvány okozta gazdasági nehézségek nem kímélték Ausztria egyik ismert cégét, a Salzburg Schokoladét sem, amely többek között a Mozart-golyókat is gyártja. A grödigi székhelyű vállalat hétfőn jelentett fizetésképtelenséget – írta meg a Napi.hu.
Zenés színház

„A Diótörő mérföldkő egy balerina életében” – interjú Rotter Biankával

Rotter Bianka életét végigkísérte a Diótörő: az Operaház színpadán a darab csaknem összes gyerekszerepét eltáncolta, a Budapesti Operettszínházban pedig most a női főszereplő, Klára bőrébe bújik. A táncművészetis évekről, Klára hercegnőről és a jövőbeli terveiről beszélgettünk vele.
Vizuál

Újra látható a Moholy-Nagy Lászlóról szóló film az Urániában

Alysa Nahmias sokszorosan díjnyertes amerikai dokumentumfilmje a 125 éve született világhírű művész és tanár, Moholy-Nagy László életútját és örökségét mutatja be, azt az újító szellemű, a modern technikai lehetőségeket integráló művészi gondolkodást, amely máig inspirálja az alkotókat.
Vizuál

Rekordáron kelhet el Csontváry Titokzatos sziget című festménye

A magyar aukciók történetének legmagasabb kikiáltási áráról, 160 millió forintról indul december 19-én a Virág Judit Galéria karácsonyi árverésén Csontváry Kosztka Tivadar alkotása.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Jazz/World ajánló

25 év után újra színpadon a Sziámi együttes

Müller Péter Sziámi egykori zenekara az 1991 és 1997 közötti felállásban a zenész december 4-i koncertjén tér vissza.
Jazz/World hír

Növények „zenélnek” két budai villamosmegállóban

Egy klímaváltozás elleni kampány részeként különleges installációt telepítettek két budai villamosmegállóba, ahol – szonifikációs technológia segítségével – növények biorezgéseiből generált zene szól.  
Jazz/World ajánló

A Showtime Budapest adventi ajánlatai

Falusi Mariann 2022. május 7-én Darabjaim címmel ad koncertet a Budapest Kongresszusi Központban, a Dead Can Dance pedig „Europa – 2022” turnéjukon látogat el Budapestre, a Papp László Arénába 2022. május 8-án.
Jazz/World ajánló

Hazaszeretet-export magasfokon - Interjú Rosonczy-Kovács Mihály népzenésszel

Idén ünnepli megalapításának tízedik évfordulóját a Junior Prima Díjas hegedűs, Rosonczy-Kovács Mihály által alapított Hungarian FolkEmbassy. Az együttes november 30-án kétrészes ünnepi koncerttel várja a közönséget a Fonóban olyan vendégművészekkel, akikkel az elmúlt évtizedben dolgoztak együtt.
Jazz/World ajánló

Perfekcionizmus és dallamközpontúság

Bill Stewart perfekcionista, mégis lélekkel teli játékmódja több generációnyi jazz-dobost inspirált és inspirál mai napig, több tucat jazz lemez megszólalását emeli a legmagasabb fokra, miközben élőben – az aktuális zenekar stílusától függetlenül – minden pillanatban száz százalékos jelenlétével varázslatos élményt nyújt.