Az mindig úgy van, hogy ha két, erős művészi elképzeléssel bíró alkotó találkozik, akkor vagy évtizedeken át tartó, állandó közös munka lesz a vége, vagy rövid úton kiderül, hogy az a bizonyos egyetlen csárda nagyon kicsi. Kováts Kriszta és Szirtes Edina Mókus tíz éve dolgoznak együtt zenekarban és színházban, a Tao Te King lesz a második közös, egész estés produkciójuk. Jól haladnak tehát az első eshetőség felé.
"Ha zeneszerző lennék, valószínűleg ilyen zenét írnék. Sosem tudom, mit fog csinálni, de biztos vagyok benne, hogy jó lesz" - Kriszta szerint ennyire egyszerű az egész. „Krisztának időnként hajmeresztő ötletei vannak, amik nekem sosem jutnának eszembe - mondja Mókus -, nem gondoltam volna például, hogy képes leszek Arany balladákra a capella kórust írni, vagy Lao Ce-verseket megzenésíteni. Soha életemben nem írtam még ilyen zenét."
Aki ismeri Mókus zeneszerzői tevékenységét, biztos lehet benne, hogy távol marad az egyszál gitáros, szomorú, felhős tekintetű interpretációtól, de kerüli a kézenfekvőnek tűnő meditációs jellegű zene kliséit is: "Úgy nyúltam hozzá, mint egy ember, aki elolvas egy szöveget, és mivel éppen muzsikus, elkezdi elénekelni. Próbáltam végletekkel dolgozni, megfogalmazni, hogy nekem mit jelentenek a szövegek. Van bennük világégés és egy szelet mennyország. A hangszerelés is erre az ellentétre épül: a vonósnégyest groove-os alapok támasztják meg. A gép ugyan élettelen dolog, gombnyomásra működik, de megpróbáljuk élővé tenni azzal, hogy a helyszínen, a szereplőkkel és a hangszerekkel együtt lélegezve alakul ki a végleges forma, csak azon az estén."
Egy másik gép is helyet kap a színpadon: Ruttka Andrea bűvészkedik a fényekkel, színekkel, formákkal. A színek, festékek egymásba folynak, meg-megállnak, elindulnak, formálódnak, egymásból egy mássá alakulnak. Amiről Az Út és Erény könyve szól. Filozófiai verseket olvasni magányos dolog. Ahány olvasó, annyiféle gondolat, értelmezés, megfejtés, tétovázás. Kováts Kriszta megmutatja a sajátjukat, amiből aztán mindenki továbbgörgetheti a magáét. "A Weöres-fordítás tömény, gyönyörű, tiszta költészet. Valószínű, hogy minden sor és minden jelentésréteg nem fog azonnal eljutni a közönséghez. De nem is ez a cél. Szeretném, ha mindenki megtalálná a saját pillanatát. Ezek az alapfilozófiai művek nagyon mély rétegeket érintenek. Olyan örök, ugyanakkor nagyon mai, alapvető, szinte magától értetődő gondolatokat sűrítenek néhány mondatba, amelyekkel nem foglalkozunk a hétköznapi életben, de közben mindannyian ezek szerint vagy ezek ellen élünk. Csak esetleg nem tudjuk így megfogalmazni. A világ ebből a szempontból semmit sem változott. A feketében mindig benne van a fehér, és a fehérben is mindenütt ott a fekete."
Kováts Kriszta-Szirtes Edina "Mókus": Tao Te King
2011. szeptember 24. 20:00
Művészetek Palotája - Fesztivál Színház
Km.: Kováts Kriszta, Andrejszki Judit (ének), Szirtes Edina Mókus (ének, hegedű, zeneszerzés, hangszerelés), Lantos Zoltán (hegedű), Hegyaljai-Boros Zoltán (brácsa), Kertész Endre (gordonka), Földes Gábor (elekronikus kíséret, zenei effektek, programozás), Ruttka Andrea (festék- és fényanimáció)
Versek: Lao Ce
Ford.: Weöres Sándor
Zene: Szirtes Edina Mókus
Rend.: Kovács Kriszta
hírlevél
