Jazz/World

Egyfajta eredmény

2008.05.27. 00:00
Ajánlom
Nehéz hagyományosan gondolkodni a Dave Binney Group koncertjéről! Tagadhatatlan, hogy az est két órájában elővezetett program hibátlan volt, a koncert úgy sikerült, ahogyan azt a kvartett és a hozzájuk csatlakozó vendégszólista eltervezte. Mégis hiányzott valami: talán az ős-energia, talán a lobogó tűz.

A kritikus örök dilemmája, hogy miként értékeljen egy produkciót, ha az neki nem, vagy csak részben tetszett, ám világos számára, hogy szakmailag aligha lehetett volna többet nyújtani. A ”tetszés” mint esztétikai kategória tehát nem létezik; be kell látni, hogy valamit tarthatunk jónak, attól, hogy nem tetszett, és ez igaz fordítva is. Nem gondolhatjuk ugyanakkor, hogy a zenekarvezető, Dave Binney meg akarta viccelni a közönséget és a már-már a ”lenni vagy nem lenni” filozófiai mélységeit közvetítette a nagyérdemű felé.

A koncert egyszerűen rideg hangulatot árasztott: a New York-i jazznek a legrosszabb arcát mutatta, amely tojásfejének az állát ugyan felfelé tartja, de az ebből sugárzó értelmiségi felsőbbrendűségi tudatot nem helyezi kontextusba. Nesztek, itt van a mi halálerős repertoárunk, ha felfogod jó’van, ha nem, magadra vessél! Minden részlet nagyon pontos volt, elképesztő zenészi teljesítmények találkoztak az agyonkomponált szerzeményekkel. De nehéz azzal mit kezdeni, ha még a rossz hangoknak, a reccsenő nádnak is helye van, és a jazz sava-borsa nem a pillanat hatására bújik elő. A kimódoltság hamar elvezet az unalomig, ha valaki nem szakmázni jön, és nem annak örül, hogy például a dobos Brian Blade a piano és pianissimo között is ezer árnyalatot képes megkülönböztetni. Azt hiszem, a jazzben van helye a finomkodásnak, mégsem lehet arra bazírozni, hogy az ingerküszöb alatti világ nagyszerűségét bemutassuk, ugyanis az nem nagyszerű. Nem mondom, hogy a hullámzásból nem bukkant ki olykor csúcsos szigeteket alkotva a zenefolyam, de a koncert első része mintha kifejezetten a halk motoszkálásra épített volna. Ezt alátámasztandó a koncert Scott Coley halk bőgő-ostinatójával indult, amire a zongora egy igen bonyolult ritmusképletet húzott rá. Duolák, triolák, pentolák mellett némi brazil ízű lüktetés – és ez a halk szöszmötölés mellett már nehezen emészthető: keveredik, hogy mire is érdemes figyelni és melyik bontakozó szál milyen viszonyban áll a másikkal. Craig Taborn nemrégiben a David Torn Prezensszel lépett fel (ugyancsak a Trafóban): akkor a Fender pianón és a theremin-kontrolleres hangmoduljain a halk, effektszerű játék nagyszerűen szolgálta a zenefolyamot. És valójában most sem mondhatnánk mást zongorajátékáról, ha a zenekari arányok nem estek volna szét az ő kárára. Különleges futamai hanglepelként funkcionáltak, talán még a mezzoforte dinamikai szintet sem érte el a két órás koncert során, a szolgalelkűség helyett azonban jó lett volna néha előtérbe is kerülnie. Mert a két szaxofonos méltánylandó teljesítménye bizony hol lebegve lógott a levegőben, hol pedig egymás tökéletes ellentéteiként gurultak le az alapról. De hangsúlyozom: az öt muzsikus erre vállalkozott, érezhetően a kétórányi program szellős megtöltésére törekedtek és mintha a zenei gondolatokat nem kibontani, hanem inkább lefojtani akarták volna – ebből adódott a különös, rideg hangulat. Persze ez is a művészi feszültségkeltés egyik eszköze.

Binney és altszaxofonja mellé a budapesti koncert erejéig Chris Potter csatlakozott tenoron (aki Magyarországon alapított családot). Minden stiláris különbözőséggel együtt remekül megértik egymást, a kevés közös próbalehetőség ellenére összeszokottnak mutatkozó teljesítményt nyújtottak. Az alt és a tenor unisonója közben a leheletnyi interferencia különbség miatt markáns hangzás alakult ki, a koncert legjobb részei határozottan a két dudás közös tülkölései voltak. Skizoid helyzet volt viszont, hogy esetenként a Binney Group Binney nélkül játszott hosszasan, más szólistát és más habitust szolgálva. Így akarva-akaratlanul azon kezdett töprengeni a hallgató, hogy melyik szaxofonos játéka tetszik neki jobban, miközben az alapvető kérdés nem ez volt. Potter népszerűbb soundjával nem versenghet Binney hezitáló, a mélység irányába nyitó, a figuratív elemeket nélkülöző, és ennek folytán szűkebb réteget megcélzó hangzása; pláne, ha az elhangzó hat szerzeményt négy részre bontva játsszák, és ebből a második, 50 perces monumentális hangépítménybe kettő korszerű, ám absztrakt törekvések irányába hajló darab is beleolvad (itt Potter nélkül) – ekkor néhányan tüntetően kivonultak. Tudom és érzem, hogy a koncert jó volt, talán csak szeretni lehet kevésbé a Binneyék által a Trafót megtöltő hangulatot. A koncert után inkább fontolgató tekintetekkel találkoztam, semmint mosolygó arcokkal: és még erre is nyugodt szívvel mondhatjuk, hogy eredmény.

(2008. május 17. Trafó (Budapest) - Dave Binney Group és Chris Potter koncertje; km.: Dave Binney (altszaxofon), Chris Potter (tenorszaxofon), Craig Taborn (zongora), Scott Coley (nagybőgő), Brian Blade (dob))

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Aki a lányok miatt képezte magát – 85 éves Woody Allen

Az Annie Hall és még számtalan fanyar humorú film alkotója, Woody Allen december 1-jén ünnepli nyolcvanötödik születésnapját.
Vizuál

Vásároljon bérletet, mentse meg a Cirko Mozit!

A Cirko-Gejzír Mozi közönsége segítségét kérni, és egy olyan bérletet kínál, amely onnantól érvényes, amikor a tulajdonosa használni kezdi. De nagy segítség számukra, ha már most megveszi.
Zenés színház

75 éves a színpad és a filmvászon koronázatlan királynője, Bette Midler

December 1-jén ünnepli hetvenötödik születésnapját Bette Midler amerikai színésznő, énekesnő, aki több mint fél évszázados karrierje alatt négy Grammy-díjat, négy Golden Globe-díjat, három Emmy-díjat, két Tony-díjat vehetett át, emellett hatszor kapta meg a legjobb komikának járó American Comedy Award kitüntetést.
Zenés színház

A változásra is reflektál Dolhai Attila új lemeze

A Visszatérés CD után két évvel új lemezzel jelentkezik Dolhai Attila. Az előző albummal ellentétben – ahol a színházi élmények egyfajta összefoglalása volt a cél – a színész ezúttal nem mások által megírt szerepek mentén szólal meg, hanem saját szerzeményeit gyűjtötte össze.
Vizuál

Elhunyt moszkvai Puskin Szépművészeti Múzeum volt elnöke

98 éves korában, koronavírus-fertőzésben elhunyt Irina Antonova, a világhírű moszkvai Puskin Szépművészeti Múzeum volt igazgatója, aki 52 év után, 2013-ban vonult vissza az intézmény éléről.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World klippremier

Egyedül a hangszerparkban – Négy dal Barabás Lőrinc készülő lemezéről

A Fidelio közönsége hallhatja elsőként Barabás Lőrinc legújabb számait, amik a következő szólólemezen is szerepelnek majd. Hangerőt fel, húszperces koncert következik az egyik legizgalmasabb jazztrombitástól.
Jazz/World fonó

Adventi dalokkal készülnek az ünnepre – Elindult a Fonó online sorozata

November 29-én útjára indult a Fonó online sorozata, melybe hétről hétre bárki bekapcsolódhat. Kubinyi Júlia népdalénekes, a Fonó népzenei művészeti vezetője adventi énekeket tanít vasárnaponként az érdeklődőknek, december 2-án pedig Gyimesi est várja a közönséget a virtuális Fonóban.
Jazz/World hír

Három napon át minden a jazz körül forog

A kilenc éve minden évben április 30-án megrendezett Nemzetközi Jazznap (International Jazz Day) magyar eseményeit a koronavírus-járvány miatt elhalasztották, azonban a szervezők most online pótolják az elmaradt koncerteket, amiket három napon keresztül, öt budapesti és egy felvidéki helyszínről közvetítenek.
Jazz/World videoklip

„Lesz még, aki rákérdez a hamisságra?” – Megérkezett Harcsa Veronika és Gyémánt Bálint új klipje

Harcsa Veronika és Gyémánt Bálint úgy döntöttek, hogy a pandémia okán lelassult időben nem egyben adják ki új lemezüket, hanem havonta bemutatnak egy-egy dalt. Íme a legújabb.
Jazz/World interjú

Azt követik, amit Debussy követett – Páros interjú Harcsa Veronikával és Razvaljajeva Anasztáziával

Egy hárfaművész, egy jazzénekes és elektronikus művész – nem szokványos felállás Debussy zenéjéhez. Új lemezük apropóján Harcsa Veronikával és Razvaljajeva Anasztáziával beszélgettünk. Mit tanultak egymástól, mennyiben járnak különböző és párhuzamos ösvényeken?