A 2016-ban újonnan regisztráló 1451 dalszerző közül csaknem minden negyedik, összesen 342 volt nő, ez 23,6 százalékot jelent. Bár ez kevésnek tűnhet, és jelzi a nemek aránytalanságát a magyar piacon, mégis jelentős előrelépés a korábbiakhoz képest, hiszen a női dalszerzők aránya 2015-ben 16, 2005 előtt mindössze 5 százalék volt Magyarországon. A nők részére kifizetett jogdíjak mértéke a növekedést ilyen arányban még nem követi, de várhatóan ez hamar változni fog.
a világhírű női előadók vagy az elismert zeneipari cégvezetőnők térnyerése ellenére a kérdés továbbra is a globális zenei világ egyik problémája. A brit adatok szerint a szigetországban is csak 13 százalékot tettek ki a női dalszerzők 2013-ban.
A női szerzők munkáját a magyar iparági díjak, köztük a zenei alkotást középpontba állító Artisjus-díj is egyre inkább elismeri. Míg korábban inkább előadói területtől kerültek ki női díjazottak, az utóbbi években egyre gyakrabban kapták meg női szerzők is a szakmai szervezet elismerését. 2014 óta minden évben akad legalább egy női szerző is a díjazottak között: három éve Váczi Esztert választották az év szövegírójának, egy évvel később Tallér Zsófia lett minden idők első Artisjus-díjjal kitüntetett női komolyzenei díjazottja, tavaly pedig Jónás Verát választották az év junior könnyűzenei alkotójává.
Még erősebb női jelenlétet tükröz az új szerzemények versenyének is tekinthető A Dal című televízió műsor, amelynek utóbbi évadaiban a versenybe került szerzemények mintegy egyharmada női szerzővel (is) rendelkező mű volt. Sőt, a tavalyi nyertes Pioneer egyik szerzője is női alkotó, Csarnai Borbála. A nőnap alkalmából közzétett 2016-os statisztika nem egy egyszeri, kiugró eredményt tükröz, hanem egy stabil változási folyamat része, amelynek eredményeként a nők várhatóan egyre nagyobb teret fognak nyerni a zeneiparban.
Hogyan vélekednek erről a női dalszerzők?
Jónás Vera:
Úgy érzem, nem kiegyensúlyozott a társadalmunk ilyen szempontból.
Ez nem csak a zenei szakmára értendő. Mindenesetre én talán a szerencsésebbek közé tartozom, mert még ha nem is könnyű, mindig sikerült érvényesülnöm abban, amit csinálok. Tény, hogy gyakran szembesülök azzal, hogy milyen kevesen vagyunk, de úgy gondolom, az előttem járó női alkotóknak is köszönhetően nekem könnyebb, és remélem az én és korosztályom után jövő generáció még kevesebb hátránnyal indul majd".
Szeder-Szabó Krisztina:
Nagyon kevés magyar női dalszerző van, és a női látásmód megfogalmazásában nagy lemaradásban vagyunk Nyugat-Európához képest.
Emiatt pedig úgy érzem, nagyon nagy a tér és bármit, bárhogyan lehet".
Tallér Zsófia:
Szakmai hátrány zeneszerzőként sosem ért, inkább belső gátlásaim voltak, hiszen nincs klasszikus hagyománya a női zeneszerzésnek.
A szakmai sikerek aztán persze felülírták a kezdeti szorongásaimat. Családanyaként pedig a mai napig nehezemre esik este otthon hagyni a fiamat egy koncert vagy színház miatt, pedig már kilencéves. Ezt nem mindig tolerálja a szakma. Számomra viszont így teljes értékű az élet".
Palya Bea:
Egyébként is, ami női téma, az nem férfi téma is egyben? A szülés miért lenne csak női téma?
Most már ideje lenne lekattanni erről, hogy ez csak a nőkre tartozik. Szerintem mindenhol lehet közös metszetet találni, és igyekszem is úgy fogalmazni, hogy kicsit nemtelen, elsősorban emberi legyen a szöveg, ne feltétlenül női".