Babos Gyula 1949. június 26-án született Budapesten. Már 15 éves korától gitározott, 1966-ban a Magyar Rádió jazz versenyén első helyezést ért el. 1970-től a Kex együttesben, majd a Rákfogóban, később Kőszegi Imre zenekarában játszott. 1979-ben megalapította első saját együttesét Saturnus néven, majd 1985-ben létrehozta a Babos Triót. 1989-ben jelent meg első szóló lemeze Kinn és benn címmel, majd ezt követte a Sham című lemez. 1994-ben a Sony-nál jelent meg a világszerte kiadott Blue Victory című album. Ugyancsak a Sony adta ki 1998-ban az Egyszer volt... című lemezét. 1998-tól a Take Four nevű együttesével három lemezt hívott életre, majd 2001-ben Herbie Mann-nel készített felvételt. 2004-ben megjelent a Trilok Gurtu-val közös koncertlemeze. A Babos Project Special-lal Variáció címmel készített lemezt.
Babos Gyula (Fotó/Forrás: Művészetek Palotája)
1977 óta a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz Tanszékének tanára volt. Alapító tanárként 1996-tól működött közre Kőbányai Zenei Stúdió könnyűzenei szakközépiskola életében. Több mint fél évszázados pályafutása során számtalan kiválósággal zenélt együtt: a magyar jazz és rock élet szinte teljes élvonala mellett olyan külföldi zenészóriásokkal alkotott maradandót, mint Victor Baileyvel, Terry Lynn Carringtonnal, Frank Zappával, James Moody-val, Tony Scott-tal, Trilok Gurtu-val.
Alapító tagja és tisztségviselője volt a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezetének és az Előadóművészi Jogvédő Iroda Egyesületnek. Babos Gyulát a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz Tanszéke, az Előadóművészi Jogvédő Iroda Egyesület, a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezete és annak Kőbányai Zenei Stúdiója saját halottjának tekinti.
„Az egész élet egy jazz”
A Fidelio 2009-ben, 60. születésnapján beszélgetett Babos Gyulával, aki az interjúban elmondta: „Az egész élet egy jazz. Ahogy nekünk megvannak a harmóniakörök a fejünkben, ugyanúgy van meg mindenkinek az a néhány lehetőség, amivel a következő pillanatban kezdhet valamit.” A lemezkészítés kapcsán megjegyezte:
A pillanatot, amit adott időben és térben, adott emberek társaságában megosztunk egymással, nagyon nehéz reprodukálni.
Egy hangfelvétel ezt alig képes visszaadni. Leginkább csak szeretnénk, ha a mondandónk olyan minőségben lenne rögzítve, hogy az bármikor fel tudja idézni a valóságos pillanatban megnyilvánuló erőt, vagy vissza tudja kódolni a mesét, amit valamikor elmondtunk. Viszont nagyon szeretem az élő játékot, mert van (lehet) benne hiba.”
Babos Gyula (Fotó/Forrás: Kardos Zsuzsa)
A fiatal muzsikusok kapcsán Babos Gyula úgy fogalmazott, sosem érezte, hogy amolyan „tehetség felfedező-beindító” szereplő lenne. „Ebben a tudatban, hogy én indítottam el valakit a pályán, nagyon jó lehet lubickolni, de ez azért nem igaz, mert én legalább annyit kaptam a fiataloktól, legalább annyit tanultam tőlük, mint amennyit én adtam nekik. De ez a világ sora.”
Arra a kérdésre, van-e valamiféle tradicionális háttere annak, hogy ilyen nagy a felhozatal jobbnál jobb hazai gitárosból, Babos Gyula elmondta: „Szabó Gabihoz és Zoller Attilához bensőséges kapcsolat fűzött, ami haláluk után is megmarad részemről. De meg merek kockáztatni egy merész kijelentést, mely szerint az '56-os forradalomnak igen nagy szerepe volt mindkettőjük világkarrierjében. Ez természetesen nem a tehetségükkel van összefüggésben – az minden vitán felüli –, hanem azzal a megfigyelésemmel, hogy
a zene, a körülöttünk lévő világhoz – tehát a hétköznapi élethez, vagy a történelmi pillanatokhoz is – szervesen kötődik.
Emiatt ők ketten, hitelesebb hangon tudtak megszólalni, egy világszerte érdeklődést keltő történelmi esemény közvetlen érintettjeiként, mint bárki más. Ha pedig valaki nagyon ki akar hallani egy zenéből valamit, például a forradalmat, a szabadságvágyat, az ki is fogja - különösen ekkora tehetségeket hallgatva. A mai gitárosokat illetően mit mondjak; ez egy ilyen ország, ahová ilyen muzsikusok születnek, mint Bacsik Elek, Snétberger Feri, Fenyvesi Marci, és még vég nélkül sorolhatnánk...”
hírlevél
