A kórházban ápolt zenész nyolcvankilenc éves korában halt meg július 8-án éjjel - erősítette meg a hírt Beke Farkas Nándor, a zenekar elnöke a RomNet internetes portálnak.

Boross Lajos ötévesen kezdett hegedülni, kezdetben édesapjától, Boross Gézától, majd 36. Rácz Lacitól, a prímáskirálytól tanult. 1938-tól 1940-ig az Öreg Rajkók zenekarában játszott, ezekben az években többször is szerepelt a Magyar Rádióban. 1940 és 1942 között a Zeneakadémián folytatta tanulmányait, mestere Zatureczky Ede volt.

Önálló zenekarát tizenhét évesen alakította meg a budai Trombitás étteremben, később pedig számos filmben szerepelt, ezekben a kor legismertebb színészeit fakasztotta dalra. Budapest híres kávéházaiban és éttermeiben játszott, majd felkérték az 1950-ben megalakult Állami Népi Együttes vezetőprímási posztjára. Ezt a felkérést Kodály Zoltán is támogatta. 1953-ban a Népművészet Mestere címmel tüntették ki.

1956 végén újra a vendéglátóiparban muzsikált, majd Párizsban, egy lemezkiadó meghívására több hanglemezfelvételt készített. 1958-ban a Magyar Rádió népi zenekarának vezető prímása lett. Számos rádió-, televízió- és hanglemezfelvételt készített, koncerteket adott országszerte és külföldön egyaránt. Tanítványai közül sokan a mai magyar cigányzene meghatározó alakjává váltak.

1972-ben, a Halászbástya étteremben munka közben találkozott Yehudi Menuhinnal, aki felkérte a prímást, hogy játsszák el együtt Brahms V. magyar táncát. Később Menuhin Az ember zenéje című könyvében méltatta Boross Lajos játékát.

1981-től a rózsadombi Margitkert étteremben játszott, 1985-ben a prímások királyává koronázták, majd ugyanebben az évben lett az akkor alakult 100 Tagú Cigányzenekar alelnöke és főprímása. Tisztségeitől 1998-ban egészségi állapotára hivatkozva visszalépett, de mint tiszteletbeli örökös főprímás, a zenekar budapesti fellépésein néhány alkalommal még vendégszerepelt. A cigány előadó-művészet népszerűsítéséért végzett munkásságát 2006-ban Kossuth-díjjal ismerték el.