Maneri sajátos soundját és szabad improvizációit csupán a '90-es években fedezték fel, miután fia, Mat Maneri hegedűs és brácsás biztatására több vállalt fellépést, így lett hamarosan az ECM kiadó egyik legnevesebb művésze. A brooklyni születésű muzsikus olasz-amerikai családban nőtt fel, klarinétosként és szaxofonosként már tinédzserként táncegyüttesekben játszott, gyakran klezmert, valamint török és görög népzenét, ezek hatásai későbbi szerzeményeiben is érezhetőek voltak. Schönberg hatására kezdett a dodekafóniával foglalkozni, 1963-ban jazzkvartettjével fel is vett egy ilyen hatású lemezt, amely azonban csak 1998-ban jelent meg, amikor eljutott John Zorn Avant Records kiadójához. Maneri 1965-ben a Carnegie Hallban szólistaként lépett fel, Gunther Schuller vezényletével adott elő egy Ornette Coleman előtt tisztelgő David Reck-szerzeményt, majd szinte teljesen visszavonult a koncertélettől. 1970-től a New England Conservatory tanára volt, olyan muzsikusok tanultak nála zeneszerzést, mint Jamie Saft vagy Matthew Shipp. A kilencvenes évek elején egy kamaraegyüttessel próbált otthonában, amikor csatlakozott hozzájuk fia, Mat, aki 14 évesen már szenzációs hegedűsnek bizonyult. Ő vette rá, térjen vissza a színpadra, aminek köszönhetően azóta 15 lemezt vett fel, amikkel főként Európában vált a progresszív jazzirányzatok egyik legelismertebb alakjává.