A modern jazz egyik legmeghatározóbb alakja, Alfred McCoy Tyner, a klasszikus Coltrane-kvartett zongoristájaként írta be magát a jazz történetébe a '60-as évek első felében, majd a zenetörténet egyik legnagyobb hatású kvartettjének felbomlása után szóló pályára lépett. Későbbi együttesei is – különösen a hatvanas-hetvenes években – gyakran keltik a tökéletes összeszokottság, a makulátlan közös gondolkozás, a harmonikus összjáték benyomását.
A Blue Note kiadónál megjelent parádés albumai közül kristálytiszta szerkezetükkel kiemelkednek a kvartett-felvételek: az 1967 áprilisában rögzített The Real McCoy és az egy évvel későbbi Time For Tyner. A pianista által jegyzett Blue Note lemezek önmagukban is bőven elegendőek ahhoz, hogy Tynert a szakemberek és a laikus hallgatók egyaránt a modern jazz egyik legmeghatározóbb figurájának tekintsék - írtuk korábbi portrénkban a művészről. 1972-ben a Milestone kiadóhoz szerződött le saját zenekarával.
McCoy Tyner Philadelphiában született, 1938-ban. 13 évesen kezdett zongorázni, többek között a Powell testvérek hatására. 1960-ban Benny Golson, Art Farmer és Freddie Hubbard zenekaraiban kezdett játszani, majd nem sokkal később tagja lett a zenetörténet egyik legnagyobb hatású kvartettjének, amiben vele együtt Elvin Jones, Jimmy Garrison és John Coltrane játszott.
Páratlanul technikás muzsikusként fiatal éveiben olyan stilisztáktól tanulta el a mesterség műhelytitkait, mint Art Tatum vagy Bud Powell, és nagy hatással volt rá Thelonious Monk egészen másféle zongorázási gyakorlata is.
Tyner a post-bop korszak egyik legmeghatározóbb hangja volt, modális stílusa, perkusszív játéka sajátos, másokéval összetéveszthetetlen kromatikusan fejlődő dallamvonalakat varázsol. Legutóbb tavaly ősszel, egy eddig kiadatlan Coltrane-album feltűnése kapcsán írtunk róla.
Fejléckép: McCoy Tyner 2006-ban, Atlantában (fotó: Rick Diamond/WireImage/Getty Images Hungary)
hírlevél
