A nagy kihívást jelentő feladatra, Liszt jazzverziós bemutatására két kiváló zongoristát, Szakcsi Lakatos Bélát és Oláh Kálmánt kérte fel a Művészetek Palotája. A jazzben mindig is érezhető volt a klasszikus zeneszerzők hatása, de Liszt ebből a szempontból kicsit talán kilóg a sorból, hiszen nem sok Liszt-feldolgozás készült a jazz-zenészek részéről ezidáig. Ezért szerencsésnek tűnt a Müpa kezdeményezése, még akkor is, ha talán kissé túlzás minden műfajba egy kis Lisztet csempészni az évforduló alkalmából.
Az est Szakcsi Lakatos Béla unokaöccse, Lakatos Benjámin előadásával indult, aki másodéves klasszikus zongora szakon a Zeneakadémián. Egyetlen Liszt-darabot, a h-moll balladát játszotta el, amelyet Liszt 1854-ben Weimarban írt meg. Lakatos Benjámin előadása magával ragadó volt, fiatal kora ellenére érett interpretációját hallhattuk ennek a hangulatában kicsit a kései Liszt művekre emlékeztető, katartikus darabnak.
A továbbiakban Szakcsi Lakatos Béla és Oláh Kálmán lépett színpadra: az Esz-dúr zongoraversenyre, illetőleg annak kissé elcsépelt három kezdőhangjára épülő kétzongorás improvizációt hallhattunk tőlük Mesélő három hang címmel. Ugyanezt a címet viselte Szakcsi külön erre az alkalomra komponált többtételes műve is, melyben a zongorista mellé csatlakozott a Horizont Fafúvós Kvintett (Gyöngyössy Zoltán fuvolán, Horváth Béla oboán, Klenyán Csaba klarinéton, Bizják Gábor kürtön és Jankó Attila fagotton). Az egyértelmű Liszt-utalások mellett a kortárs zenei elemekből építkező zene inkább volt nehezen befogadható, mint élvezetes, és kissé hiányoztak belőle a jazz-idiómára történő utalások, holott az est címe alapján számíthattunk volna erre az irányultságra. Zavaró volt továbbá, hogy a kezdést hátráltatva Klenyán Csaba hosszasan szerelte klarinétjait.
Miután az ötösfogat kivonult, Szakcsit szerényen és kissé bizonytalankodva előadta, milyen nehéz dolga is van neki, hiszen még a taxiban, a koncertre jövet sem sejtette, mit fog most játszani Hommage á Liszt címen. Persze Szakcsi a pillanat embere és fergetegeset rögtönzött - egyedül azt sajnálhattuk, hogy a kelleténél jobban ragaszkodott Liszt stílusához. Mindenesetre ha ezidáig bárki is kételkedett volna virtuóz hangszeres tudásában - bár ilyen ember valószínűleg nem nagyon van -, most végleg megbizonyosodhatott tévedéséről.
Nehéz egy ilyen szólóelőadás után bármit is mondani, de Oláh Kálmán és Klenyán Csaba megbirkózott a feladattal. A zongorára és klarinétre átírt, nosztalgikus Elfelejtett keringőt és a lírai hangvételű Vigasztalásokat ötletes, de továbbra is kortárs zenét idéző improvizációk kötötték össze. Ezután a Horizont másik négy tagjával kiegészülve Oláh Kálmán erre az alkalomra komponált Refllexiók című, szintén Lisztre emlékező művét adták elő, melynek alapját a Faust szimfónia nyitótételének tizenkét hangú, négy bővített akkordra épülő témája képezte. A darab mindvégig izgalmasnak és érdekesnek bizonyult, és kétség sem férhet hozzá, hogy Oláh Kálmán kortárs-klasszikus komponistaként is megállja a helyét. Igaz, a jazz sajnos ebben a darabban sem nagyon jutott szóhoz. Erre csak a két zongorista utolsó improvizációjában került részlegesen sor, amelynek kiindulópontját a II. Magyar rapszódia jelentette. Ráadásként aztán eljátszották az All the things you are című jól ismert jazz sztenderdet, de ezzel csak aláhúzták azt a kétségbevonhatatlan tényt, hogy a jazzverziók a Jazzverziók című koncert műsoráról elmaradtak.
Jazzverziók - Szakcsi Lakatos Béla, Oláh Kálmán
2011. október 17. Művészetek Palotája – Fesztivál Színház (Budapest)
hírlevél
