Jazz/World

Első a közönség

2009.04.06. 00:00
Ajánlom
A legutóbbi koncert tanúsága szerint Nigel Kennedy remekül érzi magát Budapesten. Az angol sztárzenész egyre gyakrabban jön ide, szereti a Palotát, a hangversenytermet, a nézőteret megtöltő magyar közönséget, és a már biztosra vehető sikert. Mert értékeljük a laza megjelenését, a vicceit, komolyzenésztől ritkán tapasztalható extráit, s persze nem utolsósorban hangszeres kvalitását. Ezért Nigel akár három órát is szívesen játszik nekünk – ahogy április 2-án is tette.

Nigel Kennedy

Vagyis így, hogy szinte mindenki kitűnően érezte magát, nincs is értelme kritizálni az előadást. Legfeljebb méltatásnak lenne most helye - tisztelve a világhírű hegedűs nimbuszát, de a közönség túlnyomó részét is. Egy koncert egyébként is több, mint puszta zene: megjelenési alkalom, reprezentáció, társasági esemény, show, és még kitudja mi minden. Tény, hogy egyértelműen jó dolog, melyet otrombaság lenne kicsit is leszólni – pláne, hogy ilyen sok embernek okozott örömöt. A művész pozitív, vitalitást sugárzó mentalitását követve vegyük sorjában miben is volt részünk!

Mint tudjuk, Nigel Kennedy általában ”komolyzenét játszó hegedűsként” ismert, aki szívesen és bármikor kalandozik egyéb, azaz könnyebb műfajokban is. A brit muzsikus ezúttal jazz-kvintettre emlékeztető formáció élén szerepelt a Művészetek Palotájában. A sztár nélkül szabályos és bizonyára igen színvonalas jazz-zenekarról beszélhetnénk, de Nigel felülírt mindenféle ”unalmas”, eredendő szabályszerűséget. Mellesleg a lengyel kísérőzenészekről néhány rövid, hegedű nélküli zenei blokkban így is kiderült, hogy valamennyien kiváló hangszeresek (ahogy ez a lengyel jazzmuzsikusok esetében csöppet sem meglepő). Tomasz Grzegorski szaxofonos, Piotr Wylezol zongorista, Adam Kowalewski basszusgitáros és Krzysztof Dziedzic dobos azonban véletlenül sem veszélyeztette az angol sztár dominanciáját – hisz az ő neve hozott be kb. 1700 embert a Müpa nézőterére. A programot egy tavaly készült közös lemez, az A Very Nice Album alapján állították össze, mely – lévén valamelyest improvizatív zene – sok-sok hosszú szólóval örvendeztette meg a virtuozitásra fogékony nagyérdeműt. Természetesen hegedű-centrikus zeneszámokat hallhattunk, szinte csak nyomokban – a lengyelek révén – emlékeztető jazzkeretek között. A világzenei karaktert néhány angol, kelta dallamra, illetve egy kelet-európai folklorisztikus motívumra emlékeztető téma jelentette. Viszont az egész koncert során markánsan jellemző volt az a műfaj, melyben talán leginkább kibontakozó Nigel Kennedy extravagáns zenészegyénisége, vagyis a rock. Leginkább a hetvenes évek gitárközpontú keményzenéje ragadta magával a szólistát – s persze a közönséget is –, mely talán Jimi Hendrix, vagy inkább az egykori Deep Purple-gitáros, Ritchie Blackmore játékára emlékeztetett. Helyenként megkülönböztethetetlennek hatott Kennedy elektronikus effektekkel felturbózott hegedűhangja és az ős-heavy metalos gitárnyűvők szintén jócskán torzított hangszíne. A produkcióból áradó energia (hangerő) alig maradt el a műfaj eredetijétől. Egy-egy pillanatban pedig az is nyilvánvaló volt, hogy a klasszikus felkészültségű szólista valóban perfekt hangszeres; tiszta, pontos, villámgyors. Az sem hátrány, ha egy ekkora talentum a közönség kegyeit keresi, népszerű klasszikus zenei, illetve igényes könnyűzenei interpretációi által – a poénok, a gyakori spontán szövegelések, vagyis az extrák meg csak hab a tortán.

Viszont jár némi empátia annak a talán száz embernek is, akik a koncert közepétől bizony el-elszivárogtak, mondhatni angolosan távoztak. Tehették ezt azok, akiknek a zene lenne a legfontosabb egy koncerten, esetleg jazzkedvelők, akiknek itt alig jutott valami, de akár rockzene-rajongók is, akik számára ez utóbbi műfaj személyes érintettség, sőt, szívügy volt valaha… Talán azok az érdeklődők is csalódhattak, akik igazi művészetben, netán spirituális élményben reménykedtek, amikor egy világraszóló tehetség ígéretével készültek az előadásra. Lássuk be, nem mindenkinek szórakoztató, egy igazán virtuóz hegedűművésztől sem, ha minden szám minimális zenei struktúrában – téma (esetleg melléktéma) - hosszú szólók- rengeteg ismétlés - repríz – kaptafa szerint hangzik el. Ugyancsak fárasztó lehetett egyeseknek a darabonként öt-hétperces hegedűszólók egyetlen, úgynevezett állóharmónia feletti szárnyalása is.

Egyébként tapasztalt muzsikusok vélekedése szerint vannak műfajok, melyek között roppant nehéz az átjárás. Próbálkozások persze gyakran vannak, világhíres zenészek példáit sorolhatnánk, Bobby McFerrintől a Marsalis-fivérekig, Art Tatumtól Keith Jarrettig, akik hittek, vagy hisznek önmaguk és a cross over együttes megvalósulásában, bár egyiküknél sem nehéz megsaccolni, hogy mely irány volt számukra az igazi.

Nigel Kennedyt illetően is bizonyára van ilyen, amit hiteles irányultságnak mondhatnánk, de amíg bárhol a világon, bármilyen zenével ilyen sikert arat, első a közönség.

(2009. április 2. Művészetek Palotája, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem (Budapest) – Nigel Kennedy Quintet; Nigel Kennedy (hegedű), Adam Kowalewski (nagybőgő), Tomasz Grzegorski (tenorszaxofon), Krzysztof Dziedzic (dob), Piotr Wylezol (zongora))

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Lábnyomot kaptak a Halhatatlanok Társulatának új tagjai

Szombat délelőtt újabb lábnyomokkal gazdagodott a Pesti Broadway az Operettszínház előtt. Az 1996-ban alapított Halhatatlanok Társulata öt év kihagyás után választott új tagokat még májusban, most pedig ünnepélyes keretek között avatták fel a díj részeként fémbe öntött lábnyomokat.
Színház

Dragomán György parádés egyperces novellában reflektált az SZFE ügyére

A József Attila-díjas író szerint nem biztos, hogy célravezető egy exezredest kinevezni az egyetem kancellári pozíciójára. Amúgy meg ki tudja, lehet, hogy én értem félre az egyperces novellát.
Klasszikus

Márta emlékére játszik Kurtág György

Az új felvételen Mozart-mű hallható.
Színház

Blokád alá került az SZFE Rákóczi úti épülete is

Miután Szarka Gábor pénteken előrehozott őszi szünetet rendelt el és hat órára ki akarta üríttetni a Vas és a Szentkirályi utcai épületet, a diákok sajtótájékoztatójával egy időben több hallgató átvonult az SZFE Rákóczi úti campusához, hogy ott védje a termeket.
Színház

A Minisztérium továbbra sem reagál az SZFE-s hallgatók követeléseire

Hétfő reggelre megmozdulást szerveztek az SZFE-s hallgatók az Innovációs és Technológiai Minisztérium Szemere utcai épülete elé. A helyszínválasztás nem véletlen: ugyanis a Minisztérium közbeavatkozásával lehetne csak feloldani az egyetemi polgárság és a kuratórium között kialakult helyzetet. A tüntetésen a diákok mellett közel harminc ismert színházi és filmes alkotó kampányolt az autonóm felsőoktatás mellett.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World ajánló

Balkáni hév, magyar népdal és cigány hallgatók – Bemutatjuk az idei WOMEX fellépőit

Öt magyar együttest mutatunk be az idei WOMEX-ről, akiket élőben hallhat a Müpában. Ők a hazai világzene fűszerei: izgalmas és színes előadók, egyik lábukkal a tradícióban, másikkal a modernitásban.
Jazz/World magazin

John Zorn zenei víziói

John Zorn frivol módon bánik a zenei formákkal, épp csak addig használva őket, amíg kiszívja a velejüket. A végeredmény azonban nem csak egy életmű, több annál. Egy korszak lenyomata.
Jazz/World lemez

10 lemez Londonból, ami után mást fogsz gondolni a jazzről

Az Egyesült Királyságban reneszánszát éli a jazz. Ahogy az lenni szokott, a műfaj időről időre kidugja a fejét az ágyásból, felbukkan itt-ott, néhány éve pedig szárnyakat kapott az olyan könnyebb műfajoktól, mint a hiphop, a dub, a techno és a trance. Összeszedtem azokat az albumokat, amiket hallanod kell, ha London és a jazz új arcára vagy kíváncsi.
Jazz/World fonó

A Fonó a második helyen a legjobb világzenei kiadók között

A Fonó Budai Zeneház a második helyre került a legjobb világzenei kiadók között. A Womex (World Music Expo) által közzétett listán a Fonó, amelyet korábban soha nem rangsoroltak ilyen magasra, egyedüliként szerepel a teljes kelet-közép-európai lemezpiacról.
Jazz/World interjú

„Zenében lakozó vándorszínház versekből és dalokból”

A carPEDIGnem formációt 2014-ben hozta létre Karap Zoltán, a filozófia doktora, szerkesztő-újságíró és Dézsi Darinka színművész. A duó később kibővült új tagokkal, de az eredeti szándék – „zenében lakozó vándorszínház versekből és dalokból” – máig töretlen. Karap Zoltán és Dézsi Darinka a megismerkedésükről, a versek erejéről és a „kuntriról” is meséltek a Fideliónak. Aki pedig nem éri be az interjúval, meg is hallgathatja őket szombaton, október 17-én a Duna tévén, a 14.30-kor kezdődő Partitúrában, amely most Kisvárdán és a Nyírségben kalandozik.