Jazz/World

Elsősorban zenész vagyok

2009.10.28. 11:36
Ajánlom
Amikor egy újságíró feltette neki a megválaszolhatatlan kérdést: „Kicsoda Cassandra Wilson?”, az énekesnő nem a zen kóanok vagy a haszid történetek paradox stílusában riposztozott, hanem így felelt: „Mindenekelőtt és elsősorban zenész vagyok”.

Ugyanezt, persze, több-kevesebb joggal bárki elmondhatná magáról, aki énekesként vagy hangszeresként rendszeresen fellép színpadokon, Cassandra Wilson azonban nem csupán egy közülük. Általában úgy emlegetik, mint a mai vokális jazz egyik legeredetibb alakját, aki közel két és fél évtizedes pályája során (harmincévesen, 1985-ben publikálta első lemezét) tevékenyen hozzájárult a jazz újradefiniálásához, a műfaj határvonalainak megváltoztatásához. Jellegzetesen fátyolos, kissé rekedtes és búgó altja kiválóan alkalmas fülbemászó örökzöldek és intim hangulatú saját szerzemények tolmácsolására, s mint azt sok esetben bizonyította, egyedi orgánumával, félreismerhetetlen előadói stílusával és többnyire modernista hangszeres kíséretével szívesen eleveníti fel a blues klasszikusait - Robert Johnsont, Willie Dixont, Muddy Waterst vagy Mississippi Fred McDowellt -, illetve készít átiratokat jelentősebb popzenészek, így többek között Bob Dylan, Van Morrison, Neil Young, Joni Mitchell és Sting szerzeményeiből is.

A Mississippi állambeli Jacksonban, zenészcsaládban született Cassandra Wilson rövid New Orleans-i kitérővel New Yorkban talált rá saját útjára. Korai munkáin érződik Abbey Lincoln és Betty Carter hatása, de az avantgárd szcéna veterán harsonása, Grachan Moncur III támogatásával, valamint az Association for the Advancement of Creative Musicians és a Black Artist Group zenei világát továbbgondoló M-Base kollektíva közreműködésével Wilson egyelőre hátat fordított a jazz standardek konvencionális kísérettel való előadásának, és  avantgarde kontextusban újraértelmezett funk groove-okkal kezdett kísérletezni. Első albumainak zenei világát erősen meghatározta az M-Base vezető figurája, Steve Coleman altszaxofonos, aki szerzőtársként is sokat tett Wilson énekesi pozíciójának megerősítéséért. A szabad improvizatív muzsika legmodernebb hajtásait felkaroló JMT lemezkiadó jelentette meg Wilson első hét albumát 1985 és 1991 között. Ezek között a merészen meghangszerelt, nagyrészt saját szerzeményeket tartalmazó lemezek között csupán egyetlen akad (Blue Skies,1988), melyen az énekesnő hagyományos jazzrepertoárt vonultat fel zongora-bőgő-dob kísérettel. Ez a kivételes gyűjtemény azonban olyan szakmai sikereket aratott, hogy egyes - az M-Base stílusára csak mértékkel vevő kritikusok - szerint az első pályaszakasz kiemelkedő teljesítménye az 1988-as lemez. Mondani se kell, a Blue Skies se átlagprodukció: a jól ismert jazzdarabok, kiváltképp a Shall We Dance és a Sweet Lorraine, újszerű modulációkkal, szokatlan hajlításokkal és váratlan melodikus bővítményekkel tűnnek ki a feldolgozások tömegéből. Utóbbit például az átlagosnál sötétebb tónusban, Mulgrew Miller zongorakíséretével, egyes szám harmadik személyben énekli, és aki csupán ezt az egy számot ismeri tőle, az is pontosan tudja, hogy Cassandra Wilson milyen finom eleganciával énekel.

Miközben a szakirodalom különbségeket keres a pályaszakaszok termékei között, s igyekszik kimutatni az életmű hullámzó színvonalát, maga az énekesnő a lemezek lényegi összefüggéseit hangsúlyozza. Ő nem fejlődést érzékel saját pályáján, hanem úgy véli, munkái láncszerűen kapcsolódnak egymáshoz, egy-egy album egy bizonyos életszakasz művészileg hű reprezentációja, vagyis azt mutatja meg, az előadó hol tart épp akkor gondolkozásban, érzésekben, világképben.

A laikus fül által is érzékelhető változást jelentett Cassandra Wilson művészi karrierjében a Blue Note kiadóhoz való átigazolása 1993-ban. E pályafordulat első eredménye a Blue Light 'Til Dawn című lemez lett. Az arrangement-ok egyszerűsödtek, a hangszerpark méretben csökkent (az 1990-es Jumpworldön még öt fúvós egészítette ki a zenekar magját jelentő ritmusszekciót és gitárt), viszont az előadások izgalmas új hangárnyalatokkal bővültek (tangóharmonika, steel gitárok, klarinét). Egyértelmű lett Wilson blues felé fordulása (két Robert Johnson-feldolgozással), s ekkortól nőtt meg érdeklődése a pop- vagy rockdarabok jazzes átiratai iránt is. Ugyanezt az utat járta az énekesnő következő, New Moon Daughter című albumán is, csak az előadások lettek még csiszoltabbak, alkalmasint talán egy kicsit manírosak is. Megszületett az új Cassandra Wilson, a műfaj szeszélyesen kalandos kedvű sztárja. 

Bizonyosnak tűnik, hogy e máig tartó Blue Note-korszak egyik csúcsteljesítménye a már szokatlan papírtokjával is feltűnést keltő Miles Davis-emléklemez (Traveling Miles, 1999) lett. Míg a Miles-CD szakmai siker volt - sajnos ma már túl keveset beszélnek róla -, a 2002-es Belly Of The Sun igencsak megosztotta a Cassandra-rajongókat. A lemez zeneanyaga nagyrészt nem jazzelemekből állt össze, sokan crossover albumként emlegették, s elhangzottak olyan vélekedések is, miszerint Cassandra Wilson (már) nem is igazi jazzénekesnő. Kétségtelen, hogy az urbánus M-Base korszak után meglepő volt a country, illetve bluegrass dominancia a CD-n, amely ugyanakkor ismét erősen személyes művészi megnyilatkozás volt, hazatérés a vidéki Amerikába.

Vannak, akik a Glamoured (2003) megjelenésével újabb paradigmaváltást érzékelnek Wilson pályáján. Ismét megnőtt a saját szerzemények jelentősége, további minimalizálódáson mentek át a hangszerelések, és az énekesnő részben elektromos hangszeresekre bízta kíséretét. Legutóbbi lemezén, a Loverlyn tovább szimplifikálta az arrangement-okat, „háziasan" természetes hangvételű albumot készített egy bérelt házban, a szülővárosában. Új lemezének feltűnő jegye, hogy rehabilitálta az eddig háttérbe szorított akusztikus zongorát. Jason Moran kiszámíthatatlan fordulatokkal teli játéka a CD egyik nagy értéke. De hallgassuk csak meg a Louis Armstrong 1928-as előadása óta világhírű St. James Infirmaryt. A hipnotikus modern groove és a blues mesteri keverése világosan jelzi: Cassandra Wilson ma is a régi gyökerekből táplálkozik, más szóval hű önmagához.

Cassandra Wilson (USA)

Km.: Cassandra Wilson (ének), Jonathan Batiste (zongora), Marvin Sewell (gitár), Reginald Veal (bőgő), Herlin Reily (dob), Lekan Babalola (ütőhangszerek)

2009. november 5. 19:30 Művészetek Palotája - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Kicsoda Hildur Guðnadóttir, a Joker zeneszerzője?

Egy nő a férfidominálta zeneszerzőszakmában, aki a Chernobyl után a Joker eredeti filmzenéjével új színt hoz a film világába.
Vizuál

A kikiáltási ár kétszereséért kelt el Czóbel Béla remekműve

Czóbel Béla Kertben című remekműve érte el a legmagasabb leütési árat, de jól szerepelt Hantai Simon és Vörös Géza egy-egy alkotása is a Kieselbach Galéria péntek esti árverésén a Budapest Marriott Hotelben.
Klasszikus

Balázs János a Steinway nagykövete lett

A zongoraművész október 14-én, Hamburgban vehette át a Young Steinway Artist nemzetközi elismerést.
Vizuál

Jeremy Irons a Pradóban bolyong

A művészet templomai sorozat októberi premierfilmjében a fennállásának 200. évfordulóját ünneplő Prado Múzeum hív különleges utazásra.
Színház

Hitte volna? Rudolf Péter 60 éves!

Hobbija a sakk, a horgászat és a foci, szerepálmai nincsenek. Ma ünnepli 60. születésnapját Rudolf Péter Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, rendező, kiváló művész, a legsokoldalúbb magyar színészek egyike. PORTRÉ

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World ajánló

Lakatos Mónika hagyományos oláh cigány hallgatókkal érkezik a Müpába

A bensőséges hangvételű, generációkon átívelő lírai dalokon keresztül az oláh cigányság kevéssé ismert arcával találkozhatunk november 12-én Müpa Fesztivál Színpadán.
Jazz/World ajánló

Jazz és világzenei átiratban szólalnak meg klasszikus zeneszerzők művei

A Bársony Bálint Sextett legújabb nagylemeze, a Magyar Rhapsody Projekt dalait hallgathatjuk meg november 19-én a Klebersberg Kultúrkúriában.
Jazz/World ajánló

40 feledhetetlen dal Koncz Zsuzsa új válogatásalbumán

Így volt szép címmel dupla válogatásalbummal jelentkezett Koncz Zsuzsa, amelyen a legkedvesebb dalait válogatta össze a legelső eredeti felvételétől kezdve napjainkig. Ritkaságok, eddig még nyilvánosságra nem hozott felvételek is színesítik a páratlan pályafutás esszenciáját.
Jazz/World improvizáció

Roby Lakatos videóüzenetben játssza el azt a dallamot, amelyre improvizációkat vár

A Roby Lakatos Improvizációs Hegedűverseny hivatalos Facebook-oldalán pénteken közzétették Roby Lakatos videóüzenetét, amelyben elmondja a jelentkezés feltételeit, a megmérettetés menetét, valamint eljátssza azt a dallamot, amelyre az improvizációkat várják.
Jazz/World hír

Jövőre ismét Budapesten rendezik meg a Womexet

Fantasztikus hír a különböző népzenék kedvelőinek, valamint a magyar zenészeknek: öt év után ismét a Hangvető szervezi és a magyar főváros ad otthont a földkerekség legnagyobb világzenei expójának.