Jazz/World

Elszigetelve

2010.10.18. 21:00
Ajánlom
A Commore-szigetek hangjaként lett világhírű Nawal, a gitáron és gambusin játszó énekesnő.

Európa szívéből szemlélődve a közeli és távoli szigetvilágok kulturális sajátosságai összemosódnak; a világ ezen eldugott szegleteiről az iskolában nem tanulunk és még a hírekben is csak ritkán hallunk róluk. Amit tudunk, ami eljut hozzánk onnan, azt a zene révén ismerhetjük meg és a hangok varázsa folytán így különös módon igen közel kerülhetünk a vízzel körbeölelt élet érzéseihez. Nehezen fogalmazhatunk meg általánosságokat a szigetvilágok zenéiről, mert a lokális fejlődés minden esetben más volt. Bizonyossággal csupán azt állíthatjuk, hogy egy-egy szigetcsoport olyan olvasztótégely, ahol a környező szárazföldi kulturális hagyományok az olykor kimutathatatlan eredetű, ősi helyi kultúrákkal keverednek, gyakran meglepő szimbiózisokat létrehozva. A vallás, a tradíciók, a hétköznapi élet és nagy hangsúllyal a megélhetést biztosító halászat mindenütt jelen van a megénekelt témák között, ám a piacfüggő zenefogyasztó elsősorban a modern világ kapaszkodóit keresi. Hiába térképezték fel kiváló antropológusok a világ tájait, hiába foglalkoznak teljes tudományágak a legkisebb szigetek nyelvi alakváltozataival, vagy etnomuzikológusok éppen a zenei hagyatékokkal, az így megszületett mikroszkopikusan pontos eredmények csakis a szakmai folyóiratok szűk közönségét érdekli. A zene barátait a csodálatos környezetbe ültetett történetek ragadják magukkal, arról akarunk mesét hallani, hogy egy-egy előadó miként emelkedett magasba és arról, hogy a magával hozott dallamok vajon mi mindent jelentenek a számunkra mégoly megközelíthetetlen, apró helyszíneken.
A nyolcvanas évek végi világzenei robbanásra volt szükség ahhoz, hogy még jóval az információs forradalom előtt úgy érezhessük, hogy a világ bejárható. Ennek következményeképpen szembesülhettünk az ezerszínű kubai sonnal, a Zöld-foki-szigetek keserédes mornájával, újra felfedezhettük a francia impresszionistákat közel egy évszázaddal korábban megbabonázó bali és jávai gamelánt, sokak számára ekkor vált világossá, hogy a jamaicai reggae az addig popzeneként számon tartott skából fejlődött ki, az pedig a szomszédos karibi szigetek calypsójából. Ma már nem csodálkozunk az ausztrál didgeridoo hangján, felismerjük a japán shakuhachit és azt is tudjuk, hogy a karibi térségben elterjedt marimbula fémes hangját a hangdobozra szerelt fémlapok adják. Részben érthető, hogy a világ egyik legszegényebb és igencsak nehezen megközelíthető régiója későn kapcsolódott be a világzenei körforgásba.
Az Indiai-óceán nyugati oldala földrajzilag még Afrikához tartozik, kulturálisan azonban az arab-perzsa és a délkelet-ázsiai hatások, valamint persze a gyarmati idők hagyatékai dominálnak. A Mozambiki-csatornában, a kontinens és Madagaszkár északi csücske között félúton fekvő Commore-szigetek területe egy kisebb magyarországi megye területéhez hasonlítható, függetlenségét az afrikai államok közül a legutolsók között, 1975-ben nyerte el. Az Afrikától részben szeparált zenei hatásokat alátámasztják a helyi hangszerek (például a valiha, ami egy nádból készített citerafajta), amelyeknek a Távol-Keleten is megtalálunk változatait, ugyanúgy, ahogy egyes gyászénekekből és hagyományos dalformákból kicsendülnek az Új-Guineában és Indonéziában hallható dalok visszhangjai. Az Arábiából Kelet-Afrika partjain dél felé terjeszkedő iszlám befolyás a hangszerek kialakulására volt hatással: innen eredeztethető az ud (az arab lant) helyi rokona, a bundok nélküli gambusi, valamint az iráni keretes dob, a daf jelenléte is. A későbbi századok során természetesen az afrikai kontinens zenéje is nyomot hagyott a szigeteken, amire a portugál felfedezők, később a holland, majd francia kereskedők és gyarmatosítók befolyása rakódott rá.
A változatos múlt azonban sokáig nem volt elegendő ahhoz, hogy hangok szivárogjanak ki a Commore-szigetekről. Először Abu Chihabi története nyomán hallott a nemzetközi közvélemény a szigetek zenéjéről, mikor is a reggae-énekes egyik dala a friss köztársaság állami himnusza lett. Ezután Chihabinak mégis el kellett hagyni az országot, mert dalaiban a diktatorikus-hajlamokat mutató új kormány távozását kezdte követelni és végül Franciaországban telepedett le a nyolcvanas években. Azóta a commore-i zenészek hazája Franciaország, a szolid nemzetközi ismertségnek örvendő muzsikusok, többnyire a Zanzibár szigetéről átszivárgó twarab képviselői (Taanchik; Sambeco; Hiyari Nour; Zainaba; Belle Lumiere) java részben itt keresik kenyerüket - nyilvánvalóan a hosszú ideig kiszámíthatatlan politikai rendszer miatt. Így van ezzel Nawal is, aki Abou Chibabi után az első igazi commore-i zenei szenzáció.
Nawal nőként vált zenekarvezető muzsikussá. Ez a tény önmagában is forradalmi tett egy iszlám országban. A társadalmi konvenciók ellen fordulva, és erről a világ előtt énekelni komoly megbecsülést eredményez: Nawal ma az egyik legnépszerűbb commore-i. Karrierjét húsz esztendeje kezdte, gitáron, gambusin és dafon kíséri a helyi és francia nyelv mellett arabul és angolul énekelt dalait. Első lemeze 2001-ben jelent meg Kweli (Igazság) címen; ekkor figyelt fel rá a kiváló világzenei válogatásokat készítő Putumayo kiadó és így került rá Hima című dala a Women of Africa válogatásra. Legutóbbi, Aman című lemezén a tradíciók találkoznak a kortárs törekvésekkel, a perzsa-arab zene a bantu többszólamúságba oltva termékenyíti meg a szinkópált ritmusokat és mindezt áthatja a Commore-szigetek legendás vallási vezetőjétől, El-Maarouftól örökölt szufi szellemiség. Nawal dalaival a megértésre és a békére tanít, és ezt egy forradalmártól el kell fogadnunk!


Október 22., 20:00 Müpa, Fesztiválszínház
Nawal

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Elmaradnak a Billy Elliot előadásai

Tizenöt előadás marad el a két éve futó Billy Elliotból. A közelmúltban kormányközeli oldalról kritizált musicalnek egy ezernyolcszáz férőhelyes színházat kellene megtöltenie gyakran naponta kétszer.
Vizuál

Amit ne hagyjon ki a Múzeumok Éjszakáján

Hasznos tudnivalók és szerkesztőségünk tagjainak tippjei.
Színház

Működik a kémia Vecsei H. Miklós és Mészáros Blanka között

Megkezdődtek a Szegedi Szabadtéri Játékok új Shakespeare-bemutatójának, a Rómeó és Júlia próbái Hegedűs D. Géza vezetésével.
Klasszikus

Kiállítás nyílik Bősze Ádám antikváriumának kottagyűjteményéből

Sopronban, az Ünnepi Hetek Alkalmából nyílik meg Bősze Ádám Zenei Antikváriumának kiállítása, amely a két háború közötti különleges kottacímlapjait mutatja meg az érdeklődőknek.
Zenés színház

Lőrinczy György: Ezen az úton mennék tovább

Az Operettszínház főigazgatója büszke arra, hogy sokszínű intézményt vezethet és újfajta közönséget vonz a színházuk. A kultura.hu-nak adott interjúban azt is bejelentette, újra pályázik a vezetői pozícióra.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Jazz/World

Gyönyörű örmény népdalfeldolgozással jelentkezik az Antal Gábor Trió

Nem sokkal a megalakulásuk után máris nemzetközi versenyről hozta el a fődíjat a trió, akiknek örmény népzenéből ihletett új szerzeménye most a Fidelión debütál. Cikkünkben a zenekar történetéről és terveikről is mesélnek.
Jazz/World interjú

„Rockopera, csak nem rock és nem opera”

Izgalmas programzenei kísérletbe fogott a Premecz Mátyás Hammond orgonista vezette, idén 10 éves Kéknyúl Band: a bűnügyi filmek világát idézik meg a Müpa színpadán június 20-án, olyan vendégszólistákkal, mint Palya Bea és Sena. Erről kérdeztük Premecz Mátyást.
Jazz/World quincy jones

Andreas Varady nem akar iskolába menni

A magyar származású, csodagyerekként felfedezett gitáros a leghíresebb jazzmagazin, a Downbeat címlapján szereplő cikkben mondja el, miért nem akar a legjobb jazziskolákban továbbtanulni.
Jazz/World lukács miklós

Lukács Miklóssal lép fel Charles Lloyd Budapesten

A tervezettől eltérő helyszínen, a RAM Colosseumban lesz a világhírű amerikai jazzszaxofonos, Charles Lloyd és formációja, a Marvels budapesti koncertje július 1-jén.
Jazz/World ajánló

90 évesen is a legjobbak között a BJC-be látogató Lee Konitz

A Világsztárok a Budapest Jazz Clubban sorozat következő vendége az idén 90 éves Lee Konitz, aki a jazz történetének élő legendája és egyben krónikása.