Jazz/World

Építs balkézzel katedrálist

2013.11.07. 07:08
Ajánlom
Hat ráadást adott Brad Mehldau a Zeneakadémia felújított Nagytermében - gyakorlatilag egy egész második részt követelt a budapesti közönség. Pedig nem is volt különösebb ováció, csak kitartó, szűnni nem akaró, magabiztos tapsáradat - a közönség egyszerűen tökéletesen megértette és átérezte Mehldau üzenetét: méltóságteljes, áradó, bölcs zongorajáték tanúi voltunk, amely klasszikus korok magasságait és mélységeit idézte föl, valahonnan a mélyebb tudattalanunkból. KRITKA

Vannak felejthetetlen koncertek. Onnan lehet megismerni őket, hogy minden lényegtelen részlet lekopik róluk, és tiszta szubsztanciájukban őrzi őket az emlékezet. Egyszer, a nyolcvanas években Keith Jarrett adott kétestés koncertet a Zeneakadémián, aminek még a pontos évével kapcsolatban is kisebb vita alakult ki a megrögzött magyar jazzkritikusok között. Magam sem tudom már, mikor volt, talán 84-ben, talán 89-ben, épp csak tizenegynéhány éves voltam. Emlékszem, apám csak az első koncertre akart elvinni, mert azon Jarrett végigjátszotta Bartók Gyermekeknek című etűdgyűjteményének első kötetét.

A közönség feszült volt, és várt valami kimondatlanra. Hátha a ráadásban Bartókra improvizál. Jarrett elképesztő pedáns billentéssel, ám meglehetősen unalmasan teljesítette a hivatalos programot. Mindenki tövig rágta a körmét. Ő pedig szigorú volt, mint mindig: az utolsó darabnál lapozott, és belefogott a második kötetbe. A másnapra meghirdetett koncert tervezetten Jarrett szabad improvizációit tartalmazta. Emlékszem, mivel az egész házban nem találtak több pótszéket, a közönség frontvonala valahol a zongora alatt találkozott a művésszel, mert néhány néző csak a színpad padlóján tudott helyet foglalni, annyian voltak kíváncsiak arra az egy szál hangszerre. Akkor tapasztaltam meg életemben először, mit jelent a zenei extázis.

Ez a mítosz járt a fejemben, amikor most megint azt az egy szál hangszert néztem a csodásan felújított Nagyterem színpadán, és vártam, mihez kezd majd vele a ma esti művész, Brad Mehldau. Persze többszörös hátrányból indult ahhoz az egykorihoz képest. Egyrészt ezúttal nagyjából tudtam, mire számíthatok. Másrészt ma már nem kíváncsiak annyian a zongora hangjára, mint akkor.

Mehldau azonban egy pillanatra sem okozott csalódást. Nem is akart ő megfelelni semmilyen külső körülménynek. Bizonyos szempontból nem csinált felhajtást, nem hajtott a meglepetésre. Egyszerűen gyakorolta azt a hatást, amire képes. És úgy alakult, hogy az a jelenség, amelyet úgy hívnak, hogy Brad Mehldau, szinte tökéletesen illeszkedett a Liszt Ferencről elnevezett intézmény régi-új falai közé.

A koncert felépítése némileg szokatlan volt abból a szempontból, hogy Mehldau elhagyta a sallangosnak vélt „könnyed bevezető - sűrűbb középrész - brutál virtuóz csúcsblokk - levezető ráadás" sémaszerű szerkezetét. Az elejétől a végéig szinte ugyanazt játszotta. Nem voltak poénok (Mehldau amúgy sem az a vicces fiú), üres brillírozások; nem volt cirkuszi sportprodukció, ökölbe szorult arc szóló közben, orgia a hangszerrel... Ennél sokkal méltóságteljesebb produkciót hallhattunk. Valamennyi kompozíció egyfajta balladai kontemplációba merült, amely egyszerre volt intellektuális és érzelmi töltésű. Kitartó magabiztossággal, elejétől a végéig ugyanazzal a türelmes tempóval kísérte a művész hallgatóját a katarzis felé. A témák viszonylag puritán, feszülten visszafogott felvázolása után rendszerint sűrű akkordszövetbe burkolt variáció indult útjára, amely igencsak bonyolult harmóniaváltásokkal kötötte le a figyelmet. Közben gyakran a balkéz sötétebb basszusszólama vette át a dallamvezetés szerepét - jellemző stílusjegye ez Mehldaunak. Ha improvizál, az gyakran sűrű metafizikai bolyongásba sodorja a hallgatót, még akkor is, ha épp popslágerek feldolgozása kínálja az alaptémát - ahogy most is felhangzott egy Neil Young-dal, két Beatles és jópár standard is. Ám soha nem zavarodik bele a saját maga által épített labirintusba: a tér, a magasság érzése a valódi célja ezeknek a kísérleteknek. Mehldau művészetének erénye ezúttal is csillogott: betöltötte a Zeneakadémia legutolsó, gazdag allegóriákkal díszített sarkait is, és a hatás biztos tudatában, a közönséget teljesen feltöltve hagyta el a színpadot.

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Nézze meg ingyenesen az európai film legjobbjait a Lux-díj online csatornáján

A Lux Közönségdíj online mozicsatornáján május 16-ig ingyenesen megtekinthető három sokszorosan díjazott európai film: az Oscar- és Európa-díjas Még egy kört mindenkinek, az Oscar-jelölt Kollektíva és a Corpus Christi című alkotás. A közönség szavazatait is várják.
Könyv

„Írás és olvasás ikrek” - Vámos Miklós a Lírástudókban

A könyvesboltok újdonságai között segít eligazodni a Líra Könyv és a Fidelio május 12-én, szerda este fél 8-kor jelentkező irodalmi podcastja. A friss könyvajánlókat és tartalmas beszélgetéseket kínáló műsor házigazdája Szabó T. Anna, az adás vendége Vámos Miklós író.
Színház

Lehoczky Zsuzsa a Nemzet Színésze

Május 11-én új tagot választottak a Nemzet Színésze cím birtokosai. A Törőcsik Mari halálával megüresedett helyre Lehoczky Zsuzsát választotta a jelenlegi tizenegy tag.
Klasszikus

„Újraéled a karanténba zárt kultúra”- kihirdette a Budapesti Fesztiválzenekar 2021–22-es évadát

Fischer Iván rendezte új operaelőadás, Richard Strauss-maraton és nemzetközi sztárok, köztük Danyiil Trifonov vagy Jordi Savall is szerepelnek a Budapesti Fesztiválzenekar 2021–22-es évadjában.
Klasszikus

A Liszt Ferenc Kamarazenekar Juliane Banse operaénekessel és Várdai Istvánnal búcsúztatja az évadot

Nemcsak különleges vendégekkel, hanem izgalmas átiratokkal is készül a 2020/21-es zeneakadémiai évad online szezonzáró koncertjére a Liszt Ferenc Kamarazenekar. Az együttes május 14-én először Várdai Istvánnal Bach-szonátát játszik kamarazenekari felállásban, ezt követően a világhírű Juliane Banse közreműködésével Mendelssohn jól ismert dalai csendülnek fel új köntösbe bújtatva.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World hír

"Tragikus végű játszma" – A kékszakállú herceg várát új formába öntötte Sárik Péter

Bartók Béla A kékszakállú herceg vára című operájára Sárik Péter zeneszerző, jazz-zongoraművész készített jazzátiratot, melyet először élőben augusztusban hallhat a közönség a Zempléni Fesztiválon.
Jazz/World ajánló

Kocsmazene magyarul – ezért könnyű beleszeretni az Aurevoir.-ba

Ma már egyre inkább elmosódnak a könnyűzene műfaji határai, de még ebben a sokszínű felhozatalban is akadnak karakteres, azonnal felismerhető stílusok. Az Aurevoir. rengeteg forrásból táplálkozó zenéje ethno-beat névre hallgat, és alig pár év alatt hódította meg a hazai klubszínpadokat. Népzene és angolszász beat-folk, lélekig hatoló mélységek és őrült elszállás: mutatjuk, miért ne hagyjátok ki a zenekar május 16-i ingyenes online koncertjét!
Jazz/World hír

Egyedi hangszín és világzenei hangulat

Szól a világ címmel május 10-én jelenik meg a Napfonat együttes első nagylemeze. Az öttagú a cappella csapat 2018-ban alakult és dalaikban a saját szövegeik mellett, versfeldolgozások, valamint magyar és más nemzetek népdalai szólalnak meg egyedi hangzásban.
Jazz/World interjú

„Élvezem, hogy mennyi mindent nem tudok” – Interjú Fábri Péterrel, az Artisjus életműdíjasával

Az Artisjus könnyűzenei alkotói életműdíját idén Fábri Péter író, költő, dalszövegíró, műfordító kapta. Az elismerés okán beszélgetve felidéztük, hogyan inspirálták őt barátok, szerelmek, dalok és formák. Megtudtuk, miért nem ír már több verseskötetet és az is kiderült, miként vált boldogtalan költőből boldog dalszövegíróvá.
Jazz/World pannonia entertainment

A jazz, a rhythm'n'blues és a rock'n'roll szülővárosának portréja a mozikban

New Orleans – A zene városa címmel 2021. májusában érkezik a mozikba Michael Murphy zenei betétekkel gazdagon átszőtt dokumentumfilmje, amelyben az amerikai város páratlanul gazdag zeneiségének múltja és jelene tárul fel. A filmet Budapesten az Uránia Nemzeti Filmszínházban vetítik, emellett országszerte több artmozi is műsorra tűzi.