„Létezik egy elmélet, mely szerint az egyiptomiak a piramisokat a kataklizmától való félelmükben építették, félve attól, hogy egész kultúrájuk elpusztul egy Özönvízszerű katasztrófában. Felhasználták minden matematikai, természettudományos művészi és technikai tudásukat, hogy ezek a mesterművek megmaradjanak az örökkévalóság számára.
Építsük meg saját piramisainkat!
Forrás: Fidelio
„A legtöbb esetben nagy csalódás, amikor megkapom a szöveget. És nem azért, mert nem jó, hanem amiatt, mert attól fogva már csak arról szól az a dal. A szöveg eggyé és elválaszthatatlanná válik a dallammal.
Óhatatlanul beszűkít valamit, ami addig repült a fejemben.
De hát ez a sorsa a dalnak, mert kell, hogy legyen szövege, és nekem meg kell barátkoznom vele – bár néha ez több hétig is eltart. Nagyon ritkán születik meg egy szöveg úgy, hogy azonnal érzem, ennek így kellett lennie.”
Forrás: Fidelio
„Annyira irodalom közelben vagyok, és olyan sok jó íróbarátom van, hogy kialakult bennem egy »intellektuális gátlás« ezzel kapcsolatban. Érdekes módon, míg a zenében gátlástalannak mutatkozom, tehát bármire képes vagyok a saját ízlésem határain belül, addig a szövegírásban kifejezetten gátlásos vagyok. De ami késik, nem múlik. Nézze, hatvannégy évesen csináltam meg az első olyan szerzői lemezemet, ahol éneklem a saját dalaimat. Ez egy optimista üzenet.
Soha semmit nem késő elkezdeni.
Forrás: Fidelio
„A betegség alatt megszülető bölcsességeket én nem venném túl komolyan, és önbecsapásnak tartom, ha valaki ilyenkor kezd sajnálkozni azon, hogy mennyivel fontosabb lett volna a család, vagy hogy mit mulasztott el. Nem, ha valaki egészséges, akkor így viselkedik, amikor meg beteg, akkor másképpen. Mikor jól vagyok, dolgozni is szeretnék és az unokáimmal is lenni, de hogy minek van éppen prioritása, azt mindig az adott helyzet dönti el.
Egy betegség közben azon nyavalyogni, hogy másképpen kellett volna priorizálni, önbecsapás.
Kétségtelen viszont, hogy a másik irányból néha bennem is vannak ilyen érzések. Az apámmal például nehéz kapcsolatom volt, mert nehéz ember volt. Hatéves koromban esett át az első infarktusán, majd évekkel később a hetedikbe halt bele. És mióta meghalt, sokszor eszembe jut, hogy jó lett volna többet beszélgetni vele, többet megtudni a múltról, a gondolkodásáról, mindenféléről. Pedig teljesen hiábavaló ezen siránkozni utólag.”
Forrás: Telex
„A grund a regényben is egy metafora. Nemecsek Ernő többször elmondja a regényben, hogy »De hát a Grund a mi hazánk!« És ez így van. Bárki mondhatja azt, hogy »mi vagyunk a grund«, hiszen mindenkinek van egy grundja: lehet ez a szerelme, a családja, a háza, a környék, a táj, az ország – mindaz, amiért bármit képes volna megtenni. Számomra ennek a címnek az a jelentése, hogy »tessék tudomásul venni, hogy itt, együtt, mindnyájan, mi vagyunk a Grund«. Ha ezt megértenénk, nem lenne áskálódás, gyűlölködés, politikai összecsapások. Mert most borzalmas válságban van az ország. Ostobaság és veszélyes játék, ahogy egyes politikai csoportok felhatalmazva érzik magukat arra, hogy megmondják, ki a magyar, ki nem magyar, ki a rendes ember, vagy ki nem rendes ember. Szerintem az a rendes magyar ember, aki itt született, magyar állampolgár, befizeti az adót, tisztességgel dolgozik, nem lop, nem csal, és nem dobja el a szemetet az utcán. A többi csak hazafias hablaty.
Ha megértenénk, hogy »mi vagyunk a grund«, akkor ez egy békés, jó hangulatú ország lenne.
Forrás: Fidelio
Fejléckép: Dés László (forrás: Broadway Event)