Jazz/World

Érzelmi hullámvasút épült a New York-Hortobágy vonalon

2019.09.11. 16:55
Ajánlom
Mi a közös egy magyar népdalban és egy mississippi bluesban? Ez is kiderült a szaxofonos Tóth Viktor Tercettjének Pocsai Kriszta és Horváth Sára Nina énekesekkel közös, szeptember 3-ai koncertjén.

Ha Tóth Viktor író lenne, bizonyosan keleties állatmeséket írna, mint amilyenek az Ezeregyéjszaka meséjében szerepelnek. Így, hogy zenész lett, dallamokba bújtatva álcázza a morális tanulságokat, amikre ő maga jutott. Írt már dalt az albatroszok szerelméről, a Holdat kémlelő macskáról, az állatok szabadságjogi felvonulásáról és mások fészkeibe ormótlan módon tojást pottyantó kakukkról is. Ezekben a szituatív kompozíciókban a játék mögött érdemes drámát sejteni, a dráma mögött könnyedséget, mert egy pillanat alatt fordul át egyik a másikba, a két pólus együtt van jelen. Ahhoz persze, hogy ezek a minőségek a zenében egyidejűleg, éles dinamikai váltásokban megjelenhessenek,

szükség van olyan éles figyelmű partnerekre, mint Hodek Dávid dobos és Orbán György bőgős, akikben Viktor mind a zenei humor, mind pedig a mélyebb, súlyosabb témák megjelenítése szempontjából társra talált.

Ők hárman a Tercett tagjaiként hét éve osztoznak a közös energiatérben, amiben egy érzékenyebb műszerrel talán mérhető is volna a köztük lévő feszült figyelem. De mi történik, ha ebbe az egyensúlyi helyzetbe bekerül két egészen különböző irányból érkező énekes?

Pocsai Kriszta anyanyelvi szinten beszéli a jazzt, kiválóan scattel, de a neosoul, és hiphop újhullámaival is magabiztosan áramlik. Horváth Sára – miközben ugyanúgy sajátjának vallja az amerikai pop és neooul énekesek nyelvét – zenei múltját tekintve a népzene felől érkezik, amit a jazz eszközkészletével tesz jelenidejűvé és személyessé.  A két irány Tóth Viktor munkásságában is föllelhető, hiszen inspirációi között ott találjuk az amerikai jazzmestereket és az erdélyi „adatközlő” énekeseket, de a Bird Food Marketban vagy a Mahasimbadavi Playerssel közös lemezeiben a hiphop is markánsan jelen van. Mindkét énekessel dolgozott már, most úgy gondolta, az Opus Jazz Clubban egyesíti általuk „New Yorkot” és a „Hargitát”.

A koncertet a But Inside című lemezen szereplő, Be Moody című középtempójú swing kompozícióval indítják, mintha csak ezt a bipolaritást, hangulatingadozást, a vidámság és szomorúság közti hajszálvékony határmezsgyét vennék célba. A későbbiekben is az ambivalens melankólia ösvényén táncolnak: Pocsai Kriszta például rögtön első jelenésében úgy énekli a What is this thing called love című sztenderdet, hogy szinte fonákjára fordítja a dal eredeti „mondanivalóját”; nyoma sem lesz annak az optimista hangvételnek, ami miatt Ella Fitzgerald előadásában a Szürke ötven árnyalata egyik betétdalának választották ezt a klasszikust. Kriszta a felszín alá néz, mesteri scatben ízlelgeti az örök kérdést, aminek nem lehet a végére jutni, és amikor kifogy a zenei hangokból, saját rapszöveggel kommenteli tovább a témát, amiben emberére talál a hiphopban otthonosan mozgó ritmusszekcióval.

Hasonlóan jár el a későbbiekben az Alone togetherben, ami az ő interpretációjában inkább a páros magány keserűségéről szól, mint arról, amikor két ember egymás bástyája a világgal szemben.

Csak a legnagyobbak képesek ilyen mélységű újraértelmezésekre, ahol ugyanaz a főtéma és szöveg tökéletesen más fénytörésben tud megmutatkozni. 

20190903_220142-165204.jpg

Tóth Viktor és barátai

Horváth Sára ugyanezt a témát, a szerelmet fűzte tovább a népdalok „virágnyelvén”, amikben olyan organikusan ötvözte a népi díszítéseket a jazzfrazírral, mintha azok mindig is egy tőről fakadtak volna. Bár Dresch Mihálynál és néhány hangszeres zenésznél láttunk már ilyet, énekesekben ritka holló itthon az olyan előadó, aki mindkét nyelvet jól beszéli. Nem csoda, hogy nemrég Erik Truffaz is őt hívta maga mellé vendégénekesnek egy Get Closer szervezésű koncertre.

A Hej tulipán angol fordítása során egyenes röppályán kerülünk át a Kiskunságból a Mississippi vidékére, ahogy Sára a blues énekesek fájdalmas lazaságával emelte a magasművészet szintjére ezt az óvodában unásig ismételt dalt.

A koncert egyik fénypontja lett Horváth Sára előadásában az A pünkösdi rózsa ritkábban hallott verziója, ami a tercett „afrikai szettjével” került egy blokkba. Kiderült, hogy Coltrane Africájának mélyén ugyanaz a düh forrong, mint ami a szerelmi tehetetlenséget megéneklő népdalban. Ebben Viktor a koncert során nem először, de talán a legnagyobb intenzitással, feltarthatatlanul fújta át a csövön a mindazt, ami miatt sokszor kiérdemelte már a legjobb, legszikárabb jazzszaxofonos jelzőket. A blokkhoz illesztett balkáni ihletettségű Oriental című, saját kompozíciójában pedig azok az érzékeny szálak is felcsillanhattak, amik Bulgáriához kötik őt.

69661989_2606940439361980_8618503657891037184_n-162253.jpg

Tóth Viktor és barátai (Fotó/Forrás: Gózon Éva)

Az egész koncert olyan magas érzelmi frekvencián száguldott, mint a zenekarvezető Highway Blues című száma, ami a koncertanyag egyik instrumentális fénypontja lett. Érzésem szerint

az instrumentális számok ellensúlyozni igyekeztek a vokális számok okozta érzelmi sokkot, így a Kakukk című szám humort csempészett a programba, ahogy az egy csempésző madárhoz illik.

Tóth Viktor zseniális szerző, aki akkor is mesét ír zene nyelven, ha nincs különösebb, erre irányuló szándéka. Így történt ez a szeptember 3-ai koncerten is, ahol New York és a Hargita, a múlt és a jelen találkozott, miközben a „mi a szerelem?” kérdésfelvetéstől eljutottunk az átkozódó szerelemig, majd végül az elengedésig. A zenekarvezető saját kompozíciója, a kalotaszegi hajnalik által inspirált Sötét ég alatt című ballada ugyanis a búcsúról szól, és – bár férfi hangnemre íródott, és ez érződött is – a jazzbe oltott sírva vigadás ékköveként ragyogott fel Sára előadásában ráadásszámként. Hogy azonban vidáman záruljon az este, Pocsai Kriszta virtuóz mód megrázta a Turn off the lights-ot, ami nyugvópontot hozott ebbe az érzelmileg túlfűtött koncertbe.

Tóth Viktor:

Kapcsolódó

Tóth Viktor: "Az a törekvésem, hogy a zeném a tudathoz, a szívhez és a lábhoz egyszerre szóljon"

Szinte minden évben előrukkol egy újabb lemezzel Tóth Viktor. Az altszaxofonos ezúttal a Mahasimbadavi Players nevű nemzetközi csapatával adja ki koncertfelvételeit, ami szerinte nem csupán jazz, hanem bulizene.

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Dragomán György parádés egyperces novellában reflektált az SZFE ügyére

A József Attila-díjas író szerint nem biztos, hogy célravezető egy exezredest kinevezni az egyetem kancellári pozíciójára. Amúgy meg ki tudja, lehet, hogy én értem félre az egyperces novellát.
Színház

Lábnyomot kaptak a Halhatatlanok Társulatának új tagjai

Szombat délelőtt újabb lábnyomokkal gazdagodott a Pesti Broadway az Operettszínház előtt. Az 1996-ban alapított Halhatatlanok Társulata öt év kihagyás után választott új tagokat még májusban, most pedig ünnepélyes keretek között avatták fel a díj részeként fémbe öntött lábnyomokat.
Klasszikus

Márta emlékére játszik Kurtág György

Az új felvételen Mozart-mű hallható.
Színház

A Minisztérium továbbra sem reagál az SZFE-s hallgatók követeléseire

Hétfő reggelre megmozdulást szerveztek az SZFE-s hallgatók az Innovációs és Technológiai Minisztérium Szemere utcai épülete elé. A helyszínválasztás nem véletlen: ugyanis a Minisztérium közbeavatkozásával lehetne csak feloldani az egyetemi polgárság és a kuratórium között kialakult helyzetet. A tüntetésen a diákok mellett közel harminc ismert színházi és filmes alkotó kampányolt az autonóm felsőoktatás mellett.
Színház

Blokád alá került az SZFE Rákóczi úti épülete is

Miután Szarka Gábor pénteken előrehozott őszi szünetet rendelt el és hat órára ki akarta üríttetni a Vas és a Szentkirályi utcai épületet, a diákok sajtótájékoztatójával egy időben több hallgató átvonult az SZFE Rákóczi úti campusához, hogy ott védje a termeket.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World ajánló

Balkáni hév, magyar népdal és cigány hallgatók – Bemutatjuk az idei WOMEX fellépőit

Öt magyar együttest mutatunk be az idei WOMEX-ről, akiket élőben hallhat a Müpában. Ők a hazai világzene fűszerei: izgalmas és színes előadók, egyik lábukkal a tradícióban, másikkal a modernitásban.
Jazz/World magazin

John Zorn zenei víziói

John Zorn frivol módon bánik a zenei formákkal, épp csak addig használva őket, amíg kiszívja a velejüket. A végeredmény azonban nem csak egy életmű, több annál. Egy korszak lenyomata.
Jazz/World lemez

10 lemez Londonból, ami után mást fogsz gondolni a jazzről

Az Egyesült Királyságban reneszánszát éli a jazz. Ahogy az lenni szokott, a műfaj időről időre kidugja a fejét az ágyásból, felbukkan itt-ott, néhány éve pedig szárnyakat kapott az olyan könnyebb műfajoktól, mint a hiphop, a dub, a techno és a trance. Összeszedtem azokat az albumokat, amiket hallanod kell, ha London és a jazz új arcára vagy kíváncsi.
Jazz/World fonó

A Fonó a második helyen a legjobb világzenei kiadók között

A Fonó Budai Zeneház a második helyre került a legjobb világzenei kiadók között. A Womex (World Music Expo) által közzétett listán a Fonó, amelyet korábban soha nem rangsoroltak ilyen magasra, egyedüliként szerepel a teljes kelet-közép-európai lemezpiacról.
Jazz/World interjú

„Zenében lakozó vándorszínház versekből és dalokból”

A carPEDIGnem formációt 2014-ben hozta létre Karap Zoltán, a filozófia doktora, szerkesztő-újságíró és Dézsi Darinka színművész. A duó később kibővült új tagokkal, de az eredeti szándék – „zenében lakozó vándorszínház versekből és dalokból” – máig töretlen. Karap Zoltán és Dézsi Darinka a megismerkedésükről, a versek erejéről és a „kuntriról” is meséltek a Fideliónak. Aki pedig nem éri be az interjúval, meg is hallgathatja őket szombaton, október 17-én a Duna tévén, a 14.30-kor kezdődő Partitúrában, amely most Kisvárdán és a Nyírségben kalandozik.