Jazz/World

És azt tudta, hogy Boris Vian jazztrombitás is volt?

2018.01.21. 12:34
Ajánlom
A francia avantgárd polihisztor nemcsak tehetséges volt hangszerén, de jazzkritikáival a műfaj korabeli megítélését is befolyásolta.

Csak két dolog van: a szerelem, mindenfajta szerelem a csinos lányokkal, meg a New Orleans-i muzsika vagy a Duke Ellingon-féle”

- írja Boris Vian a Tajtékos napok Előszócskájában, aminek főhősét, Chloét egy Duke Ellington számról nevezte el. Erre is utal Vian a szállóigének is beillő mondatban, amikor a regény férfi főhőse, Collin megszólítja Chloét: „Csókolom, magát Duke Ellington hangszerelte?”

Duke Ellington és az amerikai zene

Kapcsolódó

Duke Ellington és az amerikai zene

Duke Ellington zenéje keveset változott az évtizedek során, mégis érdekes tudott maradni, mert mindvégig magas színvonalon, könyörtelenül a saját szája íze szerint komponált, ugyanakkor a zenéje közvetlen kapcsolatban maradt a jazz forrásával, annak mára a mélységbe húzódott árnyalatai jelentették a fő szervezőelvét.

[PINTEREST] 5a620288a4eb6

Ahogy a Tajtékos napok szürreális világában minden a szerelemről és a jazzről szólt, úgy Boris Vian életében is nagy jelentősége volt ennek a két dolognak. Bár soha nem járt Amerikában, 16 éves korától elkötelezett szerelmese lett az amerikai jazznek, amikor először hallotta Párizsban Duke Ellington játékát. Elkezdett trombitálni, és a következő évben már csatlakozott is a Hot Club de France  zenekarhoz. Rövid időn belül a francia jazzélet meghatározó személyisége lett: 1939-ben, 19 évesen például ő volt az egyik szervezője Duke Ellington második franciaországi koncertjének, huszonkét évesen pedig már Claude Abadie zenekarában játszott.

Később olyan közel kerültek egymáshoz Duke Ellingtonnal, hogy az amerikai jazz-zenész lett Boris Vian lányának keresztapja.
[PINTEREST] 5a62012759e57

Akkoriban Párizsban élénk jazzélet folyt: a híres kávéházban, a Le Tabouban minden éjjel szólt a jazz, Boris Vian pedig az Abadie Orchestra tagjaként egyike volt az itt rendszeresen fellépő zenészeknek. Nemcsak a kor francia művészei, hanem az éppen Párizsban koncertező amerikai zenészek is gyakran megfordultak itt: Juliette Grecó révén - akinek Vian több dalt írt, és akit akkoriban érzékeny szálak fűztek a trombita fekete hercegéhez - megismerkedett és együtt játszott Miles Davissel. Emellett Charlie Parkerrel, Louis Armstronggal, és Errol Garnerrel is kapcsolatba került ily módon.

Boris Vian egyike volt az első jazzkritikusoknak is: a Jazz Hot című folyóirat számára rendszeresen publikált, illetve a Combat szerzője és jazz rovatvezetője lett.

írásai nagyban befolyásolták a jazz korabeli megítélését: Kiállt például az akkoriban beszivárgó, és a francia közönséget megosztó új amerikai stílus, a bebop mellett. 

Különösen nagy tettnek számított ez abban a korban, amikor a náci propaganda megpróbálta megakadályozni ezeknek az amerikai hatásoknak az integrálását. Boris Vian mindvégig preferálta a feketék által játszott jazzt, és azt gondolta, hogy egy fehér ember soha nem léphet egy fekete jazz-zenész nyomdokaiba. Erről önmagával kapcsolatban is meg volt győződve. Egy helyen azt írta:

azt hiszem, egy kicsit úgy játszom trombitán, mint egy disznó".

Ebből a megkülönböztetésből kifolyólag le is becsülte kora fehér bőrű jazz-újítóit. Az amerikai fehér zongorista, Stan Keaton például nagyon ellenszenves volt neki, szerinte "súlyos" kompozíciós próbálkozásai nevetségesek voltak, és amit ő játszott, az köszönő viszonyban sem volt a jazzel. Boris Vian véleményében minden bizonnyal nagy szerepet játszott az, hogy az újító feketék muzsikáját - amiben ő az elnyomottságból felszabadult lélek hangját, és az intellektus uralmából kivetkőző, tiszta zenét hallotta - sokszor a fehérek értékesítették fehér közönségnek - a legkevesebbet pedig maguk a zenészek profitálták zenéjükből.

[PINTEREST] 5a6201dd4463d

Boris Vian tehát végig egy furcsa önellentmondásban játszott jazzt, de akkor sem szakított a stílussal, amikor már irodalmi munkássága egyre fontosabbá vált számára.

Az egyedüli akadályt a gyerekkorában diagnosztizált, egyre súlyosbodó szívbetegsége jelentette, ami miatt abba kellett hagynia a trombitálást.

Ekkoriban még nagyobb figyelemmel mélyült el a dalszerzésben, életében több mint 500 dalt szerzett, az ötvenes években pedig operalibrettót, színdarabokat, musicaleket is írt. Legnagyobb zenei sikerét a Le Déserteur (1954) című  pacifista dallal érte el,  amivel az algériai háború ellen tiltakozott. Ezt a dalt eredetileg ő maga énekelte színpadon, ezért nagyon megharagudott Marcel Mouloudjira, aki a szókimondó szövegét átírva adta elő a dalt, mert félt, hogy betiltják produkcióját. Hiába írta át a szöveget, a dalt így is betiltották, majdnem 30 évre. Boris Vian 1959-ben a Köpök a sírotokra című könyvéből akarata ellenére készült film vetítésén lett rosszul és a kórházba menet, 39 évesen meghalt. 

(forrás: Zipernovszky Kornél: Az európai jazz kialakulása és néhány jellegzetes előadója In.: Kerekes György - Pallai Péter: A jazz évszázada; The jazz scene in Paris, monsieurcocosse.blogspot.hu;  Boris Vian and jazz,  Art and Popular culture)

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Rosszkedvű? – Vígjátékok karantén idejére

Nem a valóság elől menekülünk, egyszerűen csak szeretnénk egy kicsit jobban érezni magunkat. Ezért nézünk vígjátékokat és ezért ajánljuk őket. Szubjektív filmajánlónkban az HBO Go klasszikus és közelmúltbeli vígjátékaiból válogattunk.
Klasszikus

Ha ennek vége, első dolgom találkozni a zenekarommal

Fischer Iván, a Budapesti Fesztiválzenekar alapító karmestere azt mondja, hozott a járványhelyzet jót is a rossz mellett. De vannak dolgok, amelyek ne maradjanak így. Például, hogy nem találkozhat a zenekarával.
Klasszikus

Elhunyt Peskó Zoltán világhírű magyar karmester

83 évesen, hosszas betegség után március 31-én elhunyt Peskó Zoltán - tájékoztatta lapunkat a művész családja.
Vizuál

Online elérhető művészeti filmek a napfényes Itáliáról

Online elérhető A művészet templomai című népszerű ismeretterjesztő sorozat, első körben hat film, köztük a firenzei Uffizi képtárat, Róma bazilikáit, a milánói Scala történetét, Leonardo és Raffaello életpályáját bemutató alkotások nézhetők.
Színház

Kováts Adél: „Nem csak a járványt kell túlélnünk”

Kováts Adél Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő, a Radnóti Színház igazgatója a napirendben hisz, megpróbál nem egész nap dolgozni, ugyanakkor élvezi is a home office előnyeit. Tudja, hogy a járványt követően szemléletet kell váltanunk, de most a legfontosabbnak a szolidaritást tartja.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World videó

A járvány alatt is dolgozókért szól a Neked írom a dalt különleges verziója - Videó!

A dal szerzője, Presser Gábor mellett olyan művészek énekelnek együtt, mint Zorán vagy Charlie - összesen negyvenhárman köszönik meg az egészségügyiben vagy kereskedelemben dolgozók és a tanárok munkáját.
Jazz/World fonó

Elitcsapatban Lajkó Félix a VOLOSI közös lemeze

Egyetlen magyar kiadású albumként az elmúlt öt év legjobb ötven lemeze közé került Lajkó Félix & VOLOSI közös lemeze a világ legelismertebb világzenei szaklapja, a londoni székhelyű SONGLINES listáján.
Jazz/World online közvetítés

„A zene lelki táplálék” – Erkélykoncertek a Hagyományok Házában minden délben

A Hagyományok Háza minden délben koncertsorozattal jelentkezik a Corvin téri székházának teraszáról. Az eseménysorozat április 22-éig a Hagyományok Háza Facebook oldalán követhető.
Jazz/World magazin

A Hungarian FolkEmbassy & Barátai népzenével és régizenével a magyar–lengyel barátságról

A magyar-lengyel barátság napján, március 23-án látott napvilágot a Hungarian FolkEmbassy & Barátai új lemeze, amelyet Budapesten és Varsóban vettek fel 2019 telén.
Jazz/World gyász

Elhunyt Manu Dibango jazz-szaxofonos

A fúziós jazz legendás alakjának halálát az új koronavírushoz köthető tüdőgyulladás okozta. 86 éves volt.