Jazz/World

És azt tudta, hogy Boris Vian jazztrombitás is volt?

2018.01.21. 12:34
Ajánlom
A francia avantgárd polihisztor nemcsak tehetséges volt hangszerén, de jazzkritikáival a műfaj korabeli megítélését is befolyásolta.

Csak két dolog van: a szerelem, mindenfajta szerelem a csinos lányokkal, meg a New Orleans-i muzsika vagy a Duke Ellingon-féle”

- írja Boris Vian a Tajtékos napok Előszócskájában, aminek főhősét, Chloét egy Duke Ellington számról nevezte el. Erre is utal Vian a szállóigének is beillő mondatban, amikor a regény férfi főhőse, Collin megszólítja Chloét: „Csókolom, magát Duke Ellington hangszerelte?”

Duke Ellington és az amerikai zene

Kapcsolódó

Duke Ellington és az amerikai zene

Duke Ellington zenéje keveset változott az évtizedek során, mégis érdekes tudott maradni, mert mindvégig magas színvonalon, könyörtelenül a saját szája íze szerint komponált, ugyanakkor a zenéje közvetlen kapcsolatban maradt a jazz forrásával, annak mára a mélységbe húzódott árnyalatai jelentették a fő szervezőelvét.

[PINTEREST] 5a620288a4eb6

Ahogy a Tajtékos napok szürreális világában minden a szerelemről és a jazzről szólt, úgy Boris Vian életében is nagy jelentősége volt ennek a két dolognak. Bár soha nem járt Amerikában, 16 éves korától elkötelezett szerelmese lett az amerikai jazznek, amikor először hallotta Párizsban Duke Ellington játékát. Elkezdett trombitálni, és a következő évben már csatlakozott is a Hot Club de France  zenekarhoz. Rövid időn belül a francia jazzélet meghatározó személyisége lett: 1939-ben, 19 évesen például ő volt az egyik szervezője Duke Ellington második franciaországi koncertjének, huszonkét évesen pedig már Claude Abadie zenekarában játszott.

Később olyan közel kerültek egymáshoz Duke Ellingtonnal, hogy az amerikai jazz-zenész lett Boris Vian lányának keresztapja.
[PINTEREST] 5a62012759e57

Akkoriban Párizsban élénk jazzélet folyt: a híres kávéházban, a Le Tabouban minden éjjel szólt a jazz, Boris Vian pedig az Abadie Orchestra tagjaként egyike volt az itt rendszeresen fellépő zenészeknek. Nemcsak a kor francia művészei, hanem az éppen Párizsban koncertező amerikai zenészek is gyakran megfordultak itt: Juliette Grecó révén - akinek Vian több dalt írt, és akit akkoriban érzékeny szálak fűztek a trombita fekete hercegéhez - megismerkedett és együtt játszott Miles Davissel. Emellett Charlie Parkerrel, Louis Armstronggal, és Errol Garnerrel is kapcsolatba került ily módon.

Boris Vian egyike volt az első jazzkritikusoknak is: a Jazz Hot című folyóirat számára rendszeresen publikált, illetve a Combat szerzője és jazz rovatvezetője lett.

írásai nagyban befolyásolták a jazz korabeli megítélését: Kiállt például az akkoriban beszivárgó, és a francia közönséget megosztó új amerikai stílus, a bebop mellett. 

Különösen nagy tettnek számított ez abban a korban, amikor a náci propaganda megpróbálta megakadályozni ezeknek az amerikai hatásoknak az integrálását. Boris Vian mindvégig preferálta a feketék által játszott jazzt, és azt gondolta, hogy egy fehér ember soha nem léphet egy fekete jazz-zenész nyomdokaiba. Erről önmagával kapcsolatban is meg volt győződve. Egy helyen azt írta:

azt hiszem, egy kicsit úgy játszom trombitán, mint egy disznó".

Ebből a megkülönböztetésből kifolyólag le is becsülte kora fehér bőrű jazz-újítóit. Az amerikai fehér zongorista, Stan Keaton például nagyon ellenszenves volt neki, szerinte "súlyos" kompozíciós próbálkozásai nevetségesek voltak, és amit ő játszott, az köszönő viszonyban sem volt a jazzel. Boris Vian véleményében minden bizonnyal nagy szerepet játszott az, hogy az újító feketék muzsikáját - amiben ő az elnyomottságból felszabadult lélek hangját, és az intellektus uralmából kivetkőző, tiszta zenét hallotta - sokszor a fehérek értékesítették fehér közönségnek - a legkevesebbet pedig maguk a zenészek profitálták zenéjükből.

[PINTEREST] 5a6201dd4463d

Boris Vian tehát végig egy furcsa önellentmondásban játszott jazzt, de akkor sem szakított a stílussal, amikor már irodalmi munkássága egyre fontosabbá vált számára.

Az egyedüli akadályt a gyerekkorában diagnosztizált, egyre súlyosbodó szívbetegsége jelentette, ami miatt abba kellett hagynia a trombitálást.

Ekkoriban még nagyobb figyelemmel mélyült el a dalszerzésben, életében több mint 500 dalt szerzett, az ötvenes években pedig operalibrettót, színdarabokat, musicaleket is írt. Legnagyobb zenei sikerét a Le Déserteur (1954) című  pacifista dallal érte el,  amivel az algériai háború ellen tiltakozott. Ezt a dalt eredetileg ő maga énekelte színpadon, ezért nagyon megharagudott Marcel Mouloudjira, aki a szókimondó szövegét átírva adta elő a dalt, mert félt, hogy betiltják produkcióját. Hiába írta át a szöveget, a dalt így is betiltották, majdnem 30 évre. Boris Vian 1959-ben a Köpök a sírotokra című könyvéből akarata ellenére készült film vetítésén lett rosszul és a kórházba menet, 39 évesen meghalt. 

(forrás: Zipernovszky Kornél: Az európai jazz kialakulása és néhány jellegzetes előadója In.: Kerekes György - Pallai Péter: A jazz évszázada; The jazz scene in Paris, monsieurcocosse.blogspot.hu;  Boris Vian and jazz,  Art and Popular culture)

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Rabul ejtette a franciák szívét, most Carreras partnere: Pasztircsák Polina

Violetta szerepében óriási sikert aratott a Toulouse-i Operaház szezonnyitó Traviata előadásában Pasztircsák Polina. A fiatal szopránnal beszélgettünk, aki titkos álmát és zenei idolját is elárulta nekünk.
Jazz/World

Így szól A rózsaszín párduc jazz-fusion változatban

A Fidelión mutatkozik be az Antal Gábor Trió stúdió session sorozatának harmadik, befejező része. Két saját szerzemény után ezúttal Henry Mancini híres filmzenéjéből készült feldolgozással jelentkeznek.
Klasszikus

Együttműködésről döntött a Filharmónia Magyarország és a Fesztiválzenekar

Az elmúlt öt évben több mint egymillió ember hallhatta a Filharmónia Magyarország rendezvényeit országszerte. A koncertszervező cég most együttműködési megállapodást írt alá a Budapesti Fesztiválzenekarral.
Zenés színház

„Volt bennem nosztalgia” – Musicalt énekel új lemezén Dolhai Attila

A rajongók és Dolhai Attila kedvenceiből állt össze az a dupla album, amellyel az énekes négy év után visszatér a musical műfajához.
Klasszikus

Tetszett a Ruben Brandt? Ezeket a klasszikus zenéket hallhatod benne

Milorad Krstić animációs filmje, a Ruben Brandt, a gyűjtő az idei tél egyik legsikeresebb mozija, amelyben számos utalás történik a nyugati kultúra ikonikus alkotásaira. De milyen zenék hallhatók benne?

Támogatott mellékleteink

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World hír

Herczku Ágnes színházi előadást rendez a lemezbemutatójából

Az énekesnő Hozomány című legújabb népzenei albumát december 19-én és 20-án mutatja be a felújított Hagyományok Háza színháztermében, egy szcenírozott lemezbemutató keretében.
Jazz/World magazin

Így történt, hogy Sun Ra szóra bírta a némákat zenéjével

Herman Poole Blount, művésznevén Sun Ra zeneterápiás célból adott koncertet egy chicagói idegklinikán, ahol még a vártnál is gyorsabb „gyógyulást” ért el.
Jazz/World klippremier

Így szól A rózsaszín párduc jazz-fusion változatban

A Fidelión mutatkozik be az Antal Gábor Trió stúdió session sorozatának harmadik, befejező része. Két saját szerzemény után ezúttal Henry Mancini híres filmzenéjéből készült feldolgozással jelentkeznek.
Jazz/World hír

Világzenei toplistán landolt Lakatos Mónika szólólemeze

A Romengo énekesnőjének Romanimo című albuma a World Music Charts Europe 2018, éves listájának 14. helyére került.
Jazz/World magazin

Sötét sarkok a modern jazzben

Mitől sötét a darkjazz, milyen attribútumai vannak, és mi köze van a filmművészethez? Jazztörténeti sorozatunk következő epizódja.