A Seattle-ben, feminista művészcsaládba született szaxofonos New York-ba költözve vált ismert alakjává a jazzéletnek, ahol viszonylag korán bemutatkozott nem csak mint zenész, de mint női aktivista is – amit természetesen zenéjében is témává tett. Ahogy egy interjúban mesélte,
hamar megelégelte, hogy a legtöbben azt jegyezték meg vele kapcsolatban, hogyan néz ki a színpadon, hogy „mekkora a tüdőkapacitása”, illetve gyakran kapott olyan megjegyzéseket, hogy „szexi és még játszani is tud”.
Valószínűleg ezért is hozta létre a Women in Jazz Organisation (WIJO) nevű szervezetet 2016-ban, amiben benne volt a Trump nőkkel szembeni politikájára adott válasz is. Előző két albumába, a Restless Idealism (Origin, 2016), és a Chasing the Unicorn (Posi-Tone, 2017) címűbe is belefogalmazta már a zene nyelvén, amit a jelen társadalmáról gondol. Most azonban a #meetoo kampány után debütált új albumát, a The Future is Female (Posi-Tone, 2018) tíz kompozícióját minden eddiginél direktebben ennek a témának szentelte.
Már a borító is beszédes, amin Tomb Raiderre hajazó militarista felszerelésben áll, sugallva az erőt, kezében sajátos fegyverével, a szaxofonnal.
Hogyan tudta kifejezni gondolatait, érzéseit, ha egy instrumentális albumról beszélünk? – kérdezhetnénk. Elsősorban a címadásokkal, és három fő hangszere – a tenorszaxofon, a szopránszaxofon és a basszusklarinét – hangjának megszemélyesítésével, valamint a dalok ritmikai és melodikus felépítésével. Az album alapvetően a straight-ahead, és a hard swing határozottságát és keménységét a post-bop érzékenységével vegyíti, és sokszor agresszív, komor szerzeményeket tartalmaz. A Females Are Strong As Hell könyörtelen tempóját például mintha a nőkben összegyűlt belső feszültség táplálná, miközben a #MeToo címűben a basszusklarinét légies, lágy hangja fejezi ki a női nem esendőségét és áldozatszerepét. Ugyanakkor a Nasty Women Grab Back című kompozícióban szopránszaxofonon játszik, amin saját bevallása szerint sokkal rugalmasabbnak érzi magát, mint a többi hangszeren, és a zenéje ennek megfelelően, megállíthatatlanul felesel hallgatójával.
Az album hátterében személyes élmények és más nőkkel folytatott beszélgetések állnak, köztük olyanok, akiket akár saját jazz mentoraik is bántalmaztak, zaklattak, verbálisan vagy fizikálisan, esetleg – ami mindennaposnak számít – finom eszközökkel manipuláltak. Coss irántuk érzett szolidaritását fejezi ki hangokkal ezen az albumon.
A lemezbe ide kattintva tud belehallgatni.
hírlevél
