- Elsősorban jazz-zenészként ismerik Önt, de számos műfajban alkotott már a musicaltől a klasszikus zenéig. Honnan ered az a szerteágazó érdeklődés?

- Én ilyen vagyok. Már 1966-ban, amikor hazajöttem Nyugatról, hoztam magammal egy itthon akkor még ritkaságszámba menő lemezjátszót, amin felváltva hallgattam elektronikus zenét, Stravinskyt, Rolling Stonest, Beatlest és a legmodernebb jazzt, John Coltrane-t.

A jazz-zenészek pedig csak néztek, hogy miért hallgatok Rolling Stones-t.

Mert szerettem, azért. Már akkor is bennem volt ez a sokrétűség. Azt gondolom, hogy egy jazz-zenésznek először meg kell tanulnia jól a mainstream jazz nyelvét, a bebopot, de aztán nem szabad ebben megragadni.

Szakcsi Lakatos Béla (Fotó/Forrás: Csibi Szilvia)

- Többek között az Ön nevéhez is köthető az ún. gipsy, vagy roma jazz kialakulása Magyarországon. Mit gondol, mi az oka, hogy rengeteg, kiváló roma származású jazz-zenészünk van?

- A rendszerváltás után a vendéglátóipar visszaszorulásával megszűnt a cigányzene, ami rengeteg roma család megélhetését adta. Mivel ezeknek az embereknek a vérében van a zene, nem hajlandóak mással foglalkozni, ezért megpróbálnak elhelyezkedni a klasszikus zenében, a popban és a legtöbben a jazzben.  A Zeneakadémia tele van cigány származású zenészekkel, mert tanulni akarnak. A jazz-zenészeknek pedig közel 60%-a roma származású, és nagyon sokan közülük világszínvonalon játszanak. Jack DeJonette mondta nekem nemrég:

Béla, 15 év múlva Európa jazzfővárosa Budapest lesz!”

Akkor csak néztem, de lassan igaza lesz. Jönnek ide Európából, Amerikából, és csodálkoznak, hogy nem csak a puszta, a paprika meg az operett országa vagyunk, hanem a jazzé is, és ebben nagy érdeme van a roma zenészeknek is.

- Ön mindig is igyekezett nyitottan közelíteni az aktuális zenei trendekhez. A jelenlegi zenei irányzatokkal mennyire akar lépést tartani?

azt, amit amit az amerikai feketék körülbelül tíz éve játszanak. Robert Glasper és csapata, vagy a dobos David Gilmore űzik most ezt az új irányzatot; ő például úgy dobolja ezt a nyolcados modern zenét, hogy életveszélyes! Vagy ott van a modern kori zenebohóc, Jacob Collier, aki ki sem jött a szobájából, és világsztár lett. Tőle fel is dolgoztuk a Hide away című slágert. Tehát figyelni kell ezeket a fiatal embereket, mert nagyon izgalmas dolgokat művelnek.

Kapcsolódó

Jacob Collier elhozta a jövő zenéjét

A fiatal brit szupersztár koncertje az első perctől kezdve olyan volt, mint egy tudományos-fantasztikus film: tudjuk, hogy, amit látunk, akár meg is történhet, de nem hisszük el – csak tátott szájjal figyeljük az akciódús jeleneteket, miközben kicsit félünk is az ismeretlentől.

Rákfogó Együttes (Fotó/Forrás: Nagy Attila / Müpa)

- Több, mint negyven éve játszik jazzt. Hogyan trenírozza magát arra, hogy mindig friss legyen az improvizáció és ne fusson bele önismétlésbe?

- Kétféle zenész van: van, aki panelekkel dolgozik, ami egy biztonságos út az improvizációban, de egy idő után unalmas, és a másik típus, aki felvállalja a valódi rögtönzéssel járó kockázatot. Én is ebbe a csoportba tartozom. Ezt a zenészt arról lehet felismerni, hogy bizonyos pontokon őt hallva olyan érzése van a nézőnek, hogy mindjárt összedől az egész improvizáció, de a végén mégis csodálatosan kitisztul a játék. Ez a klasszikus zenére is érvényes, annak ellenére, hogy ott leírt anyagról beszélünk: ha azt érzem, hogy nagyon be van gyakorolva a darab, akkor unatkozom.

Ha az előadó ott, helyben szüli meg a zenét -akár a tempó, dinamika szintjén-, akkor mindenki elájul. Ez az egész egy halálos, komoly játék.

- Ha jól tudom, régóta foglalkoztatja az operaírás gondolata. Ez a terve hol tart?

- Most kezdtem el írni a művet, kaptam rá támogatást is. Bibliai témához nyúltam: a tudás fája a központi motívum, így nem annyira opera lesz ez, mint inkább misztériumjáték, amihez Bolyki György írja a librettót. Ugyanakkor nem kifejezetten vallásos műnek szánom a darabot, engem az a gondolat foglalkoztatott, hogy miért választjuk mindig a rossz megoldást, amikor jól is cselekedhetnénk. A végén a darabot nyitva hagyjuk: szeretném, ha magától jutna arra a megoldásra a néző, hogy itt lenne az ideje a változtatásnak. Egyébként azt hiszem,

és az is biztos, hogy teljesen más operát írok, mint a klasszikus zenészek, mert a jazz felől jövök, és máshogyan gondolkodom.

- A december 10-ei koncerten mit hallhatunk majd?

- Ezen a koncerten a fiammal, Róberttel Bach c-moll versenymű két zongorára című művét adjuk elő, majd Kelemen Barnabással és Kokas Katalinnal játsszuk Bartók II. vonósnégyesét. Nagyon különleges lesz, hogy eredetiben halljuk tőlük a Bartók-művet, majd ugyanazokra a motívumokra improvizálok. A második részben Presser Gáborral játszom duóban, az énekes szólista pedig Falusi Mariann lesz.