Charlie Chaplin egy személyben volt színész, rendező, forgatókönyvíró, producer, kaszkadőr és vágó, de kevesen tudják, hogy többnyire az egész estét filmjei zenéjét is ő szerezte. Így van ez az 1936-ban készült Modern idők című film esetében is, amelynek szenvedélyes dallamos muzsikáját Puccini Toscája ihlette.
Íme az eredeti:
A dallam megihlette John Turner és Geoffrey Parsons szövegírókat is, akik Smile címmel írtak dalszöveget a melódiához.
Először Nat King Cole készített felvételt a dalból 1954-ben. Ennek a bevezető ütemeiben egyébként mintha a Nessun dorma... kezdetű ária dallamtöredékét fedezhetnénk fel.
1963-ban Judy Garland előadta a dalt az Ed Sullivan Showban. Ez volt az az amerikai tévéshow, amelyet a legtöbb háztartásban néztek, és így lett a lassan jazzstandarddé váló dal széles körben ismert.
Az Oscar Peterson Trio a Great Connection című albumán szerepelteti a Smile lassú, álmatag feldolgozását. Ezen az albumon Chaplin igen megtisztelő helyre került zeneszerzőként, hiszen Oscar Hammerstein és Duke Ellington dalai is szerepelnek a korongon.
Robert Downey Jr. a kilencvenes évek elején azt a nehéz színészi feladatot kapta Richard Attenborough rendezőtől, hogy játssza el Chaplint egy életrajzi filmben. Az alkotás vegyes fogadtatásra talált, sokan szóvá tették, hogy a film messze elmarad az alanyának, tehát Chaplinnek a filmjeitől, de Downey Jr. alakítását szinte kivétel nélkül dicsérték. S ami azt illeti, a ma Vasemberként ismert színész egy egész kedves és szívből jövő feldolgozást is készített a Smile című dalból a filmhez.
Barbra Streisandé az egyik leghíresebb feldolgozás, ezúttal mégsem azt, hanem a Tony Bennett-tel közös felvételt idézzük meg. Ha valaki szívesen hallgat filmzenékben felbukkanó dalokat, akkor ajánljuk az énekesnő The Movie Album című lemezét, amelyen olyan klasszikusok hallhatók, mint a Moon River és a Wild is the Wind.
„Gregory Porter birtokolja a legtöbb olyan dolgot, amit egy férfi jazz énekestől várnánk, és talán egy-két olyan dolgot is, amiről nem tudtuk, hogy várunk” – írja a New York Times a november 19-én Budapestre látogató jazz-zenészről, akinek naná, hogy van néhány felvétele a Smile című dalból. A fülessapiban nyomuló Porter az alábbi felvételen egy kicsit karácsonyira vette a stílust.
Bobby McFerrin és Chick Corea a New York-i Blue Note nevű jazzbárban adták elő a dalt. Lehetetlen nem boldogan vigyorogni, ha Bobby McFerrin látjuk – hát ha még a jellegzetes dünnyögésébe is belekezd. Ráadásul ezen a felvételen a közönség egyik tagja is mikrofont kap, és egész ügyesen elénekli a melódiát.
Anne Akiko Meyers és Akira Eguchi álomszerű előadása Claus Ogerman interpretációja alapján készült, és 2009-es albumukon szerepel. Ezzel a klasszikus verzióval zárjuk az összeállítást.
A dal szövege sem kevésbé gyönyörű, mint a melódia.
Smile though your heart is aching
Smile even though it's breaking
When there are clouds in the sky, you'll get by
If you smile through your fear and sorrow
Smile and maybe tomorrow
You'll see the sun come shining through for you
Light up your face with gladness
Hide every trace of sadness
Although a tear may be ever so near
That's the time you must keep on trying
Smile, what's the use of crying?
You'll find that life is still worthwhile
If you just smile
That's the time you must keep on trying
Smile, what's the use of crying?
You'll find that life is still worthwhile
If you just smile