Az 1980-as év fontos pont volt a Hungária együttes életében: Rock and roll party című lemezük arany-, majd pedig platinalemez lett, végül több mint hatszázezer példányt adtak el belőle. „Azt hiszem, jó időben és jó helyen kell lenni a sikerhez, és mi beletrafáltunk” – elevenítette fel az időszakot nemrég megjelent beszélgetőkönyvében Novai Gábor, a zenekar legendás dalszövegírója és basszusgitárosa. A Radnai Péterrel közösen született Mi ez a tánc, fiatalok? című kötetből kiderül, hogy a siker pénzügyileg még továbbra sem lendítette előre a Hungáriát, így egyértelmű volt számukra, hogy még nagyobbat kell dobbantaniuk.
A Hungária együttes az MTV stúdiójában, 1977-ben: Fenyő Miklós, Kékesi Zoltán, Szikora Róbert, Sipos Péter, (Fotó/Forrás: Gyulai Gaál Krisztián / Fortepan)
„Mi lenne, ha egy limbóshow-t csinálnánk?”
Az együttes épp az Országos Rendező Iroda turnéján vett részt, amikor hirdetni kezdték az 1981-es Táncdalfesztivált, egy rajongójuk pedig azt javasolta, nevezzenek be. Novainak tetszett az ötlet, jó lehetőséget látott a fellépésben. Fenyő Miklós azonban óvatosságra intette a zenekart: „Gyerekek, ha mi most a siker kezdetén nem tudunk előrelépni a fesztiválon, akkor nincs értelme odamenni. Olyat kellene nyújtatni, hogy legalább helyezett legyen a Hungária.”
Novai azonban kötötte az ebet a karóhoz, sikeres turnéjukra hivatkozott, valamint azzal érvelt, ha látványos show-val jelennek meg a népszerű eseményen, biztosan sikerül megnyerniük a közönséget:
Gondolod, hogy egy fesztiválon nem ér semmit, hogy ennyien szeretnek bennünket?
– replikázott a basszusgitáros. Ezt követően pedig már vázolta is az ötletet, amelyből a zenekar egyik legnagyobb slágere fejlődött ki: „A közönség most újdonságnak tart minket, ha bemutatunk a fesztiválon egy olyan show-t, amit nem szoktak meg egy ilyen versenyen, akkor talán megjegyeznek bennünket. Mi egy különleges show-val ki tudunk tűnni a sok szereplő közül. Valójában minden énekes, aki kiáll egy ilyen dalversenyen, csak énekel. Nincs látvány. De mi lenne, ha mi egy limbóshow-t csinálnánk? Mert olyat még nem látott a magyar közönség.” Novainak nem véletlenül ez jutott eszébe, hiszen a repertoárjukban már volt néhány Chubby Checker-féle limbódal, a show pedig adta magát, nem kellett hozzá más, csak egy kis tengerparti hangulat, néhány fiatal és egy léc.
Fenyő Miklóst persze nem volt könnyű kibillenteni a józanságából, és rögtön jelezte, hogy nincs is ehhez megfelelő daluk. Novai azonban előkapta a gitárját, és azt felelte: „Dehogy nincsen!” Így született meg a Limbó hintó című dal alapja, amelyhez később Fenyő Miklós is bedobta saját ötleteit. A próbákon Kékes Zoltán hozzátette a tapsos vampet, Szikora Róbert hozta a hawaii betétet, Fekete Gyula pedig rájátszotta szaxofonszólóját. Novai visszaemlékezése szerint Fenyőtől eredt az ötlet, hogy a dal mindig moduláljon egy fél hanggal lejjebb, pontosan úgy, ahogy a limbóléc is ereszkedik. A turné során már befejezték a végleges szöveget, és hamarosan be is nevezték a számot Novai–Fenyő-szerzeményként.
A Hungária együttes 1980-ban (Fotó/Forrás: Urbán Tamás / Fortepan)
Kitört a pesti limbóláz
Az együttes célja tehát egyértelmű volt: valahogy kitűnni a táncdalfesztivál versenyzői közül. De mit szóltak ehhez a szervezők? Novai szerint is furcsa volt nekik, és azonnal figyelmeztették a zenekart, hogy két produkció között körülbelül egy percnyi idő áll rendelkezésükre a beálláshoz – addigra a színpadon ott kell lennie minden látványelemnek. „Néhány táncos behozott két pálmafát, egy másik meg a limbólécet, és ezzel már kész is volt a show. Egy pillanat alatt átváltozott a színpad. A színes ruhákkal, amiket viseltünk, teljes mértékben show-vá alakítottuk ezt a nótát” – idézte fel.
Amikor a Hevesi Sándor téri Nemzeti Színház épületében végül lement a dal, a közönség döbbenten tapadt a képernyőkre – ilyet valóban sohasem láttak még.
A 81-es táncdalfesztivál egyébként különösen erős volt, egyebek közt itt mutatkozott be a KFT Bábu vagy című szerzeményével, míg Soltész Rezső a Szóljon hangosan az ének, Cserháti Zsuzsa A boldogság és én, a Korál pedig a Homok a szélben című dallal jelentkezett. A klasszikus táncdalok mellett kérdéses volt, hogy vajon a nemzetközi zsűri hogyan értékeli a Hungária produkcióját, amely egyértelműen a nyugatos újhullám hatására született. A bizottságban azonban ültek francia, osztrák és nyugatnémet tagok is, akik kedvelték a modernebb dalokat.
Novai szerint ugyan borítékolható volt, hogy díjat fognak kapni, ám Fenyő Miklós még mindig szkeptikus volt, nem akarta elhinni, hogy nyerhetnek. „Jaj, most előz Cserháti!” – kiáltott fel a színfalak mögött. Ám nem sokkal később Kudlik Júlia bejelentette, hogy a szerzői kategória ötvenezer forintos fődíját a Limbó hintó című dal nyerte. A bejelentés már a többieket is meglepte, különdíjra, esetleg hangszerelési díjra számítottak, első helyre azonban nem. Ekkor hangzott el a Bors című sorozatól átvett idézet, amelyet többször is elismételtek a zenekarban:
Ezt megcsíptük, Fenyőkém.
A Hungária együttes ünnepel, miután Rock and roll party és a Hotel Menthol című albumuk platinalemez lett (Fotó/Forrás: Gábor Viktor / Fortepan)
Fehér öltönyben a csövesek előtt
Novai emlékei szerint túlzottan nagy partizás nem volt a díjátadó után. Az együttest sokan dicsérték, de a szerző úgy gondolja, a hátuk mögött biztosan elhangzott néhány negatív kritika is. Hozzátette, azt azonban mindenkinek el kellett ismernie, hogy a Limbó hintó átütő siker volt. „Amikor ilyen sikert ér el egy csapat, akkor feljut a pályafutása csúcsára,
márpedig én úgy éreztem, hogy a Limbó hintó volt a zenit.
Olyan országos népszerűségre tett szert ezáltal a Hungária, hogy ezt a sikert nehezen lehet túlszárnyalni” –tette hozzá.
Mint mondta, a fesztivál után folyamatosan csörögtek a telefonok, mindenhová hívták őket fellépni, de érzékelt valamiféle megosztottságot is a közönségben. Sokan szerették a dalt, de kialakult egy ellentábor is. „Volt egy döbbenetes példája a megosztottságnak, amikor a fesztivál nagy sikere után elhívtak bennünket a Szuperkoncertre a Hajógyári-szigetre, amit a Fekete Bárányok fesztivál folytatásának szántak, és ahová csupa rockert vártak. Siegel (Michael Siegel, a Hungária menedzsere – a szerk.) azt tanácsolta Fenyőnek, hogy menjünk el. De akkor bennem megszólalt valami, ami azt súgta, hogy ez nem frankó. Mondtam is Fenyőnek, hogy a táncdalfesztivál nézői után fellépni egy homlokegyenest más ízlésű közönség előtt, az öngyilkosság. Egy úgynevezett »csöves fesztiválra« nehogy már elmenjünk fehér öltönyben, mert a Limbó hintó ott gáz lesz” – emlékezett vissza. Fenyő Miklós és Szikora Róbert azonban hittek a sikerben. Az együttes végül részt vett a fesztiválon, igaz, Novai nem ment el a fellépésre, másnap a felesége a közértben hallotta vissza a pénztárostól, hogy botrány volt a szigeten,
mindenkit megdobáltak, aki nem csöves volt.
„Sajnáltam, hogy nekem lett igazam. Szikora végül már nem ment fel a színpadra. Ő időben kapcsolt. Megérezte az ottani hangulaton, hogy mennyire puskaporos a levegő. Akkor már jól láthatóan elvált egymástól a kétfajta közönség ízlése. A rockerek elkülönültek a pop és a korai alternatív zenék táborától” – idézte fel Novai.
Sorozatunk korábbi részei itt olvashatók>>>
Fejléckép: A Hungária együttes 1980-ban (Fotó/Forrás: Urbán Tamás / Fortepan)
hírlevél
