- Hogyan került az ECM-hez? A német kiadó kereste meg?

- Mindig ide akartam kerülni, de a sors máshová vitt. Most Manfred Eicher, a kiadó vezetője felhívott azzal, hogy szeretne velem együtt dolgozni. Amikor találkoztunk, megkérdeztem tőle, hogy ezt miért nem 25 évvel ezelőtt mondta. Csak azon múlt, hogy a sok munkája miatt akkor nem tudott ezzel foglalkozni és átadta másnak a feladatot, akinek viszont nem volt figyelme erre. Ennyi.

Ezt a társaságot nem érdekli, hogy valakiből sztár lesz-e, hanem csak tisztán a zene. Olyan zenészeket keresnek, akiknek van elképzelésük és mondanivalójuk.

Úgyhogy nagyon örülök, hogy ez a lemez náluk jelenik meg, ráadásul szólóban. A következő egy triólemez lesz, amit szintén ők adnak ki. Hihetetlen, de az is kész van már, Anders Jormin és Joey Baron közreműködésével. Mielőtt a stúdióba mentünk, játszottunk itthon a Zeneakadémián, azután Sopronban és Zalaegerszegen. A lemezt egyetlen nap alatt rögzítettük. Eszméletlen ilyen zenészekkel játszani. Hihetetlen, hogy mennyi pluszt adnak. És hogy milyen jól dolgoznak a stúdióban! Az maga volt a profizmus.

Snétberger Ferenc (Fotó/Forrás: Raffay Zsófi)

- A trióval stúdiólemezt készítettek, de a most megjelent album egy „élő“ lemez. Szokatlan egy újonnan leszerződtetett művésztől rögtön koncertfelvételt kiadni.

- Mondta is Manfred, hogy nem szokott belemenni, de mivel régóta ismer, bízott bennem. Kiküldi az embereit, felveszik, és kész. Nem is keverték, mégis hihetetlenül jól szól. Csak rövidíteni kellett, mert jóval hosszabb volt a műsor, mint hatvan perc.

- Nehéz lehetett lerövidíteni, mert rögtön hallani, hogy fantasztikusan felépített koncert volt. Mit hagyott ki?

-Nem én vágtam. Ültünk a stúdióban ketten, és végigbeszéltük. Manfred keverés nélkül akarta hallani -nem használnak még equalizert sem- és ő volt az, aki eldöntötte, hogy melyik szám kell, melyik nem, és hogy mi legyen a sorrend. Persze mindenről megkérdezett, mégsem kellett kiigazítanom, mert hihetetlen jó ötletei voltak. A régiek helyett inkább az újabb számaimat választotta, és azt mondta, el tudja képzelni, hogy még inkább a klasszikus irányba fordulok. Szereti az eredeti dolgaimat.

Snétberger Ferenc (Fotó/Forrás: Raffay Zsófi)

- A lemez nagyon letisztult, kevés díszítéssel és sok improvizációval, ugyanakkor elég absztrakt.

- Sokan mondták, akik régóta ismernek, hogy letisztult, nyugodt és precíz, és emiatt jó hallgatni. Megmondom őszintén, én ilyenkor nem hallgatom már újra, mert mindig találok benne valamit, ami nem tetszik. De nagyon megkapott, hogy csodálatosan szól. Az ECM egyik hangmérnöke a színpad alatt vette fel. A termet pedig Giulio Gallo hangosította, akivel azóta is folyamatosan dolgozom. Ő az iskolába (Snétberger Tehetségközpont – a szerk.) is eljön majd. Egyszer már járt ott, és annyira megtetszett neki, hogy szívesen jön és segít a gyerekeknek. Fantasztikus hallása van. Ő hangosította a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon a szimfonikus koncertünket is Kellerékkel. Egy zenész számára nemcsak a közönség, és a terem számít; ha szépen szól a hangosítás, az is nagyon inspirálóan hat.

- Most a magyar állam által hathatósan felkarolt Snétberger Tehetségközpont következő, tavaszi félévének meghallgatásaira jött Budapestre. Az intézmény -úgy tűnik- révbe ért, nyugodtan dolgozik a hátrányos helyzetű roma tehetségekkel. Most is ugyanolyan lelkesedéssel utazik Felsőörse, mint legelőször, hat évvel ezelőtt?

- Szeretek az iskolában lenni, mert ott én is egész nap gyakorolok, hiszen végig kezemben van a hangszer. Azt remélem, hogy emiatt a mostani lemezbemutató koncert még jobb lesz, mint a lemez, mert rögtön az iskola után lesz (nevet). A koncert után maradok még két hétig, és itt nyugodtan tudok gyakorolni a lakásban, nem fog zavarni senki. Most kezdődnek a meghallgatások, a nyári kurzusra választjuk ki a gyerekeket. Körülbelül 250 főt fogunk megnézni két hét alatt szerte az országban, akikből körülbelül 35-40 gyereket választunk majd ki. A tavaszi kurzus pedig április 3-án zárul egy nagy koncerttel, ami a MOM Kulturális Központban lesz.