1959 az az év, amikor a zenészek kezdtek elszakadni a beboptól és új utakat keresni. 1959 az év, amikor megjelent Miles Davis ikonikus Kind Of Blue című lemeze, Dave Brubeck Time Out-ja, Charles Mingus Mingus Ah Um című albuma, Ornette Coleman The Shape Of The Jazz to Come című lemeze és még megannyi, a jazz szempontjából a mai napig hivatkozási pontnak tekinthető zene. 1959 az az év is, amikor kezdetét vette a vietnámi háború, amikor elindult a feketék integrációja, és a kubai rakétaválság éve is. Ezek a társadalmi-politikai események pedig óhatatlanul hatással voltak a praktizáló jazz-zenészekre, akik saját eszközeikkel, a zenével próbálták kifejezni a zűrzavaros idők személyes aspektusait. Ezeket a változásokat fedte fel a BBC 1959: The Year that Changed Jazz című dokumentumfilmje, most pedig egy jazzfanatikus, nevezett Natalie Weiner indított blogot The 1959 Project címen, ahol minden nap megoszt egy bejegyzést pontosan hatvan évvel korábbról.
Ezek között ikonikus és ritkán látott fotók, televíziós és filmes részletek, interjúk, korabeli cikkek, rövid összefoglalók és hangfelvételek szerepelnek.
Kritika az Art Blakey And The Jazz Messengers új albumáról (Fotó/Forrás: The 1959 Project)
Január 24-én például megjelent az egyik első kritika a január közepén debütált az Art Blakey And The Jazz Messengers első Blue Note lemezéről, amelyben a szerző dicséri a fúvós szekciót, ami „soha nem hagy fel a swingeléssel”. A nevezetes fúvós szekcióban Lee Morgan trombitás, Benny Golson tenor szaxofonos foglalt helyet, a zongorista Bobby Timmons, a basszusgitáros Jymie Merritt volt ebben az időben a zenekarban. Ugyancsak a 24-ei bejegyzés tartalmaz egy korabeli interjút, melyben Benny Golson a lemez néhány fontos kompozíciójának keletkezéséről mesél. A Blues Marchról elárulta, azt a Gramblingi Állami Egyetem menetzenekara ihlette, és Art Blakey eleinte elzárkózott ettől az ötlettől, mert azt gondolta, marsot senki nem játszik, csak a New Orleans-i bigbandek a temetéseken. Mire Benny Golson elmagyarázta, hogy nem katonai jellegű menetzenére gondolt, hanem olyanra, mint amit a feketékből álló gramblingi zenekar játszik: funkys, finom zenét. Ugyanitt Benny Golson felidéz egy beszéletést Thelonius Monkkal, aki egyszer így „bókolt” neki:
„Túl tökéletesen játszol (…) Hibáznod kell ahhoz, hogy új dolgokat fedezz fel a zenében”.
Tovább érdekes anekdotákért látogass el Natalie Weiner blogjára!
(címlapkép: Miles Davis 1959 októberében egy stúdiófelvételen, forrás: Getty Images)
hírlevél
