- Gyerekkorodban brácsás édesapád oldalán többek között a New York kávéházban szívtad magadba a cigányzenét. Ha ma lennél gyerek, hová vinne? Mondjuk egy maratoni Budapest Bár-koncertre?

 - A Grand Hotel Hungáriába mennénk, mert mostanában ott játszik. De időközben megváltozott az éjszakai élet, hiszen sokkal kevesebb szórakozóhelyen tartanak igényt élőzenére, mint 100, vagy akár csak 20-30 éve. Igaz, koncertlehetőség viszont több van.

- Számodra mit jelent a cigányzene?

- A cigányzene összefoglaló név, sokféle stílust foglal magába. Magyarországon alapvetően a műdalokra, a nótákra, csárdásokra épül a cigányzene, a két háború között aztán német és francia sanzonok és kuplék voltak hatással rá, de a roma muzsikusok voltak az elsők, akik a 1900-as évek elején Magyarországon elkezdtek jazzt játszani. A cigányzenészek a világon mindenhol magukba szívják a körülöttük művelt zenét, és a csak rájuk jellemző sajátos felfogásban vegyítik saját zenei hagyományaikkal.

- Tizennyolc évesen a Száztagú Cigányzenekar legfiatalabb prímása lettél, tíz év elteltével mégis otthagytad az együttest, hogy felvételizhess a Zeneakadémiára. Közben csatlakoztál a Besh o droMhoz és a Kistehén Tánczenekarhoz - igaz, nem hegedűsként. Csak úgy kíváncsiságból, magadtól megtanultál harmonikázni?

- Először tényleg csak úgy a kezembe vettem, és elkezdtem rajta játszogatni, aztán persze később olyan kiváló tanároktól tanulhattam el a hangszer fortélyait, mint Kovács Péter, vagy Tabányi Mihály. 

- És hogy jött a gitár? 

- Akkoriban több olyan zenekarban játszottam, ahol sok gitáros volt körülöttem, és megtetszett a hangszer. A gitárjátékkal aztán Brazíliában kötöttem szorosabb barátságot, és volt szerencsém két kiváló tanártól tanulni is hosszabb ideig. A Budapest Bárban azért gitározom gyakran, mert különösen a swinges számok a hegedűnél ritmikusabb hangszert kívánnak. 

- Amikor pedig éppen nem gitárral vagy harmonikával a kezedben léptél fel, Bach- és Mozart-hegedűversenyeket játszottál otthon és a Zeneakadémián? 

- Ez még semmi, hiszen érdekelt az autentikus cigányzene is, amelyben az ének mellett olyan hangszerek is főszerepet kapnak, mint a kanna. Így kerültem a nyitottságáról híres Romano Drom zenekarba. Velük megtapasztalhattam a hagyományos cigány muzsikában rejlő több száz éves őserőt, de azt is, hogy ez a zene mennyivel inkább való közösségbe, mint színpadra. 

- Nem távolodott el túlságosan ezektől a gyökerektől az a kierősített, a Szigeten külföldiek tízezrei előtt játszott zene, amit a Budapest Bárral sikerre vittél?

- Miért ártana a zenének, ha más közegbe emeljük, vagy más felfogásban adjuk elő? Vannak, akik megtartják a hagyományokat, mások pedig a tradíciókból kiindulva újat, mást hoznak létre 

- Téged milyen zenei hatások értek mostanában? Van időd egyáltalán zenét hallgatni, mondjuk az autóban? 

- Nem nagyon szoktam zenét hallgatni - háttérként. Ha zenét hallgatok, az a fő elfoglaltságom, hiszen annyira odafigyelek, hogy akkor meg vezetni nem tudnék. Hangulatfüggő egyébként, hogy mit hallgatok: akár barokk vagy romantikus hegedűversenyeket, szimfóniákat, vagy Chopin-zongoraműveket - hiszen klasszikus zongorázni is tanultam nyolc évig. Emellett rengeteg jazzt és cigányzenét hallgatok.

- A mai magyar könnyűzene nem is érdekel?  

- Dehogynem, hiszen figyelemmel kísérem, hogy mit csinálnak azok az énekesek, akikkel együtt dolgozom. Jó sokan vannak, úgyhogy ez éppen elég nagy szeletét lefedi a hazai popiparnak! (nevet)

- És az mennyire fontos, hogy időről időre eljátssz egy-egy klasszikus hegedűművet is? Tavaly a Liszt Ferenc kamarazenekarral közös koncerteteken a Liszt-átiratok között előadtál egy Sarasate-darabot is, de sem előtte, sem azóta nem sűrűn fordul elő ilyesmi a Budapest Bár-koncerteken.

- Pedig nagyon sokat jelentenek számunkra ezek az alkalmak, hiszen zenésztársaim, Farkas Mihály és Ökrös Károly is a Zeneakadémián tanultak, sőt, ott kötöttünk szorosabb barátságot. Szinte minden próbánkra becsempészünk a könnyedebb darabok közé egy-egy klasszikus darabot, Misi átiratokat is készít, Haydn Gypsy Rondója például rákerült harmadik lemezünkre.

 - Az idei Budapesti Nyári Fesztiválon a Szerencsés flótás című darabban kaptál egy rövid prózai szerepet. Nem elég a négy hangszer, hogy kifejezd magad?

- Dehogyisnem, egy élet kevés, hogy eljátsszak mindent, ami bennem van. A Szerencsés flótásban a Budapest Bár zenekarral játszottunk, de Vajdai Vilmos, a darab rendezője, mindenképpen szeretett volna egy kisebb színészi szerepet is rám osztani. Igent viszont csak akkor mondtam, amikor kiderült, hogy tényleg csak tíz mondatról van szó

- Pedig azóta elvállaltál egy filmszerepet is - igaz, Tóth Tamás mozijában önmagadat fogod játszani.

­- Igen, hiszen a film a Budapest Bárról fog szólni. De még előtte megjelenik egy riportkönyv rólunk Vajay Zsófia és Bombera Krisztina szerkesztésében, Örömzene címmel. Ebből a kötetből a Budapest Bár indulásáról és a mögöttünk álló öt évről tudhatnak meg sokmindent az olvasók. A film egy kicsit más lesz: nemcsak a zenekar tagjait mutatja be, hanem Budapestet, a Budapest Bár 15-16 állandó szereplőjének a szemszögéből. Tóth Tamást évek óta foglalkoztatja az a különleges miliő, amelyben a zene körül együtt "élnek" a Budapest Bárban cigányok és nem-cigányok - ezt, és Budapest kulturális sokszínűségét próbálja meg filmre vinni.

- Mit szólnak mindehhez a hagyományokhoz ragaszkodó családtagok, zenésztársak?

- Valószínűleg eléggé felkavartam a port (nevet). A többség azonban nagyon büszke arra, hogy a cigányzene friss, 21. századi lendületet kapott.

- Az sem váltott ki heves reakciókat, hogy felléptetek a 60 éves Rajkó Zenekar jubileumi gáláján a MOM Kulturális Központban? Lévén a hivatalos kultúrpolitika a tavaly év végén létrehozott Roma Hungaricum Állami Művészegyüttest támogatja, a "régi Rajkó" melletti kiállásotok akár tüntetésként is értelmezhető.

- Nagyon megtisztelő volt, hogy a Rajkó Zenekar az évforduló kapcsán felkérte a Budapest Bárt is, amelynek tagjai közül többen is rajkósok voltak. Ekkoriban még nem lehetett pontosan tudni, mi lesz az újonnan alapított, akkor még Rajkó Nemzeti Művészegyüttes néven emlegetett zenekar sorsa. Ott is játszanak barátaink, és ők is felkértek, hogy játsszunk a gálájukon, amit az Operaházba terveztek. Mivel mindkét együttes szándéka az, hogy fiatal roma muzsikusokat képezzen, és a cigány zenekultúrát mutassa be minél szélesebb körben, nem kérdőjelezhettem meg egyik zenekar létjogosultságát sem. Úgyhogy mindkét felkérést elfogadtam, azzal a feltétellel, hogy mindkét gálán részt vehetünk. Ehhez hozzá is járultak az illetékesek, de azt már nem tudjuk, a Roma Hungaricum koncertje miért maradt el.

Jazz, világzene és népzene a 20. Szigeten - Budapest Bár

- Nem hinném, és azzal sem értek egyet, hogy hasonló a koncepció. Inkább arról van szó, hogy ők is megpróbálják a saját, táncházakba beszorult zenéjükkel szélesebb közönséghez szólni. Egyébként nagyon jó barátságban vagyunk, tisztelem és szeretem, amit csinálnak, és örülök a sikereiknek.

- Egyik "közös" énekesetek, Lovasi András néhány éve Kossuth-díjat kapott. Mit szólnál, ha egyszer téged is jelölnének?

- Elképzelhetetlennek tartom! (nevet) Egyébként, amikor Andrást kitüntették, Kiss Tibi lovagkeresztet, én pedig - nagy meglepetésemre - arany érdemkeresztet kaptam, úgyhogy egyszerre a Budapest Bár három tagja is állami elismerésben részesült.

- Megünnepeltétek?

- Igen, méghozzá a Budapest Bár "mammájánál", Rózsikánál, aki Farkas Misi és Ricsi édesanyja. Istenien főz, igazi házibuli volt nála!

- Egy interjúban azt nyilatkoztad, hogy az új zenei kísérleteidet először mindig a feleségednek - Gáncs Andrea egyben a Budapest Bár menedzsere - mutatod meg, és aztán közösen formáljátok projektté az ötleteket. Most épp milyen zenei koktélt kevertek a konyhátokban?

- Régóta szeretett volna a zenekar az országhatárokon túl is koncertezni, de azokat a magyar énekeseket, akikkel együtt dolgozunk, nem vihetjük magunkkal hosszú külföldi turnéra. A kérdés idén nyáron oldódott meg, ugyanis meghívtak minket Londonba, a Kulturális Olimpia keretében megrendezett, BT River of Music elnevezésű fesztiválra, ahol több kiváló külföldi énekessel és zenésszel összeállítottuk a nemzetközi Budapest Bárt. Az ottani tapasztalatok alapján most azon dolgozunk, hogy tökéletesítsük a külföldiekkel kibővített zenekart. Ahogy az 1930-as években Josephine Baker felléphetett az akkoriban tényleg kozmopolita magyar fővárosban, ugyanúgy a Budapest Bárt is csak erősítheti, ha francia, német, vagy amerikai dalok hangozzanak el eredeti nyelven. Találtunk egy fantasztikus hangú osztrák lányt, egy ukrán énekest. A párizsi Melanie Paint, a Nouvelle Vague énekesnőjét pedig már meg is hívtuk a Müpában 2012. december 30-án tartandó ötödik születésnapi koncertünkre. Londonban egyébként kibővítettük a zenekart fúvós szekcióval is, ami nagyon fölkeltették az érdeklődésemet. Különösen a swinges dalokban földobják a hangzást, úgyhogy a Budapest Bárba is szeretnénk fúvósokat a jövőben.