Fegyelem és szabadság

- A Berki Tamás Band összetételéből adódóan (Horváth Plútó József basszusgitáros, Mohai Győző dobos, Mohai Tamás gitáros és Tóth Viktor szaxofonos) meglepően sokrétű - életkorú, stílusú - formációt sejtet. Hogyan sikerül a dominanciát, a zenekarvezetői koncepciót érvényesíteni?  

- Elég könnyen. A zenei múltamat, melynek meghatározó elemei a gospel, a swing és a blues, érdekes módon leginkább a harmincas évei elején tartó Tóth Viktor ismeri. Ő még gyerek volt, amikor az „Igazi Paradicsom" című lemez megtetszett neki. A székesfehérvári Mohai-fivérek cirka tíz évvel későbbi generáció képviselői, Tomi pedig alaposan követte is a korábbi tevékenységeimet. Plútó viszont talán még harminc sincs, de kiemelkedően érzékeny muzsikus, aki tökéletesen érzi a zenei világomat. Az tény, hogy Viktor szaxofonozása a legkontrasztosabb, ami ennek dacára, vagy pont emiatt remekül érvényesül a zenénkben.

- A fiatalok kezdeményezései, ötletei is teret kapnak a közös produkciókban?

- Ez kifejezett igényem is.

- Meglepő, friss irányzatok is fel-felbukkannak a Berki Tamás Band számai között, ilyen például a rap. Jól sejtem, hogy ezt nemcsak a korszerűség igénye motiválja?

- Még a hetvenes években, az Interbrass tagjaként, a hajdani Marcibányi téri jazzklub-koncertek idején vált szokásommá, hogy elővettem egy újságot, és egy tetszés szerint kiválasztott cikket elkezdtem énekelni, valami jazz-fusion, vagy blues-alapra. Ugyanis nekem a ritmikusan megszólaló szöveg nagyon fontos, továbbá a beszédszerűség szerintem az éneklés egyik legfontosabb eleme. Ezek után nem lehet csodálkozni, hogy a rap, melyben semmi nem vonja el a szövegüzenet tartalmáról a figyelmet, sőt, inkább erősíti azt, azonnal érdekelni kezdett.

-  ...ahogy a jazzmuzsikusok közül elsőként Miles Davist is.  

- Igen, erre utalok a Híd című lemezünk egyik szövegében.

- Lehet, hogy a legmodernebbnek irányzatokkal is kacérkodó saját zenéd mellett, egyeseknek nagy kontrasztnak tűnhet a Benkó Dixieland Band-del tapasztalható aktivitásod.

- Ez az együttműködés is a hetvenes évek elejéig nyúlik vissza, ugyanis akkortájt végeztem el a Jazzkonzit, és tele voltam a standardek szeretetével, és kibontásuknak vágyával. Benkóék közegében erre nagyon komoly lehetőséget kaptam. Sokat segített ebben a zenekar hangszerelője és harsonása, Nagy Iván, aki nagyon nyitott és eredeti formában nyúl a régi dalokhoz is. Talán Iván kreativitása a titka annak, hogy miért különbözik annyira a Benkó Dixieland Band a világ összes többi tradicionális zenekarától. Engem pedig annyiban érint ez a különleges hangszerelés, hogy kicsit szabadabb, modernebb zenei közegben van alkalmam a zenekarral együtt dolgozni. S bár a zenekar profilja teljesen más, mint a saját formációmé, lényegében alig kell változtatnom a zenei késztetéseimen ahhoz, hogy Benkóékkal is úgy szóljon a swing, a blues vagy a gospel, ahogy az általam eredendően szokott.

- Van elég fellépési lehetősége az együttesednek?

- Kevesebb, mint amennyit szeretnénk, de nem panaszkodom. Két teljes koncertre való saját szerzeménnyel büszkélkedhetünk, ami azért nem mondható kevésnek. Havi egy és négy közötti fellépéseink alkalmával pedig mindig borzasztó nagy örömmel játszunk; lehet, hogy épp emiatt, vagyis mert ritka alkalom. Az új lemez címe nem véletlenül „Bika" jam, ami arra utal, hogy imádunk együtt jammelni.