Buddy Bolden saját korában igazi „rocksztárnak” számított, akinek élettörténetében minden adott egy jó életrajzi portréhoz: gyerekkori tragédiák, zsenialitás, vehemens természet, önpusztító életmód, mentális labilitás. 1877-ben született egy New Orleans melletti kis településen, és már 12 éves korára több sorsfordító tragédián keresztül ment: nem volt még tízéves, amikor meghalt a húga, majd két évre rá az édesapja. Első zenei inspirációit templomi spirituálékból, rezesbandák és katonazenekarok zenéjéből szerezte. Tizenhét éves korában kapott egy kornettet, amin eleinte tanárral, később autodidakta módon tanult játszani. Tizennyolc évesen már saját zenekart alapított, akikkel sokféle zenei igényt kiszolgáltak: utcai menetzenét, esküvői muzsikát, temetésen egyházi zenét, tánczenét, ragtime-ot, bluest játszottak – és ezeket a stílusokat ötvözték is. Ezzel pedig létrehoztak egy merőben új hangot.
Bolden szólistaként is az első kísérletezők közé tartozik, aki átalakította a dallamokat, eltolta a ritmikai hangsúlyokat, rögtönzött, variált.
Hamarosan ismertségre és népszerűségre tett szert a közönség körében, elnevezték Bolden királynak. Kortársai így írtak róla:
„Egyszerűen kiakasztott a játékával. Utána már bármit tettem, nem voltam elégedett a saját muzsikámmal” (George Bacquet, klarinétos)
„Egy lassú bluest játszottunk, és Buddy valami olyan sírásfélét nyomott a kornettjén, hogy szinte beleborzongtam. Úgy éreztem magam, mintha templomban lennék”. (Bill Matthew, harsonás)
A gyermekkori tragédiák, a sok alkohol és éjszakázás miatt már huszonévesen komoly mentális problémák jelentkeztek nála. 1906-ban egy összetűzés közben vizeskancsóval fejbe vágta az anyósát, ami miatt rövid időre börtönbe kellett vonulnia. 1907-ben súlyosbodó pszichés problémáival elmegyógyintézetbe kényszerült, ahol élete hátralévő részét töltötte. 1931-ben halt meg.
A Dan Pritzker rendezte film a századforduló amerikai történelmének fényében gondolja úja Bolden életét. A címszereplőt a Downton Abbey-ből ismert Gary Carr alakítja, a zenét a jelenkori mainstream jazztrombitások egyik legjobbika, Wynton Marsalis írta és játszotta föl. Buddy Boldenről így fogalmazott: „A legtöbb mitológiának megvan a maga hőse, aki a társadalmi ranglétra legaljáról küzdötte föl magát. Buddy Bolden is ilyen volt. Koherens lélek volt, aki össze tudta kötni a katonai menetzenét a templomi muzsikával”.
A film május 3-tól látható az amerikai mozikban, magyarországi forgalmazásról egyelőre nincs információnk.
(forrás: eu.usatoday.com, Kerekes György - Pallai Péter: A jazz évszázada, 2015, Fidelio)