Jazz/World

Flavia Coelho napfényt hoz a szürke télbe

2023.12.04. 09:50
Ajánlom
Brazíliában színpompás kulturális hatások érték, de végül Párizsban talált rá arra az egyedi zenei stílusra, amelyben jól megfér egymással a pop, a jazz, a rock, a funk és a tradicionális brazil műfajok. Gyerekkorától kezdve derűs energiabomba, aminek manapság már a rajongói is örülhetnek.

Az alábbi cikk szponzorált tartalom, nem a Fidelio szerkesztőségének tagjai írták.

Aki nem látta még Flavia Coelhót élőben, elsöprő energiára és lehengerlő személyiségre készüljön! Azontúl persze, hogy a zenei műfajoknak valami igazán egyedi kavalkádját fogja hallani, Flavia ugyanis a szamba, a bossa nova, a baile funk, a rap és a reggae szimpatizánsait egyszerre képes meghódítani dalaival. A brazil énekesnő magával ragadóan pimasz és vidám jelenség a színpadon.

Kalandvágyó egyéniséggel lesz dolgunk, egy világpolgárral, aki legszívesebben az egész földgolyót magához ölelné,

és ahogyan a France Rocks magazin mondja róla: belső világa úgy bomlik ki a hallgatóság előtt, mint egy hatalmas, sokszínű várostérkép.

Gyerekkorában vödörrel a fején énekelt

Családi hátteréből nem nehéz kitalálni, honnan hozza mindezt: édesanyja kabarék és drag queenek fodrászaként dolgozott, a bohém közeget pedig csodásan egészítette ki édesapja szenvedélye a Nordeste, vagyis Brazília északkeleti régiójának tradicionális zenéje iránt. Flavia – aki Rio de Janeiróban látta meg a napvilágot 1980-ban – kislányként a népszerű brazil zenei és táncstíluson, a forrón és a történetmesélő griotok repente muzsikáján szocializálódott. Mindezt úgy, hogy egyébként a riói favelák, vagyis

nyomornegyedek bűnözőbandái között töltötte a gyermekkorát, és mezítláb járt iskolába.

Bár ez utóbbiról is úgy nyilatkozik, hogy ő nem bánta, tele volt energiával, szeretett futni, ugrálni, és neki jó volt ez így.

Ha pedig mindez nem lenne elég, itt még nem állunk meg a kulturális befolyások sárga köves útján! A család Flavia nyolcéves korában Rióból a jamaikai és karibi hatásokkal erősen átitatott Maranhãóba költözött. „Egy alig 300 fős falucskában éltünk, és folyamatosan Bob Marley ordított a teherautókra erősített hatalmas hangszórókból.

Amikor elkezdtem zenélni, teljesen egyértelmű volt, hogy a reggae alapvető része lesz a stílusomnak.

Itt kell megidéznünk a mindenre nyitott brazil kislány egykori képmását: méghozzá vödörrel a fején... Flaviát a popzene sem hagyta nyugodni, és a megfelelő visszhang kedvéért így énekelte Diana Ross, Nina Hagen és brazil popdívák dalait. A vödröt valójában az édesanyja pakolta a fejére, hogy legyen egy kis nyugta a folyamatos énekléstől, de a mindig optimista gyerek ezt is a saját hasznára fordította.

Tizennégy éves volt, amikor csatlakozott az As Solteirissimas lánycsapathoz, akik éppen énekest kerestek.

Innentől kezdve bárokban énekelt, és a grunge-tól a punkrockon és a jazzen át a rapig ívelő műfaji skálán képezte a hangját, és tágította zenei ismereteit.

FlaviaCoelho-095251.jpg

Flavia Coelho (Fotó/Forrás: Müpa)

Zenéje trópusi naplemente egy pálmafákkal ölelt tengerparton

2006-ban költözött álmai városába, Párizsba, ahol kezdetben metróaluljárókban és egy bárban énekelt, majd megnyerte a Génération Réservoir tehetségkutatót, később pedig megismerkedett Victor Vagh producerrel, akivel azóta is dolgozik – Budapestre is együtt érkeznek. Európában nagyon hamar találkozott azzal, mit várnak az emberek egy brazil énekesnőtől. „Búgjon suttogva, miközben bossa novát játszik… Meg akartam dönteni ezt az elképzelést.

Azt akartam, hogy az emberek lássák: Brazília nemcsak a pálmafák és a foci otthona, rockot, funkot és hiphopot is játszunk.

Le akartam számolni a The Girl from Ipanema ideáljával. Épp itt az ideje, hogy az emberek megismerjenek egy teljesen új Brazíliát!”

Első albumát 2011-ben adta ki, címéből – Bossa Muffin – már sejthető, hogy milyen műfajokat vegyít benne… A lemez azonnal hatalmas sikert hozott neki, a lelkes rajongók egyenesen a világzenei legendához, Manu Chaóhoz hasonlították, a The Guardian pedig az év egyik legvidámabb, legkönnyedebb fúziós szettjeként jellemezte a korongot.

2013-ban az angliai Womad fesztiválon tizenötezer ember előtt lépett fel, és azonnal megfertőzte őket zenéjével és előadásmódjával. Ezt követte egy turné, majd a legendás, Grammy-díjas brazil énekes, Gilberto Gil előzenekaraként is bizonyított. Még ebben az évben megkapta a Golden Women Music Breakthrough díjat, és két telt házas koncertet is adott a Ronnie Scott’s-ban, az avantgárd jazz és blues legendás londoni klubjában.

Egy évvel későbbi, Mundo Meu (Az én világom) című lemezén Flavia a múltjához nyúlt, aminek eredményeképpen egy bennszülött szlenggel átitatott városi dzsungelben találhatjuk magunkat. 2016-ban jelent meg harmadik albuma Sonho Real (Valóra vált álom) címmel. Galgóczi Tamás így jellemzi a lemezt az ekultura.hu-n:

derűs, mosolygós zene, ami úgy öleli körbe a hallgatót, mint a trópusi naplemente a pálmafás tengerpartot.

„Ez az album arról szól, mit jelent embernek lenni – ezek már Flavia szavai a Sounds and Colours interjújában. – A Bossa Muffin az utazásról beszélt, a Mundo Meut Brazíliának szenteltem. A Sonho Real arról az álmomról szól, ami már nem álom többé: zenészként körbeutaztam a világot, új ismereteket szereztem, új emberekkel találkoztam. Iszonyú mázlistának érzem magam.”

„A zeném olyan, mint az életem: egy nagy parti”

Legutóbbi, DNA című albumát 2019-ben adta ki. Flavia egy DNS-vizsgálat segítségével derítette ki, hogy ősei Szenegálból és Mozambikból kerültek Brazíliába. A dalok a befogadásról, saját gyökereink megértéséről és mások elfogadásáról szólnak, de egy komolyabb tónus is megjelenik a szövegekben: a korrupció, a homofóbia és a rasszizmus témái, vagy a brazil politikai helyzet, amit Flavia az utóbbi időben aggodalommal követ.

„Mostanában kezdtem el keresni, és próbáltam megérteni a brazilságomat – mondta még 2017-ben. – Érdekes módon ez akkor kezdődött, amikor elhagytam az országot, és Törökországban felfedeztem, hogy néhány étel pont olyan, mint amilyet mi eszünk Brazíliában.

El kellett hagynom Brazíliát ahhoz, hogy igazán megértsem a zenémet és önmagamat.

A Müpában zenekarával, a Flavia Coelho Soundsystemmel lép fel, hogy kirobbanó napsütést hozzon a szomorkás télbe: roots reggae-től cumbián át elektronikus hangzásokig az előző három lemezének dalaiból válogat. Még a Mundo Meu kapcsán nyilatkozta, hogy azért dolgozott rajta ennyi vendégzenésszel, mert az élete is ilyen: egy nagy, zsibongó parti. És ezzel el is árultuk, mire kell számítani december 16-án. Flavia 2024-re ígéri új albumát, hangolódjunk rá ezzel a koncerttel!

A koncertről további információ itt érhető el. >>>

Támogatott tartalom.

Fejléckép: Flavia Coelho (fotó/forrás: Yuri Lenquette / Müpa)

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Színház

Két hét múlva megnyílik Budapest legújabb magánszínháza, a Bástya Színház

Február 20-án megnyitja kapuit a Bástya Színház. A hetedik kerületi, az egykori Bástya mozi épületében működő, 90 férőhelyes stúdiószínház célja, hogy friss előadásokkal és különböző műfajokkal gazdagítsa Budapest kulturális kínálatát.
Zenés színház

Sümegi Eszter: „A felnőtt embernek is kell a mese”

Bár az olasz és német repertoár számtalan nagy szerepében hódította meg a közönség szívét, Sümegi Eszter pályája nemrég izgalmas fordulatot vett: Turandotként debütált a Magyar Állami Operaházban.
Vizuál

Magyar filmesek Orbán Viktornak: „A független film Magyarországon nem választás, hanem kényszerpálya”

„A független film nálunk fillérenként összegereblyézett, minimális költségvetésű vállalkozás, amit a hivatásszeretet és a filmcsinálás féktelen vágya hoz létre a rendező, a producer, a színészek és a stáb többnyire ingyenes munkájával, méltatlan feltételek között” – olvasható a nyílt levélben.
Klasszikus

Mahler műve csendül fel az OMIKE következő koncertjén a Rumbach zsinagógában

Fischer Iván vezényli Gustav Mahler Dal a Földről című művét az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület) március 5-i estjén, neves szólisták közreműködésével.
Vizuál

Ilyen nagy dolog a szabadság? – kritika A szent füge magjáról

Mohammad Raszulof új, Oscar-díjra jelölt filmje egy nehezen felejthető politikai dráma bűnről, szabadságról és arról, hogy aki hosszú időn keresztül a saját lelkiismerete ellen cselekszik, annak a jussa nem lehet más, mint az éjsötét őrület. A szent füge magja kritika.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Jazz/World magazin

KÉP-regény: Alice Cooper 77

A Fidelio sorozatában hétről-hétre új fotóját – és annak történetét – osztja meg velünk a Morphoblog szerzője, morpho, azaz Hegedűs Ákos. Ezúttal Alice Cooper születésnapján lepődött meg, és arról írt, hány tekerss filmet használt el a botrányhős előadó koncertjén.
Jazz/World interjú

Ajtai Péter: „Édesanyám kinyitotta a telefonkönyvet, és másnap már mentem bőgőórára”

Improvizációesztétikából doktorált, tanult klasszikus zenét, hagyományos jazzt, ma már legfőképpen free jazzt vagy szabad improvizációs zenét játszik. Tanít, számos zenekarban muzsikál, egy százhúsz éves bőgőt nyüstöl. Ajtai Péter bőgőssel beszélgettünk.
Jazz/World ajánló

Ismét megmérettethetik magukat a jazz feltörekvő tehetségei a Müpában

Az idén 20 éves Müpa 2025. február 7. és 9. között ismét megrendezi a Jazz Showcase-t. A régió egyik legjelentősebb zenei tehetségbörzéjére ez alkalommal is hat ígéretes pályakezdő formáció jutott be, akiknek produkcióit neves szakmai zsűri bírálja majd el.
Jazz/World hír

Megtarthatja az Erkel Színházba meghirdetett koncertjeit a Jazzfest Budapest

A konstruktív tárgyalásokat követően sikerült megegyeznie a színház vezetésének és a rangos fővárosi jazzfesztivál szervezőinek, így az eredetileg meghirdetett időpontban és helyszínen kerülhet sor Avishai Cohen, Dhafer Youssef és az e.s.t. fellépésére.
Jazz/World hír

Beyoncé végre bezsebelte a fődíjat, a Beatles is nyert Grammy-t

A 67. Grammy-átadón a 2023. szeptember 16. és a 2024. augusztus 30. között kiadott zenei felvételeket díjazták, Beyoncé-t, a Beatlest, a Rolling Stonest, sőt, még egy elnököt is kitüntettek.