Mi okozza a legnagyobb nehézséget egy induló formáció esetében, milyen nehézségekkel néztetek szembe?
Boros Levente: Azt hiszem, az induló formációk nem nagyon foglalkoznak a nehézségekkel. Egyszerűen összejönnek zenélni, próbálni. Gyakorlások és koncertek követik egymást. Az ember csak élvezi a zenét és a társaságot. A nehézségek később lépnek fel, amikor a banda stabil akar maradni, és "dolgozni" kénytelen, elhelyezkedni a piacon.
2019-ben történelmi jelentőségű médiaesemény volt, mikor a The Qualitons a seattle-i KEXP rádióműsor stúdiójában elkezdte játszani a KEX-től a Zöld Sárgát. Hogyan éltétek ezt meg?
B. L.: Nagy élmény volt. Az egész utazás, Amerika... A stúdiózás pedig egy izgulással-izgatottsággal vegyített élénk öröm. Nagyon jó volt látni, hogy működnek ott a dolgok. Kedves emberek, profi munkaerő, lazaság.
Kapcsolódó
Magyar népdalfeldolgozást játszott a Qualitons az egyik legnépszerűbb amerikai rádióban
Pontosabban a Kex zenekar Zöld sárga című népdalfeldolgozását gondolták tovább, ezen kívül három számot játszottak élőben a világ egyik leghíresebb, alternatív független rádiójának stúdiójában, a KEXP-ben márciusban. A felvétel a napokban került föl a YouTube-ra.
Persze az ide vezető út is legalább ennyire értékes, hiszen a zenekar a Hangfoglaló Program stratégiai támogatásával valósíthatta meg tavalyi amerikai terveit.
G. Szabó Hunor: Igen, ez nagyon nagy segítség volt nekünk. Gyakorlatilag, ha nincs ez a támogatás, egész egyszerűen nem tudtunk volna miből kiutazni, és nem lenne most miről beszélnünk.
Mindig elgondolkodom azon, milyen sokat jelentenek egy zenekar életében a tőlük független történések. Te csak csinálod a dolgod a saját tempódban, aztán egyszer csak jön egy lehetőség, ami megváltoztatja, vagy felgyorsítja a dolgok menetét. Ilyesmi történt velünk az amerikai út során.
Korábban szintén a Kollégium támogatásával juthattatok ki a South By Southwestre is. Milyen impulzusokat kaptatok az út során?
B. L.: Mindenki nagyon élte az Amerika Érzést. Szép időt töltöttünk a kis airbnb rancsunkon (a várostól távol, és még olcsóbb is volt), bérelt autókkal szeltük a széles amerikai utakat, rockzene a rádióból, sixpackek a hátsó ülésen, sasok az égen. Ezt minden zenésznek érdemes lenne megtapasztalnia.
Éreztétek hátrányát annak, hogy Kelet-Európából érkeztetek?
B. L.: Hátrányát?! Abszolút nem, sőt! Nagy nyitottsággal álltak hozzánk, de nem csak a zenei berkekben, az utca embere is, a bolti eladó is, amikor meghallotta az akcentusunkat. Tényleg, Európa, Budapest, Magyarország? Van egy magyar másod unokatestvérem, vagy de szépek
arra a nők és hasonló sztorik, vagy ha nem volt kapcsolódás, és kiderült, hogy zenészek vagyunk, akkor meg a zene kötött minket össze.
A tavalyi éve rég várt sikert hozott: meghívtak titeket az Eurosonicra és a Mondo.NYC-re is.
G. Sz. H.: Ezek a dolgok csomagban jönnek. Ha bekerül egy zenekar a sűrű körforgásba, egyik lehetőség hozza a másikat. Ilyen értelemben megint nagy jelentőséget tulajdonítok a tőlünk független történéseknek. Az már más kérdés, hogy mennyire tudja az ember ezeket a legjobban kihasználni és hosszútávú sikert építeni belőle. Ez nekünk, azt hiszem, nagyon nehezen megy. Ez egy borzasztó nehéz feladat.
Mindig is sokkal nehezebb volt minden zenekarnak a csúcson maradni, mint befutni. Persze most a híres zenekarokra gondolok, mi még attól nagyon messze vagyunk, de kicsiben ugyanígy működik.
Azzal, hogy a magyar népzene hagyatékát maradéktalanul mentették át sajátos, retrospektív pszichedelikus hangzásotokba, az országhatárokon kívül is megnőtt az érdeklődés a zenétek iránt. Hogy alakult ki a zenekar stílusa?
G. Sz. H.: A zenekar stílusa folyamatosan változik, állomások vannak és néha magunk sem tudjuk, mi miért lesz olyan, amilyen. A magyar népzenei hatások valóban erősen hatnak mindannyiunkra, de nincs ebben különösebb tudatosság. Persze fontosnak érezzük a zenei kultúránkkal való törődést, és nagyon szívesen ültetjük bele a saját zenei világunkba, de akár ugyanannyira inspirál minket bármilyen nép zenéje, ha éppen abban látunk fantáziát. Azt hiszem, nyitottak vagyunk bármire, ami jó... ha megtalál, jöhet.
Mikor éreztétek először azt, hogy van helyetek a zenei életben? Mi jelentette az áttörést?
B. L.: Nem tudom, kinek és mikor volt meg ez a pillanat. A szakmától folyamatosan elismerést kaptunk, a közönségünket viszont sokáig nem találtuk és ez mindenkit elbizonytalanított kicsit.
Az biztos, hogy a KEXP és főleg utána itthon a nyár végi, ősz eleji koncertek szép számú lelkes közönségei örömmel és elégedettséggel töltöttek el minket.
Vágytatok a nemzetközi karrierre?
B. L.: Természetesen vágyunk, illetve törekszünk, törekedtünk erre. A Hangfoglaló és a HOTS nagyon sokat segítettek, segítenek ebben. Az aktuális helyzet, mondanom sem kell, mennyire megfékezi ezt a lendületet, de itthon is jókat koncertezünk szerencsére. Sajnos elmaradt pár jó lehetőség. Egy moszkvai showcase (ami végül online működött), és további fellépések Norvégiában, Szlovákiában, Portugáliában, Csehországban.
Mi a legnagyobb különbség a hazai és a külföldi koncertezés között?
G. Sz. H.: Huh, nem tudom erre az egyértelmű választ. Mivel a saját számaink angolul szólalnak meg, azt mondanám, alapvetően nem sok a különbség. Igyekszünk a zenével kommunikálni, az pedig, ha jó, működhet bárhol. Azt hiszem, nem lehet általánosítani itthoni és külföldi koncertekkel kapcsolatban. Mindenhol ért már minket csodálatos és pocsék élmény egyaránt. Rengeteg összetevője van ennek a dolognak.
hírlevél
