A budai vár Zenetörténeti Múzeuma adott helyet annak a háromnapos kiállításnak, melyen az olasz hangszercégek bemutathatták instrumentumaikat, méghozzá úgy, hogy mindenki hozott magával egy olasz zenészt, aki ezeken a hangszereken képviselteti magát. Így sikerült a Patricola klarinétok reprezentánsát felléptetni egy rövid, de annál mozgalmasabb koncert erejéig.
Fél évvel ezelőtt a Juhos Tibor vezette hangszerbolt mutatta be először ezeket a hangszereket nekem, tulajdonképpen játszottam egy koncertet néhány szakmabelinek egy klubhelyiségben. Remek hangszerek, mind el is kelt a kiállításon akkor is és most is. Jellemzőjük, hogy hangszínekben és dinamikában nagyon ütőképesen kihasználhatóak minden regiszterben (mély dörmögéstől a magas sikításig, de épphogy a magas dörmögés is sikerülhet rajta!).
Mirabassi remekül találta meg ezt a hangszert, és hogy a koncertről is beszéljünk, nem hazudtolta meg önmagát, igazán érzelmes, de virtuóz koncertet adott, szem előtt tartva a hazai szakma sokszor méltánytalanul erős kritikusi szemét. A műsoron főleg Brazíliában íródott latinos hangvételű kortárs dalok voltak. Nem igazán lehet besorolni műfajba, de talán a jazz oldaláról indulva juthatunk el legkönnyebben Mirabassi stílusához. Igazi csodabogár. Lassú balladák és gyors, virtuóz témák érték egymást, az egész koncert alatt hang és ritmikai hiba nélkül!
Közben elhangzott sok információ, például, hogy egy olasz zenész miért is játszik brazil dalokat. Érdekes, hogy Mirabassi elmesélése szerint San Paolóban van a legnagyobb olasz kolónia 4- 4,5 millió olasz (!), köztük él néhány remek zenész és dalszerző. Gabriele Mirabassi pianói olyan életképesek, hogy a zenét sokszor elnyomták a fényképezőgépek kattanásai.
Partnere ezúttal Pedro Alfonsi gitáros volt, aki akusztikus hangszerével csodálatos alázattal kísérte végig a mellette szó szerint „táncoló" virtuózt. A koncert két magyar résztvevővel is kibővült, Weisz Gábor szaxofonossal és Barcza-Horváth József bőgőssel. Az előbbi Úr a Borgani cég hazai művésze, így ezen az estén egy szopránszaxofonnal játszott. Sajnos mind a három dal a Mirabassi repertoárból merített, így a magyar kollégák nem csillogtathatták meg önfeledten maguk oldalát, hiszen a fegyelmezett játék a brazil és bonyolult harmóniai vázakra épülő dallamokban kissé elnyomta az önfeledt játékmódhoz szükséges feloldódást. Más oldalról pedig érdekes lehettet volna Mirabassit is hallani egy kicsit más műfajban.
Mindemellett le a kalappal a két fiatal előtt, mert mindent kihoztak, amit szegényes hazai piacunkon kapható, hallható és tapasztalható zenék utáni hatásból lehetett. Köszönet a szervezőknek, akik lebonyolították ezt a rendezvényt, mert meglepő, hogy milyen ritkán látható ilyen kaliberű zenész itthon, mint Mirabassi. Az utóbbi időben kissé el lettünk kényeztetve óriás nevekkel, akik sokszor 40-50 évvel ezelőtti felvételeik után még mindig szívesen élnek a piacon a zeneiség teljes igénytelenségével. Amennyiben a világban utazva találkoznak Gabriele Mirabassi nevével, kérem, nézzék meg. Igazán nagy élmény minden szempontból.
Suono Italia - Gabriele Mirabassi
Július 17. - Zenetörténeti Múzeum
hírlevél
