Jazz/World

Ganésa hátán potyautas

2012.11.26. 15:50
Ajánlom
Úgy érzem, az itthoni közönség elszalasztotta értékelni, mekkora jelentőségű koncert zajlott november 22-én a Művészetek Palotájában. Ha létezik olyan státusz, hogy a Föld jelenlegi zenekultúráját átölelő művész, akkor ő most lejött közénk, és két órán át szórta kincseit...

Lakshminarayana Subramaniam az indiai klasszikus zene modern történetének egyik élő legendája. Ravi Shankar után ő volt a következő nagy egyéniség, aki képes volt művészetét kontinensek zenekultúrájára alapozni, miközben alapvetően mindig hű maradt saját gyökereihez. Ahhoz a generációhoz tartozik, amelyik zenei tehetségét, keleti kulturális hátterét nyugati akadémikus keretek közé vitte, és ezzel a gesztussal hidat vert két meghatározó zenei civilizáció közt. Subramaniam amellett, hogy az indiai klasszikus zene egyik legnagyobb utazó nagykövete, írt versenyművet szimfonikus zenekari kísérettel, vagy kísérőzenét különböző alkalmazott célokra. Sokak számára emlékezetes lehet hegedűhangja Bertolucci filmjében, A kis Buddhában.

Subramaniam nem először járt Budapesten, de indiai klasszikus zenét, ahogy Madrasban mondják, katcherit eddig magyar közönség még nem hallhatott tőle élőben. Emiatt is készült lélegzetvisszafojtva erre az alkalomra az a kisszámú, de igen fogékony és avatott rajongó, aki érdeklődik e briliáns zenei kultúra iránt. 

Indiában egy-egy igazán jól sikerült koncert során olyan energiák áradnak a színpadról, amelyek befogadása után testileg-lelkileg feltöltődve távozik a közönség. Magasfeszültségű koncert volt - szokták ilyenkor mondani. Persze ott sem minden előadás sikerül ilyen jól - mennyivel kevesebb rá az esély Magyarországon, ahol a Calcutta Trió az egyetlen rezidens formáció, amelyik a műfajt képviseli! 

A november 22-i hangversenyen fellépő művészek listája ismeretlen okból jelenősen megváltozott. Subramaniam fia, a szintén hegedűs Ambi egyáltalán nem vett részt az előadáson, pedig a koncertet vele is hirdették. Hát jó... Aztán a ritmusszekció előre meg nem nevezett tagjaként megjelent a színpadon egy bizonyos Herbert Lang. Elsőre örültem, amikor kézbe vette a kandzsirát, azt a kis keretdobot, amely hagyományosan a dél-indiai karnatikus koncertek egyik kísérője. Teljes a háttér, gondoltam váratlan meglepetéssel, hiszen hallottam már európai zenészt remekül játszani indiai hangszeren. Aztán jött a következő, kellemetlenebb meglepetés. Ez a jóember nemhogy nem volt egyenrangú társa a fellépő művészeknek, de zenésznek sem nevezhető. Pontatlan tempójából, tónustalan technikájából, alapvető intonációs hiányaiból azonnal kiderült, hogy nincs elegendő tapasztalata a feladathoz. Kár lenne magyarázatok keresésébe bocsátkozni. Tény, hogy a művészek ezt a kompromisszumot maguk sem tudták teljesen kizárni a színpadi fókuszból. Ritmusban nem billentette ugyan ki a zenét, esztétikájában viszont komoly csorbát szenvedett a koncert egésze. A világzene legnagyobb felelőssége épp az, hogy ne éljen vissza az idegen közönség tétova helyzetével. Indiában az ilyen húzás akkora blaszfémiának számít, hogy a közönség 10 percen belül kongó nézőtérrel bélyegzi meg. Persze normális esetben a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben is nehezen elképzelhető. 

Amellett, hogy visszafogott értetlenséggel fogadták a magyar hallgatók Lang groteszk szólóját, minden más tekintetben méltán ünnepelték az est névadójának karizmatikus egyéniségét. Két rága keretében egy-egy dél-indiai dal (kriti) nagyobb lélegzetű tolmácsolására került sor, gazdag improvizációs betétekkel. Subramaniam stílusa ellentmondásos és sokszínű egyaránt. Hagyományos értelemben már rég nem klasszikus zenész: mostani előadása is jó példa arra, mennyi mindent elhagyott a dél-indiai koncert obligát formaelemei közül. Másokat talán lehetne kárhoztatni azért, mert hűtlenek a tradíció kereteihez; ám Subramaniam esetében elhisszük, tiszteljük, hogy zsenije az, amely el mer rugaszkodni. Áttetszőbb, éteribb a stílusa, amely táplálkozott az északi, hindusztáni dialektusból, illetve alighanem az európai klasszikus és modern koncertélményekből is. Technikája döbbenetes virtuozitásán túl fantasztikusan könnyed. Dallamhangszeresektől nem várt ritmikai gazdagság, precizitás jellemzi. Ugyanakkor furcsán távolságtartó hangvétele nyilvánvalóan szakított azzal a fajta sűrű poézissel, amely a dél-indiai zenére oly jellemző (Subramaniam meglehetősen ritkán játszik indiai fesztiválszínpadon).

Az előadás kíséretét (ami az autentikus tagokat illeti) két igen korrekt indiai zenész látta el - Vankayala Venkata a dél-indiai dobon, mridangamon és Satya Sai Ghantasala a doromb tamil megfelelőjén, morszingon. A harapós tempó, az érett ritmikai megoldások, az éber dinamika mind méltó keretbe foglalták a hegedűt, és a művészek (akárcsak a karnatikus koncerteken szokás) sziporkázó ritmusszólóval ajándékozták meg a közönséget az előadás végén.

A Violin-kulcs fesztivál szépen illeszkedik a Művészetek Palotája tematikus programjainak sorába. Ugyanakkor kínos hibák miatt szívhatják a fogukat azok, akik a Müpát eddig mértékadó intézményként tisztelték. A koncert elején az indiai nagykövet köszöntötte a közönséget, és a Müpa által delegált tolmács szerint Ruggiero Ricci magyarul ruggérórikkinek ejtendő; a fesztivál műsorfüzete pedig Fodor Sándor "kicsi Neti" erdélyi prímást apja, a legendás Neti fotójával illusztrálja - a szerkesztő bakija még kínosabb figyelembe véve, hogy Neti Sanyi bácsi immár nyolc éve halott.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Ezt a 10 zeneművet ajánlja Rost Andrea a karácsonyi készülődéshez

Idén is több hazai zenész állított össze karácsonyi lejátszási listát az Aria Hotel Budapest kezdeményezésére. Rost Andrea válogatásán opera- és oratóriumrészletek szerepelnek. Hallgasd meg!
Zenés színház

Milyen volt A Nyugat lánya az Operában?

Nem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet az Erkel Színház évadnyitó előadása, tudj’isten, hogy miért. Erről is írok, meg arról is, mit szóltak hozzá más kritikusok.
Jazz/World

Náray Erika újra a legnagyobb izraeli popdíva dalait énekli

December 21-től négy alkalommal hallhatjuk Náray Erika koncertszínházi estjét, amely Ofra Haza előtt tiszteleg. Hogyan lehet megidézni egy olyan művészt, akit ma szinte istennőként tisztelnek rajongói?
Vizuál

Hundertwasser, "a varázslatos különc" és az ablakból álló házak

Kilencven éve, 1928. december 15-én született Friedensreich Hundertwasser osztrák festő és grafikus, épülettervező, a 20. század egyik legkülönösebb képzőművésze. 
Klasszikus

Fidelio Klasszik: Mindenki bűnös, aki bűnt követ el?

A Fidelio és a Klasszik Rádió közös magazinműsorának december 8-i adásában Székely Csaba legújabb, a tízparancsolat ihlette színdarabjáról, a 10-ről beszélgetünk, amelynek színrevitele a Radnóti Színházban készül.

Támogatott mellékleteink

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World hír

Elhunyt a mézédes hangú jazzénekesnő, Nancy Wilson

81 éves korában elhunyt Nancy Wilson Grammy-díjas énekesnő, aki csak a hatvanas években 8 slágerlistás albumot adott ki.
Jazz/World náray erika

Náray Erika újra a legnagyobb izraeli popdíva dalait énekli

December 21-től négy alkalommal hallhatjuk Náray Erika koncertszínházi estjét, amely Ofra Haza előtt tiszteleg. Hogyan lehet megidézni egy olyan művészt, akit ma szinte istennőként tisztelnek rajongói?
Jazz/World hír

Herczku Ágnes színházi előadást rendez a lemezbemutatójából

Az énekesnő Hozomány című legújabb népzenei albumát december 19-én és 20-án mutatja be a felújított Hagyományok Háza színháztermében, egy szcenírozott lemezbemutató keretében.
Jazz/World magazin

Így történt, hogy Sun Ra szóra bírta a némákat zenéjével

Herman Poole Blount, művésznevén Sun Ra zeneterápiás célból adott koncertet egy chicagói idegklinikán, ahol még a vártnál is gyorsabb „gyógyulást” ért el.
Jazz/World klippremier

Így szól A rózsaszín párduc jazz-fusion változatban

A Fidelión mutatkozik be az Antal Gábor Trió stúdió session sorozatának harmadik, befejező része. Két saját szerzemény után ezúttal Henry Mancini híres filmzenéjéből készült feldolgozással jelentkeznek.