Ennek a lemeznek még az előzőnél is líraibb, balladaszerűbb a hangvétele, holott első pillantásra az ember nem ezt a romantikusságot olvassa ki a tekintetedből. Hol rejtőzik benned ez a fajta érzékenység?
Nem állítom, hogy a hétköznapokban is minden pillanatban ez jellemző rám, de ha a zenéről van szó, alapvetően valóban romantikusabb beállítottságú vagyok. Ez nem azt jelenti, hogy nem játszok egyéb jellegű, akár modernebb jazz-zenét. Nagyon kedvelem például McCoy Tyner játékát, akire a legjobb indulattal sem lehet mondani, hogy romantikus, amellett, hogy egy zseniről van szó. De a saját zenémre valóban nagy hatással van a Keith Jarrett, Bill Evans, Brad Mehldau által képviselt zenei vonal, na meg rengeteg klasszikus zenét is hallgatok.
Jól hallom, hogy a címadó dalban a barokk zene is inspirált?
Pontosan,
nagy hatással van rám a klasszikus zene barokk korszaka is, a Salvation pedig kifejezetten egy Bach-ihletésű dal.
Ez nem véletlen, hiszen Bachnak nagyon erős volt a kapcsolata az egyházi zenével, már csak a munkahelye okán is, és ha egy Bach-os jellegű dallam bontakozik ki a kezem között, akkor az azonnal összekapcsolódik benne egyfajta spirituális töltettel. Ezért is kapta ezt a címet ez a dal. Ugyanakkor mindig próbálok figyelni arra, hogy ne egy stílusgyakorlat szülessen meg a saját dalaimban. Ez egy nagyon vékony palló.
Gáspár Károly Trió (Gáspár Károly, Horváth Balázs, Varga Bendegúz) (Fotó/Forrás: Kotschy Gábor)
A zenére te magad is spirituális eszközként tekintesz?
Abszolút, de gondolkoztam, hogy ezt a címet adjam-e a lemeznek, mert nem akartam, hogy bárki azt gondolja, hogy ez egy hittérítő lemez. Senkire nem akarom ráerőltetni a hitemet, és én nem szeretnék azzal villogni, hogy hiszek Istenben. Ez mostanság divatossá vált.
Ezzel a lemezzel nemcsak az istenhitre gondolok, hanem erősen benne van az is, hogy számomra a jazz-zene maga a megváltás.
A klasszikus zenei tanulmányaim nehéz időszakot jelentettek, mert nem tudtam megbirkózni a klasszikus zene interpretálásával. És amikor felfedeztem magamnak a jazz-zenében rejlő szabadságot, az egy megváltás volt számomra.
Az előző lemezeden a saját szerzeményeid mellett egyetlen Horváth Jenő-szám szerepelt, most azonban Charlie Haden is képviselteti magát a szerzők között. Mit jelent számodra az ő zenéje?
Haden óriási kedvencem nemcsak mint bőgős, hanem nagy hatással van rám a szerzői tevékenysége is. Úgy gondoltam, hogy az ő dalai jól passzolnak az enyéimhez, és vannak még további terveim is Haden-ügyileg.
Horváth Balázs és Gáspár Károly (Fotó/Forrás: Kotschy Gábor)
Ezen kívül ismét feldolgoztál egy Horváth Jenő-szerzeményt. Ezzel a gesztussal a kávéházi zenész múltadra utalsz vissza?
Valóban sokat játszottam hotelekben, éttermekben, bárokban, óceánjárón, de
az elsődleges indíttatás az volt a részemről, hogy azokat a magyar szerzőinket, akik az amerikai jazzsztenderdekkel egyenrangú dalokat írtak, egy picit előtérbe helyezzem.
Horváth Jenő az egyik közülük, de ott van Fényes Szabolcs, Gábor S. Pál és még sorolhatnám a neveket. Ha az ő dalaikat úgy játsszuk el, mint a nagy, amerikai jazzsztenderdeket, akkor senki nem mondja meg, hogy ezt most Cole Porter, Jerome Kern, vagy éppen Horváth Jenő írta-e. Tehát egyfajta küldetésemnek is tekintem, hogy fedezzük fel a saját szerzőinket is.
Hol fogjátok legközelebb bemutatni a lemezanyagot?
Augusztus 16-án az Opus Jazz Clubban tartunk még egy hivatalos lemezbemutató koncertet, amire mindenkit szeretettel várunk.
hírlevél
