Jazz/World

Gene Krupa lángoló dobverői

2014.01.15. 19:53
Ajánlom
A világhírű amerikai jazzdobos, színész, zeneszerző, aki kiemelkedően energikus játékáról és látványos előadásmódjáról is ismert volt, január 15-én lenne százöt éves.

1909. január 15-én született az Illinois állambeli Chicagóban, Egyesült Államok, 1973. október 16-án hunyt el. Krupa gyermekkorában kezdett dobolni, és miután édesanyja nem tudta rávenni, hogy papnak menjen, családja nagy része azon fáradozott, hogy zenei pályafutását elősegítse. Szabályos zenei tanulmányokat végzett, legjelesebb tanára Roy C. Knapp volt. Chicagóban nőtt fel, ahol a húszas években kikerülhetetlen volt a jazz. Olyan odaköltözött New Orleans-i zenészeket hallgatott, mint Baby Dodds, Zutty Singleton és Tubby Hall. Tinédzseréveiben számos helyi tánczenekarban játszott, többek között olyan vezetők keze alatt, mint Al Gale, Joe Kayser, Thelma Terry és Mezz Mezzrow, szerepelt a Benson Orchestrában is. Krupa 1927-ben az odalátogató Red McKenzie névleges vezetése alatt készítette el első lemezfelvételeit, amit tulajdonképpen Eddie Condon szervezett, akinek szintén ez volt az első felvétele. Ezen a jazztörténeti jelentőségű napon először rögzítettek basszusdobot és tam-tamokat - korábban a hangmérnökök rettegtek a rezonanciától, amely leröpítette a felvevőtűt a viaszlemezről.

A felvételek sikerültek, és amikor Krupa és Condon 1929-ben úgy döntöttek, hogy New Yorkba költöznek, hírnevük már megelőzte őket. Bár jazzkörökben máris nagyra tartották őket, a jövevényeknek nehéz dolguk volt. Krupa leginkább a színházi árok zenekaraiban dolgozott, többek között Red Nichols vezetésével, ahol Benny Goodman és Glenn Miller partnere volt. A harmincas évek elején Krupa Russ Columbo, Mal Hallett és Buddy Rogers tánczenekarában játszott. 1934 végén csatlakozott Benny Goodman akkortájt megszervezett big bandjéhez. Krupa volt a leglelkesebb zenekari tag, aki úgy kezelte a zenekart, mintha a sajátja volna, és segített kialakítani a Goodman Band jellegzetes stílusát. A zenekar 1935. augusztusi áttörése után Krupa gyorsan nagy név lett. Hírneve és népszerűsége a rajongóknál azon alapult, hogy igen látványosan játszott és jó filmsztárarca volt, ami Goodmant viszont gyakran irritálta, és Krupa gyakori tempóváltoztatásai sem javították viszonyukat. Az 1938-as Carnegie Hall-koncert után röviddel Krupa és Goodman nyilvánosan összevesztek, és Krupa elhagyta a zenekart. Megalakította saját zenekarát, amely gyorsan a swingkorszak egyik legnépszerűbb bandje lett.

1941-ben, miután leszerződtette Roy Eldridge-dzset és Anita O'Dayt, a zenekar a legjobbak egyike lett, ám a siker rövid életű volt, és 1943-ban vége is szakadt, amikor Krupát San Franciscóban egy drogügylet miatt letartoztatták. Jóllehet a fellebbvitelin szabadlábra helyezték, egyébként egytől hat esztendeig terjedő büntetést kaphatott volna, úgy gondolta, hogy karrierjének vége. Visszatért New Yorkba, hogy zenei tanulmányokat végezzen és zenét szerezzen, de Goodman rábeszélte, hogy ismét csatlakozzon zenekarához, amellyel a keleti part amerikai katonai bázisain turnézott. Amikor Goodman a turnét egész Amerikára kezdte kiterjeszteni, akkor Krupa úgy döntött, hogy hátramarad. Meg volt győződve róla, hogy a közönség ellene van, és ezért inkább Tommy Dorseyhez csatlakozott, azt gondolta, hogy egy New York-i filmszínház zenekarának névtelensége megfelelőbb lesz számára. A valóságban, megjelenése a Paramount Theatre-ben, bejelentés nélkül, mámoros tapsvihart váltott ki, és ez a figyelemreméltóan emocionális mérföldkő elvezetett a rehabilitációjához.

Dorseyval turnéra ment, és amikor lehetősége volt rá, akkor újra megalakította saját zenekarát. A zenekart a negyvenes évek hátralevő részében fenntartotta, alkalmassá tette a bopjátékra olyan zenészek szerződtetésével, mint Charlie Ventura, Red Rodney és Don Fagerquist. Gerry Mulligan hangszereléseit játszották, míg maga Krupa sohasem tudta saját stílusát átalakítani azóta, hogy a húszas évek végén megérkezett New Yorkba, és Chick Webbet vette példaképül. Krupa 1951-ig dolgozott a zenekarral, majd egy kis együttessel, egy kvartettel játszott, a Jazz At The Philharmonickal turnézott, egy ideig William "Cozy' Cole-lal dobiskolát vezettek. A hatvanas években alkalmilag újra fellépett a Benny Goodman Quartettel (Teddy Wilson és Lionel Hampton társaságában). A hatvanas években egészsége megrendült, először szívinfarktust kapott, majd leukémiás lett. A hetvenes évek elején már New York környékére korlátozta fellépéseit, és a legtöbb fellépését, Goodman, Wilson és Hampton társaságában, vérátömlesztés előzte meg.

Stilisztikailag Krupa Chick Webb nehezebb kezű változata volt, az emberek róla tudnak mint legjelentősebb befolyásolójáról, akinek őszinte csodálója és tisztelője volt. Kevéssé ismert, hogy Krupának nagy szerepe volt az 1939 előtti Goodman Band áttörésében. Big band játéka sohasem volt olyan finom és swingelő, mint mentoráé vagy más olyan kortársáé, mint Jo Jones. Látványos, vizuális stílusa volt, amiért imádták a rajongók, a kritikákat pedig átruházták egy másik jelentős kortársra, Big Sid Latlettre, aki sokkal hivalkodóbb, rikítóbb volt. Krupa a Goodman-trióban és -kvartettben hozta a legjobb formáját. Ezeken a felvételeken csak seprűvel játszott, finoman, ügyesen és nagy lelkesedéssel. Krupa a jazzdobost a zenekar jól látható és különlegesen jól fizetett tagjává tette. Számtalan utánzója a villogást és a látványosságot tartalom nélkül csinálja, ám példájának hála, halálát követően sok príma swingdobos folytatta stílusát, még a kilencvenes években is érezhető művészetének hatása.

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Kovács János az Operaház korrepetitorainak munkáját méltatta

"Szívből gratulálok nagyszerű billentyűs kollégáimnak" - írja.
Klasszikus

Lányával, Norával zenél Fischer Iván a Fesztiválzenekar új évadában

A Budapesti Fesztiválzenekar bejelentette új évadát, amelynek fénypontjába Monteverdi Orfeója kerül Fischer Iván befejezésével.
Könyv

A város legolcsóbb könyvesboltjának árait a vásárlók sem hiszik el

Egy-egy kötet árcéduláját meglátva sokan azt hiszik, antikváriumban járnak, esetleg hogy a könyvek biztos "leestek" a teherautóról, vagy hasonló homályos úton kerültek a polcokra. Pedig nem így van. De akkor hogy kerülhetnek sztárszerzők és Nobel-díjas alkotók művei pár száz forintba? Cikkünkből ez is kiderül.
Klasszikus

Jascha Heifetz ujjai lassított felvételen: ezért volt ő a 20. század Paganinije!

A filmrészlet az 1951-es Of Men and Music című portréból megmutatja, hogy a mindig tökélyre törekvő Heifetz milyen technikás játékos volt.
Klasszikus

Lehet, hogy hiába gyakorolsz, minden a genetikán múlik

Sokan úgy tartják, hogy a kimagasló eredményekhez gyakorlás, gyakorlás és gyakorlás kell. Nos, ez nem igaz, sokkal több múlik a genetikán.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World hír

Zenészlegendák ünneplik a 75 éves Joni Mitchellt

Március 23-án egyetlen alkalommal az Uránia Nemzeti Filmszínházban láthatjuk a legendás énekes-dalszerző hetvenötödik születésnapjára rendezett Los Angeles-i koncert felvételét, Joni 75 – Sztárok köszöntik Joni Mitchellt címmel.
Jazz/World Nők a zenében

Akik megmutatták, hogy melltartóban is lehet szaxofonozni

A híres jazzmagazin, a DownBeat 1937-ben közölt egy cikket, melynek címe így szólt: How Can You Blow A Horn With A Brassiere? Aki ezt megválaszolta, Peggy Gilbert volt, aki egy egész korszak női zenészének törekvését foglalta össze.
Jazz/World demokrácia

A jazz úgy működik, ahogy egy demokratikus társadalomnak kellene

Kölcsönös tisztelet, egymásra figyelés és őszinte kommunikáció - ezek nélkül még a legtehetségesebb jazz-zenészek sem képesek együtt játszani.
Jazz/World magazin

Ezüst koronával kapta becenevét Nat 'King' Cole

Legnagyobb slágereit, a Nature Boy-t, az Unforgettable-t és a Route 66-et, ma is felismerjük: 100 éve született a bársonyos baritonhang tulajdonosa, Nat 'King' Cole.
Jazz/World interjú

Kenny Garrett: „Én vagyok a fiatal generáció Miles Davise”

A jazzszaxofonosok számára az egyik legfontosabb hivatkozási pont jelenleg az 58 éves amerikai post-bop szaxofonos, Kenny Garrett, aki meglepő természetességgel viseli az „élő legenda” szerepet. Telefonon adott nekünk exkluzív interjút.