Jazz/World

Gilad Hekselman: „Az elmélet mit sem ér, amikor szólózni kell!”

2018.09.10. 14:55
Ajánlom
Szeptember 11-én érkezik a Budapest Jazz Clubba a jazzgitározás egyik ügyeletes nagyágyúja, az izraeli származású, New Yorkban élő Gilad Hekselman, aki ZuperOctave nevű triójával a napokban megjelent Ask for Chaos című albumáról is játszik majd. Interjú.

Gratulálok a lemezmegjelenéshez! Miért döntöttél úgy, hogy összehozod a két formációdat – az alapvetően akusztikus gHex Trio-t és az elektronikusabb ZuperOctave-ot – erre a lemezre?

Szerettem volna egy olyan felvételt, ami reprezentálja a két, jelenleg futó projektemet. Először külön lemezeken terveztem bemutatni őket, de aztán úgy döntöttem, hogy egy közös lemezt készítünk, mivel elég jól működik együtt a két banda, és meg tudjuk találni a kohézió útját annak ellenére, hogy teljesen másképp szól a két zenekar. Időnként szignifikánsan érzékelhető a két hangzásvilág közti váltás, de nekem tetszik az ebből eredő feszültség. Ugyanakkor praktikus oka is volt ennek, hiszen a Zuperoctave-ban nincsen bőgő, de a zene sok helyen megkívánta azt.

Mi a legnagyobb előrelépés, amit ezzel a lemezzel elkönyvelsz magadnak?

Azt, hogy új emberekkel dolgozhattam. John Martin bőgőssel és Marcus Gilmore dobossal tíz évig játszottam együtt, amit imádtam, hiszen hihetetlenül jó zenészek és rengeteget tanultam tőlük. Öt lemezt hoztunk össze közösen, ugyanakkor

elérkezett az idő, hogy új kihívások elé állítsam magamat, és ne ugyanazt folytassam, amit eddig nagy magabiztossággal csináltam.

Ezért teljesen új zenészekkel vettem körül magamat (a Zuperoctave-ban Aaron Parks zongoristával, Kush Abadey dobossal, a gHEx Trióban Rick Rosato bőgőssel és Jonathan Pinson dobossal – a szerk.) és ez jó döntésnek bizonyult, mert új önkifejezési formákat találtam ebben a friss környezetben, és rájöttem, hogy a jövőben több ilyet kell csinálnom. Lesznek állandó projektek, de olyanok is, amelyekkel kimozdítom magamat a komfortzónámból.

GILAD2_web900-143042.jpg

Zuperoctave - Aaron Paarks, Gilad Hekselman és Kendrick Scott (Fotó/Forrás: giladhekselman.com)

Ha jól tudom, a most megjelent Ask for Chaos egyik alaptémája a világ politikai-társadalmi helyzete fölötti aggodalom, ami az apává válásod tükrében még erősebben kezdett foglalkoztatni téged. Hogyan reflektál a jelen helyzetre a lemez?

A világ furcsa hely lett mostanság. És persze te vagy én nem élünk nyomorban, nem mi vagyunk az elsődleges elszenvedői a világ romlásának, de vannak emberek, akik a gyerekeiktől elszakítva kénytelenek útra kelni egy jobb élet reményében. Most, hogy megtapasztaltam, mennyi örömet ad az apaság, különösen sokkoló belegondolni ezeknek az embereknek a helyzetébe. Én csak remélni tudom, hogy hamarosan véget ér ez a lejtmenet.

Az Ask for Chaos kapcsán a személyes ötletem az volt, hogy a zene nyelvén beszéljek erről a helyzetről. Zeneileg is igyekeztem a kényelmes, járt utak helyett a járatlanokat keresni, hogy ezáltal rátaláljak valami újra.

Az apaság egyébként hogyan inspirál a zenében?

Nehéz ezt szavakkal megfogalmazni. Az egyik dolog, amit mondhatok, hogy könnyedséget eredményezett a zenémre nézve. Eddig a legnagyobb felelősséget az jelentette számomra, hogy jól zenéljek, de ezt most felülírta az apaság. Rendkívül szigorú voltam magammal szemben, ha egy fellépés nem sikerült jól, vagy egy improvizáció nem jött ki tökéletesen, de ez megváltozott az apaság hatására. Ha otthon vagyok, rengeteg órát töltök a gyerekemmel való játékkal, ami a zenész létembe is lazaságot és humort hozott. Tehát ez egy komoly változás, ami történt velem.

Fiatal korod ellenére a legjobb jazz helyeken és a legnagyobb zenészekkel – többek között Chris Potterrel, John Scofielddel, Mark Turnerrel, Jeff 'Tain' Watts-szal – játszottál már. Mekkora jelentőséget tulajdonítasz a zenei kiteljesedésed szempontjából a tizennégy évvel ezelőtti New Yorkba költözésednek?

Soha nem tudhatom meg, hogy mi történt volna velem, ha Izraelben maradok, vagy Európába költözöm, de az emberi kapcsolatok, amiket itt kötöttem, és azok a zenei tapasztalatok, amiket itt szereztem, megváltoztatták azt az embert, aki vagyok. Ez tagadhatatlan. Ugyanakkor nem állíthatom, hogy zenészként a fejlődés egyetlen helyes útja a New Yorkba költözés.

A jazzben rengeteg sikeres izraeli származású zenész praktizál (többek között a bőgős és a trombitás Avishai Cohen, Shai Maestro, Oded Tzur, Nitai Hershkovits, Petros Klampanis, stb.) akiknek észrevételem szerint közös jellemzője a melodikusság, érzékenység, amihez sokaknál egyfajta spirituális beállítottság is társul. Te hogy látod ezt?

Egyetértek az említettekkel. A melodikusság sok izraeli zenészre jellemző. Ez olyasvalami, amit én is keresek a zenében. Ha egyet tippelhetnék, mindez azért van, mert az izraeli popzene is nagyon melodikus, és mivel mi ezen nőttünk fel, szeretnénk ezt beépíteni a saját zenénkbe is. Vágyunk a dallamosságra, az érzelemre. A másik alaptapasztalatunk a ritmikusság. Izraelben rengeteg különböző ritmussal találkozunk, mivel sokféle kultúra fut itt össze Kelet-Európából, Afrikából, Ázsiából. Ezek közül sok népzene ritmusalapú. Szóval azt hiszem, ez is magyarázza az izraeli jazz-zenészek jellegzetes hangját.

A kritikák rendre kiemelik rettenetesen szabad improvizációs ötleteidet. Hogyan készülsz az improvizációra a gyakorolás során?

Szerintem a hangsúly nem a felkészülés mikéntjén van. A zenélés olyan, mint a beszéd, tehát alapvetően egy beszélgetésben vagyunk egymással, és hogy milyen irányt vesz ez a társalgás, nem igazán azon múlik, hogy mire készülsz. Sokkal inkább azon, hogy mi a beszélgetés témája, hogy beszélgetőfélként mennyire tudsz izgalmasan elmesélni egy sztorit, mennyire vagy jó hallgató, és mennyire vagy türelmes.

Amikor felmegyünk a színpadra, elfelejtjük, amit gyakoroltunk, és egy eszmecserébe, együttgondolkodásba keveredünk, erősen koncentrálunk egymásra, miközben új „szavakat”, kifejezési módokat tanulunk, új ötleteken törjük a fejünket. Egy folyamatos, jelenidejű alkotófolyamatban vagyunk.

Tehát csak egy kiindulópont, hogy mit gyakoroltál, aminek mikéntjét eleve sok tényező befolyásolja. Például, hogy otthon vagy útközben gyakorolsz-e.

gilad3-143043.jpg

Gilad Hekselman (Fotó/Forrás: giladhekselman.com)

Azon jazz-zenészek közé tartozol, akik szívesen megosztják tapasztalataikat a fiatalabb generációval. Mi a legfontosabb szemléletbeli dolog, amit átadsz a különböző workshopok alkalmaival?

Légy alázatos, türelmes, és hallgass sok-sok zenét! Sok zenész – a jazz muzsikusok különösen – hajlamosak arra, hogy a zenét elméleti szempontból közelítsék meg, megtanulják az összes létező skálát, a technikai dolgokat, és ezáltal akarnak fejlődni. Én, amikor először lehetőségem nyílt jazzt játszani, megértettem, hogy az elmélet mit sem ér, amikor szólózni kell.

Szóval azt tanácsolnám, hogy a zenéből magából próbáljunk tanulni, ne pedig teoretikus úton.

Pár hónapja Bacsó Kristóf szaxofonos vendége voltál a Müpában a Zoller Attila-emlékesten. Hogy élted meg ezt a koncertet közreműködőként?

Jó móka volt, jól éreztem magamat! A zenekar kiváló muzsikusokból áll (Bacsó Kristóf – szaxofon, effektek, Tzumo Árpád – billentyűs hangszerek, Juhász Márton – dob – a szerk.), és a zene is cool volt. Nagyon élveztem. Jól éreztük magunkat együtt és szerintem nagyon szép zenét csináltunk.

Mit fogunk hallani tőled és zenekarodtól szeptember 11-én a Budapest Jazz Clubban?

Játszunk majd dalokat a lemezről, de sokat fogunk improvizálni is. Szóval ez valóban meglepetés lesz, mert még én magam sem tudom. Minden attól függ, hogy mit hoz a pillanat. És ez az Ask for Chaosra is igaz: minden este máshogyan igyekszünk játszania a rajta szereplő számokat.

A magyar pampák szaxofonos betyárja

Kapcsolódó

A magyar pampák szaxofonos betyárja

Bacsó Kristóf a hazai jazzélet megkerülhetetlen alakja zeneszerzőként és szaxofonosként egyaránt. Bekerült a Fidelio által szerkesztett Kult 50 kiadványba, Pannon Blue című legutóbbi lemeze Gramofon díjat nyert, február 3-án pedig a Müpában lép fel Bacsó Kristóf Triad elnevezésű triójával, akikhez Gilad Hekselman amerikai gitáros is csatlakozik.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Mi az a tritónusz, és miért nevezték az ördög hangközének?

Schiff András egy interjúban nemrégen a tritónusz hangközével jellemezte Magyarországot. De vajon tudjuk, mi ez? És tényleg be volt tiltva a középkorban?
Klasszikus

A zene olyan, mint a pszichoanalízis

Fejérvári Zoltán november 20-án, illetve a rá következő két estén a Budapesti Fesztiválzenekarral lép pódiumra a Müpában. A külföldön is sikeres zongoraművész beszélgetésünkben elmondta, hogy miért jó egyedül zenélni, miért jó kamarázni, és mi köze mind ennek a pszichoterápiához.
Zenés színház

Először csendült fel az Egyesült Államokban a Bánk bán

Tizenötezer néző volt kíváncsi a magyar kultúrát népszerűsítő, vasárnap zárult kéthetes rendezvénysorozat előadásaira New Yorkban.
Klasszikus

Elkápráztatnak új Rameau-lemezükkel Vashegyi György együttesei

Vashegyi György együttesei, a Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar lemezre vették Rameau ma már ritkaságnak számító operáját, a Naïst, és a kritika elismerését is kivívták.
Klasszikus

Akit Kodály még személyesen instruált – Perényi Miklós

Azt vallja, egy zeneművet eljátszani csak a kezdet: elmélyedni, újrajátszani, folyton keresni, mint az aranyásó, ez a zenész feladata. Perényi Miklós Kult50-ben megjelent portréja.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Jazz/World ajánló

Tankcsapdát és Quimby-t is feldolgoz új lemezén a Sárik Péter Trió

Nemrég még Bartók jazzfeldolgozásai apropóján beszélgettünk Sárik Péter zongorista-zeneszerzővel, most azonban könnyedebb vizekre eveztünk a Jazzkívánságműsor magyarul című lemez kapcsán, amit december 14-én mutatnak be a MOMKultban.
Jazz/World magazin

60 éve készült ez az ikonikus fotó a jazz-legendák találkozójáról

Art Kane, az Esquire magazin jazz-szerető szerkesztője 1958-ban ötvenhét veterán és feltörekvő jazz-csillagot hívott egybe, hogy elkészítse A Great Day in Harlem című, azóta emblematikussá vált fotót.
Jazz/World soul

Ötven év után bemutatják az Aretha Franklinnel készült koncertfilmet

Sydney Pollack dokumentumfilmje 50 éven át dobozban lapult, most, hogy az énekesnő elhunyt, az ügyvédei sem akadályozzák meg a bemutatását.
Jazz/World interjú

Stanley Jordan: „Az emberek megérdemelnek egy olyan világot, amelyben hiteles művészek alkotnak”

Vajon miért pont Bartók Béla a kedvenc zeneszerzője és miért ragaszkodik annyira magyar zenésztársaihoz, Horváth Kornélhoz és Dörnyei Gáborhoz? A gitárvirtuóz november 17-én ad koncertet a Müpában, ennek apropóján válaszolt a fenti kérdésekre.
Jazz/World magazin

A test is egy hangszer, amit meg kell tanulni használni

"A zene fölemel" – szól a Snétberger Központ mottója. Igen ám, de a zenéléshez szükséges napi 5-8 óra gyakorlás rengeteg terhet, feszültséget is ró a zenészekre, különösen a testükre. Ezt felismerve indított Alexander-órákat a felsőörsi intézmény.